A sorsod nem te választod

;ĐSixth;Đ

  "Bármennyire is szerettem volna tudni a levél tartalmát, egy részem félt a rám váró soroktól!"

     -Tehát, ha jól értem, akkor első nap miután elmentem, te sírtál találkoztál pár pillanatra egy tök helyes sráccal, aki azóta is csak rólad beszél, sőt még egy levelet is küldött neked. És ez szerinted nem király?!-nézett rám Dhriti felháborodottan, miközben edzés után -azaz smink nélkül- a közeli parkban üldögéltünk egy padon, ezen a kellemesen hideg délutánon.

     -Nem tudom mióta képzelődsz. Én egy szóval se mondtam, hogy helyes, csak azt, hogy utánam futott. Annál a résznél meg biztos bedugult a füled, hogy látta a hófehér arcom. Ez katasztrófa! Bármikor elmondhatja Jacknek, aki seggfej létére lebuktatna mindenki előtt. Mellesleg még nem olvastam el a levelet-ismertem el, mire a barátnőm egy gyilkos tekintettel felém tartotta a kezét. Vettem a lapot, és előkerestem a cetlit, amit Mr. Beképzelttől kaptam.

     -Te, lány! Nálad makacsabb, és vakabb állatot még nem láttam. Ha te nem olvasod el akkor majd én elolvasom neked.

     -De nem akarom tudni...-nyafogtam, mint egy 5 éves, de már késő volt. Elkezdte hangosan olvasni.

    "Kedves ismeretlen, mesebeli hófehérke, aki egyben hamupipőke is! (jaj ez, de cukkiii-kommentálta Dhriti)

       Fogalmam sincs ki vagy, hogy hívnak, vagy hogy miért vagy az aki vagy, de -Itt a szívem már nagyon hevesen dobogott, és azt se tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Viszont abban teljesen tisztában voltam, hogy én erre nem állok készen, ezért fogtam a fekete kardigánom, és egy szó nélkül elfutottam, mielőtt még megtudhattam volna a mondat végét. Hallottam Dhriti hangját, és mivel az nem halványult, ezért gondoltam ő is elkezdett futni.

     -Héé, vigyázz!-mondta egyszerre, a mögöttem futó lány, és a hirtelen elém kerülő alak. Milyen irónikus, és apokaliptikus fordulat. Gondoljátok ki volt az?

      -Ho-hogy kerülsz te ide? És mi-miért?-reflexből megfordultam, és futottam volna el, (már megint) de volt egy kis zavaró tényező. Dhriti utolért minket, ezzel elzárva a menekülési útvonalamat.

     -Heather, te, te mitől vagy ilyen gyors?-lihegett a térdére támaszkodva. Jack meg értetlenül bámulhatott, leesett állal a hátam mögött, szerintem csak most jött rá ki vagyok. Bár ne tette volna.

     -Khmm..-hívta fel magára a figyelmet Jack. A barátnőm felegyenesedett, és kérdőn nézett a srácra, akit ő még csak hallásból ismert -Én Jack vagyok-segítette ki a lányt.

     -Oo..-rám nézett mire én csak bólintottam. Sajnos, igazat mondott- Hát akkor én mentem is..-akart távozni, mire én erősen megszorítva a felkarját, visszahúztam magam mellé. Ő aztán nem megy sehova, főleg azért, mert én nem maradok kettesben Jack-kel egy ilyen szituációban.

     -E-e-eeez meg, hogy lehetséges?-mutatott rám Jack, és megállás nélkül pislogott, hátha felébred az álmából. Hát, per pillanat jobban örültem volna a legrosszabb rémálomnak is, hisz még az is fényévekkel jobb a valóságnál. -De, te miért, és hogy lehetsz... fehér?!

     -Öhmm, várjunk csak mi ismerjük egymást?-próbáltam elég nevetséges módon menteni a menthetetlent. Hirtelen ez jutott eszembe.

     -Heather, ne nevettes, csak magyarázd el mi folyik itt!

