Szerelem első látásra [YoonMin ff.] Befejezett

7.rész

*Jimin*

Már lassan 5 hónapja nem láttam Sugát. Nagyon hiányzik, hogy nem hallhatom a hangját, nem láthatom a mosolyát, nem ízlelhetem meg többé a száját. Hiányzik az egész lénye. A fejem azóta rendbe jött de a szívem darabokban. Hogy szerethettem bele valakibe ilyen gyosan, és visszavonhatatlanul? Miért nem láttam átt rajta. Csak játszadozott velem. Csak arra kellettem. Minden este lefekvés előtt kisírom magam. Ebben az egészben az a rossz, hogy nincs senkim akivel ezt megoszthatnám. Mindenki elhagyott. A szüleim meghaltak, a bátyám Europában él a barátnőjével akit nagyon utálok. Itt ragadtam egyedül.

*Yoongi*

-Most örülsz?! -kiabáltam Jenievel.

-Nem jobb velem mint avval a gyökérrel? -kérdezte lenéző hangnemben.

-Veled sose volt jó és sose lesz az! -szorítottam meg csuklóját.

-Suga ez fáj! -nem foglalkoztam vele még erősebben fogtam.

-Megöletem Jimint ha nem hagysz békén! -erre lesokkoltam és egyből elengedtem a kezét?

-Honnan tudod, hogy hogy hívják?
-kérdeztem halkan. Bármit képes vagyok megcsinálni csak ŐT hagyják békén.

-Mondtam apának hogy nézzen utána az összes narancssárga hajú fiúnak és megtaláltuk. Úgy hogy jobban kéne vigyáznod mert egyet szólok és Jimin halott! -a vér is megfagyott bennem. Hogy képes valaki ilyen gonosz lenni.

-Honnan tudjátok hogy hol van?
-már remegtem a félelemtől hogy már lehet hogy halott.

-Az apám mindent tud. Ha nem viselkedsz rendesen Jimin bánja!
-felállt, felöltözött és kiment. Én sírva fakadtam. Miért nem lehetek vele? Miért nem lehetek boldog? Miért ezt érdemlem?

-JENIE! -ordítottam teljes hangomból.

-Igen mi a baj? -csak legyen megértő!!

-Ha mégegyszer láthatom utána soha többé nem kell rá gondolnunk! Olyan lesz mint régen! -mosolyogtam rá "kedvesen"

-Hmm.. Jó legyen! De csak egy hetet kapsz! -mondta szigorúan.

-Úr isten köszönöm! -ugrottam fel az ágyról.

-De ha nem érsz vissza tudod mi fog történni. -komolyan vettem és felöltöztem. Utána elkezdtem csomagolni.

-Már ma elindulok és holnaptól számítva ér jó? -nézten egy pillanatra rá.

-Oké itt a címe és a telefonszáma. -nyújtott átt egy cetlit amin ezek rajta voltak. Nem tudom most miért ilyen kedves. Amint készen lettem indultam is a vonatra.

Már 1 órája itt ülök. Vajon felhívjam? Lehet felkéne. Előhalásztam a papírt és tárcsáztam. Egy két csörgés után felvette.
JM:Igen tessék Park Jimin.
SG:Én vagyok!
JM:Yoongi?
SG:Igen.
JM:Miért tűntél el?
SG:Nem mondhatom el.
JM:Akkor minek hívtál?
SG:Hallani akartam a hangodat.
JM:Kapd be Suga!

Ezzel le is tette. Még életben van. Egy kicsit megnyugodtam. Mivel még 2óra az út alszok egyet.

*Jimin*

Épp aludni készültem mikor megcsörrent a telefonom.
JM:Igen tessék Park Jimin.
SG:Én vagyok!
JM:Yoongi?
SG:Igen.
JM:Miért tűntél el?
SG:Nem mondhatom el.
JM:Akkor minek hívtál?
SG:Hallani akartam a hangodat.
JM:Kapd be Suga!

Képes volt ezért felhívni?! Kitört belőlem a sírás.

Itt ülök az ágyam szélén és csak fojnak a könnyeim. Ezt kb 2 órája csinálhatom. Épp nyúltam volna a pengéhez amikor csöngetnek. Szuper. Nem foglalkoztam vele hogy nézek ki csak mentem kinyitni az ajtót. Megállok előtte és kinyitom. Lefagytam. Ez egy álom. Nem akarom elhinni hogy ez a valóság. Előttem egy férfi állt aki ahogy meglátott szorosan átölelt. Igen, Yoongi visszajött.