A sorsod nem te választod

[>Fourth<]

     -Még valaki nem szeretne csatlakozni? Időm, mint a tenger- erre már mindenki röhögött, de senki nem értette,-én a legkevésbé-hogy miért akar mindenki beszélni velem.

     -Figyelj, Heather az enyém nagyon fontos!-mondta Jack, és vele kórusban Isa. Az utóbbin láttam mennyire zavarban van, mivel a reménytelen szerelme Tristan, éppen mellette állt, és szerintem alig tudta leállítani a perverz gondolatait. Azonnal ki kellett mentenem ebből a helyzetből, mert a végén még lebuktatja magát az egész suli szeme előtt.

     -Figyeljetek! Nem tudom mi ez a hirtelen érdeklődés irántam, de!-tartottam fel a mutató ujjam, mint egy parancsnok-Jack veled alig beszéltem pár mondatnál többet, szóval majdnem teljesen biztos vagyok abban, hogy a te dolgod ráérős. Isa, Tristan ti ráértek ma délután?-mivel elég határozott hangon beszéltem mindenki megszeppent, és csak egy enyhe bólintást kaptam tőlük válasznak, viszont ez elég is volt. Ezentúl hivatalosan én leszek az aki összeboronálja őket. Mondjuk nagyon remélem, hogy Tristan is a fiúkat szereti, mert nem akarok Isanak csalódást okozni-Rendben akkor mi találkozzunk ma, a Memories-ban, 4 körül?! Tudjátok hol van?-megint csak kettő bólintás volt a válasz, és emellett még kaptam Isatól egy nem túl kedves, inkább dühös, és kétségbe esett tekintetet. Viszont én tudtam, hogy ezt egyszer még meg fogja köszönni nekem.
  Pár perc múlva szétszéledve indult el, ki-ki a maga dolgára. Én Monával sétáltam, ahogy az tervezve volt.
     -Ez mégis mi volt?!-nézett rám értetlenül. Baromi jó a személyiséged, azt nem vitatom, de na!!?-nézett rám értetlenül, de én felfedeztem a szemében egy kis büszkeséget, és dühöt. Ezt még az anyukámtól-attól aki felnevelt-tanultam. Azt, hogy hogyan olvassak mások tekintetében.

     -Hát, fogalmam sincs, hogy mit akarhattak tőlem. A legjobban Jack esetét nem értem. Szerintem három ellenséges mondatnál többet nem váltottunk egymással.

     -Ebben teljesen igazad van. Akkor ezek szerint te jól ismered.........Isa-t? Ez komoly? Te jóban vagy a suli legmenőbb, és leghelyesebb pasijával? Ki vagy te lány!-nevetett a végére. Én meg azt se tudtam mit mondhatnék. Teljesen elfelejtettem ki is ő mások szemében. Nem tudnám elmondani anélkül, hogy ne kotyognám ki az ő vagy az én titkomat, ezért gondoltam leegyszerűsítem.

     -Tudod, könnyen ismerkedek idegenekkel-mosolyogtam rá, mint egy angyal.

  Éppen egy kocsma előtt mentünk el. Itt mindig sietünk, nehogy elkapjanak és megerőszakoljanak. Viszont majd leesett az állam, amikor megláttam bent egy tanárt. Nem is akármilyen tanárt, mert ő volt a legjobb. Tudjátok minden iskolában van egy sexy, fiatal, jófej "tanárúr". Nálunk ő volt az. Enyhén megböktem Monát, és mutattam neki, amit én is láttam. Láttam a reakcióján, hogy ugyanarra gondol, mint én. Ez abból állt, hogy tudjuk a tanár kis titkát, és ezzel előnyben vagyunk. Ne értsétek félre, ezek nem előítéletek, csak szimplán látszott rajta, hogy nem egy felest hajtott már le. Miután elhagytuk a kocsmát erről tanakodtunk, de nem sokáig.

     -Ahh, szia, Mona!-öleltem meg szegényt, miközben meglepett fejet vágott.

     -Te csak eddig jösz? Nem is tudtam, hogy ilyen közel laksz. Jó környék-elmélkedett el nem először lényegtelen dolgokon. Szerintem  kezdem megszokni.

     -Valójában ennél sokkal közelebb lakom, csak kedves vagyok, és elkísérlek. Meg nincs mit csinálnom, ezért ráérek-vontam meg a vállam. Ő is elköszönt, aztán ment tovább, nehogy lekésse a buszát. Tudjátok, Mona bejárós. Szegény, sajnálom. Én biztos nem bírnám ki, ha minden nap fél órával korábban kéne kelnem emiatt. Ha mégis, így lenne, akkor én lennék világ legvalósághűbb zombia.

  Mielőtt találkoztam volna a fiúkkal, gyorsan hazaugrottam ledobni a cuccom. Sok vacilálás után, úgy döntöttem a gatyámat leváltom egy szoknyára, és fekete harisnyára. Ez a bajom a kora ősszel. Reggel majd meg lehet fagyni, délutánra pedig sivatagi meleg van. Mire kész lettem, már indulhattam is a megbeszélt helyre. A "Memories" egy kedvelt kávéház volt a közelben, egyben a kedvencem is. Belülről nagyon barátságos volt, és az isteni italok, isteni illatokat árasztottak.(egy kis nyelvtörő) Törzsvásárlóim is volt a mindennapos kávézgatásom miatt. Érkezésemet a lehető legjobb látvány fogadta. A két fiú már ott ült, és tök aranyosan beszélgettek. Isa-n láttam mennyire zavarban van, de jól leplezte. Én is csak a kifinomult megfigyelőképességeim miatt jöttem rá. Tristan, pedig nagyon jó feszültségoldó képességekkel rendelkezhetett, mert egyáltalán nem volt körülöttük semmi kínos légkör.