A sorsod nem te választod

Đ[Fifth]Đ

  "Ennek ellenére most közelebb érzem magam azokhoz akik szeretnek, és akiket én is viszont szeretek. Ezzel a meleg gondolattal aludtam el."

   Hajnalban keltem. A hideg és a köd mindent elárasztott. Vacogtam, mint a nyárfalevél, de sajnos a szorosan körém tekert pokróc se ért semmit ez ellen, mert átfagyott az éjszaka. Azonnal el kellett mennem valahova átmelegedni, de ilyenkor még semmi nem volt nyitva. Haza nem akartam menni, mert valószínű apám még otthon van. Mona bejárós, és a többieket még nem nagyon ismerem. Aztán beugrott, hogy Isa a közelben lakik, és a titkomat is ismeri. Tökéletes. Remélem bele egyezik.

   Pár perccel később már egy forrócsokit iszogatva ültem egy "amerikai konyha" bárpultjánál.

      -Isa, el se tudom mondani mennyire nagyon köszönöm!-néztem a meglepően friss fiúra, aki éppen reggelit csinált.

      -Semmiség. Megérdemled, amit kapsz, hisz te is hasonlóan kedves vagy az emberekkel!-nézett rám egy lágy, elismerő mosollyal. Ettől a mondattól a szívem annyira megtelt boldogsággal, hogy képes lettem volna odamenni, és egy hosszú ölelésbe kényszeríteni -Tudod, inkább nekem kéne megköszönnöm. A tegnapi -találkozás a kávézóban- nagy segítség volt. Megtudtam, hogy ő is imádja a romantikus filmeket, és azt is, hogy milyen szenvedélyes, szerény, nem mellesleg meg fog nyerni egy nemzetközi divattervező versenyt. Nem létezik ennél tökéletesebb pasi.- Nála még egy vaj se tudna jobban elolvadni a mikróban. Az áradozás végére már nem bírtam visszatartani a nevetésem, és ennek hatására egy elég fura hang jött ki a torkomon.

      -Hó, hó, hóó. Lassíts egy kicsit Szőke Herceg. Ne éld bele magad anyira abba a győzelembe. Nem szeretném, hogy pofára ess, ha mégse nyerne.

      -Miért mondasz ilyeneket? Egyértelmű, hogy megnyeri, mert ő a legjobb!-vágta be a durcit, és mérgesen fujtatott egyet miközben elfordította tőlem a fejét.

      -Én csak jót akarok nektek ezt elhiheted. Amúgy tudod mit fogsz ezután tenni?

      -Ezen még nem nagyon gondolkodtam. Elsőnek talán imponálnom kéne neki, meg a segítségeddel leráznom azt a tapadós ribancot. Szerinted egyáltalán a fiúkat szereti? Lehet, hogy mínuszban vannak nála az esélyeim.-gördültek le az ajkai, mint egy szomorú smilenak. Elnevettem magam a képén, de helyeseltem az előtte levő ötletet. A későbbi beszélgetésünkben az is kiderült, hogy van egy film, amit meg akarnak nézni mindketten a moziban. Gondolhatjátok, máris elkezdtem szőni az elméleteket a második "randijukról".

   Hamar elment az idő, mivel találnunk kellett nekem egy nőiesebb ruhát Isa szekrényéből, -tegnap elfelejtettem betenni a táskámba- ami elég nehéz mutatványnak látszott. Mindegyik minimumm három számmal nagyobb méret volt, de végül találtunk egy egészen elfogadható, és nem túl fiús öltözéket. Egy fekete póló, egy sima farmerrel (igazából még ez is óriási volt rám, de erre találták fel az övet), aminek a feltűrt szárai egészen egyedivé tették. Miután mindennel kész lettünk, együtt indultunk a suliba.

      -Tudod, ha én leszek az álbarátnőd, akkor mondanod kéne valamit arról a piócáról, meg magadról is. Ha ezek megvannak, akkor pár nap múlva már halott lesz-néztem a nálam két fejjel magasabb óriásra, érezve a nyereség ízét.

      -Nézzük csak. Tudod ki az a Gabriella Umbrell?-én csak nemet intettem a fejemmel, mire folytatta-Egy igazi hárpia. Sötétbarna a haja, és undorító olyan szőkítés izé van a végén. Általában begöndöríti.

      -Már bocsi, de minden második lány, így néz ki a suliban. Tudsz mondani valami konkrétabbat?

      -Oooo, megvan. Mindig undorítóan rikító rózsaszín rúzst használ.