Szerelem első látásra [YoonMin ff.] Befejezett

8.rész

*Yoongi*

Este egyszer-kétszer felkeltem Jimin mocorgására. Olyan jó hogy itt feküdhetek rajta. Adtam egy puszit a hásra amire megilyedt és felült én meg leestem a földre.

-Neharagudj! Nem akartalak felkelteni.

-Itt vagy? Nem álmodtam? -erre fölültem.  
-Nem, itt vagyok! -meglátott és rámugrott. Olyan szorosan ölelt.

-Héj Jimin nyugi itt vagyok. -simogattam hátát.

-Azt hittem álmodtam. -nézett a szemembe. Én válaszul csak megcsókoltam. Felálltam vele és lefektettem az ágyra. Mellé feküdtem. Egy kicsivel később rámfeküdt. Játszadoztam a hajával és elaludt.

Reggel erra keltem hogy nem volt az ágyban. Kikeltem és a fürdő felé vetem az irányt. Megmostam az arcom. Utána lementem a konyhába de Jimin ott sem volt. Készítettem reggelit ami palacsinta volt.

Át néztem az egész házat és sehol sincs. Kezdtem megilyedni. Vajon hol lehet. Neki támaszkodtam a konyhapultra és gondolkozni kezdtem.

-Lehet hogy.. Nem az lehetetlen! Vagy talán még is.. -gondolataimat a bejárati ajtó nyutódása zavarta meg. Nem más lépett be rajata mint az emlegetett szamár akire nagyon dühös voltam.

-Hol a büdös életbe voltál?! -csaptam az asztalra.

-Neked is szia! -mondta flegmán.

-Válaszolj ha kérdezlek! -remegtem a dühtől, hogy szó nélkül itt hagyott. Viszont kicsit megkönnyebbültem, hogy él. Tudom sokat aggódom érte de ez érthető ha az életed szerelméről van szó.

-Elmentem futni de ezt ide is írtam! -mutatott a hútőre felragasztott cetlire. Hát ezt meg hogy nem vettem észre.

-Amugy ma átjön az egyik barátom. -virult fel. -A neve Ji-ho. Nagyon kedves. Nem rég barátkoztam meg vele. Pontosabban ma mert mindig figyelt és követett. Rákérdeztem hogy "ki vagy és miért követsz folyton" és azt mondta nagy rajongóm. Először nem értettem aztán mondta hogy Instagramon talált meg.
-kapkodott a levegő után mert ezt mind egyszerre mondta.

-És te meg hívtad? -ekkora hülye nem lehet.

-Igen. -helyeselt.

-Te nem vagy normális! Nem is tudsz semmit róla és meghívod?! -csaptam a homlokomra.

-Pont ezért hívtam meg, hogy megismerjem. -tette kerszesztbe kezét.
-Most csak velem kéne foglalkoznod mert csak egy hetünk van FOGD FEL. -mentem egyre közelebb hozzá.

-Ha igzán szeretnél nen csam ennyi ideig kellenék. Vagy csak a szexre kellek?! Csak kihasználsz?! Hát nem.. Ezt így nem.. -nem hagytam hogy befejezze. A szavába vágtam.

-Ne mond ezt! -néztem a szemébe.

-Ha hallanád magad! Nem tudom miért hittem neked te utolsó senkiházi! -meg akart ütni de pont elkaptam a kezét.

-Te meg akartál ütni. -néztem a földre. -Addig nem jövök vissza amig a barátod el nem ment! -felvettem a cipőmet és kirohantam a lakásból egyenesen a kedvenc parkomba. Leültem a padra és sírtam.

*Jimin*

Arra riadtam föl hogy valaki vagy valami csikizi a hasamat. Körülnéztem a szobabán és sehol nem láttam Yoongit. Ez csak álom volt?

-Neharagudj! Nem akartalak felkelteni.

-Itt vagy? Nem álmodtam? -és felült a földről az akiről azt hittem nincs is itt.

-Nem, itt vagyok! -egyből ráugrottam. De jó hogy itt van!

-Héj Jimin nyugi itt vagyok. -simogatta hátam amitől megnyugottam