     -Tudod, Heather beteg! Mármint most nem az agybajáról beszlek, hanem arról, hogy..-segített ki Dhriti.

     -Hogy albínó vagyok.-fejeztem be a mondatot, miközben végig a földet bámultam.

     -Hogy mi vagy?-nézett rám felhúzott szemöldökkel, és kikerekedő szemekkel.

     -Ez most komoly? Te nem tudod mi az, hogy albínó?-mondtuk közösen Dhritivel, de aztán egymásra néztünk. Lehet, hogy még sem ismeri mindenki ezt a betegséget, mint, ahogy én azt gondoltam.

     -Röviden:fehér bőr, haj, szőr, piros szemmek, napérzékenység.

     -Ez majdnem olyan, mintha egy vámpír lennél, aki nem fogyaszt vért, igaz?-bólintottam, hogy igen. Furcsa, és hülye hasonlat volt, de nagyjából igen.

     -Ugye, nem szólsz senkinek? És mellesleg hogy, hogy itt vagy?

     - Még meggondolom. Lukával találkozom a parkban. Tényleg, ha már itt vagy beszélhetnél vele.

     -Te megőrültél! Nekem most azonnal el kell tűnnöm innen-kezdtem el idegeskedni. Nem találkkozhatok Lukával.

     -Megbocsátanál nekünk egy pillanatra?-vezetett arrébb engem a barátnőm. Én csak csöndben vártam mit akart mondani.

  A terv, amit kitalált zseniális volt. Nem találkoznék Lukával, hanem követnénk őket, és kihallgatnánk a beszélgetésüket, ebből megtudva mit is gondol vagy mond rólam. Még elköszöntünk Jack-től, mielőtt úgy tettünk, mintha elmennénk.

  Az egyik bokor mögött bújtunk el, ami a két fiú találkozási helyszíne mögött volt. Természetesen már csak Lukára várt "mindenki". Nem telt bele öt percbe se, és megérkezett. A beszélgetésük, pedig azon kívül, hogy nagyon hosszadalmasra sikerült, (értsd: kb. 5 órakor, úgy tűnt még itt leszünk 8-ig) nagyon érdekes is volt. Viszont már elegem lett, és úgy döntöttem mi most feltűnés nélkül elmegyünk. Később megtudtuk, hogy az ötletnél még a megvalósítás is rosszabb volt.

  Szépen, nyugodtan sétáltunk az út melletti járdán. Fekete pulcsi volt rajtam, jó meleg, és puha. Dhrititől köszöntem el a sarkon, ahol egy gyors ölelés során odapillantottam a fiúkra. Kijelenthetjük: egy barom vagyok.

     -Dhriti!-mondtam rémültem, miközben farkasszemet néztem Lukával-Baj van! Nagy baj.

  Ő is odanézett, mire mondta, hogy spuri én meg tettem azt amihez a legjobban értek, menekültem az emberek, és velük együtt a gondjaim elől. Hallottam Luká gyors lépteit mögöttem, és mivel a nevemet nem tudta, ezért Hófehérkének nevezve ordítozott utánam. Megállás  nélkül futottam a házig. Ott már majdnem utolért Luká, de még sikerült előtte becsuknom az ajtót.

  Én teljesen kifáradtam, ezért csak háttal az ajtónak döltem, és majdnem elaludtam, amikor hirtelen egy kopogás, aztán egyre erősebben, és gyorsabban, amiből már elegem lett.

     -Mit akarsz?-szóltam át az ajtó túloldalára.

     -Megismerni téged-erre a mondatra a szívem kiugrott a helyéről, és fogalmam sem volt mit lehet erre mondani. Nem is kellett sokáig gondolkodnom. Elkezdtem szédülni, és szép lassan minden elsőtétült. Már csak pár pontot láttam, mielőtt hallottam volna a fejem koppanását a földön......

*****************************

Sziasztok!

Ezer bocsánat az elcsúszásért! Remélem kiengesztellek benneteket ezzel a résszel, habár elég rövidke lett! Próbálom hamar hozni a következőt, és mégegyszer, sajnálom!

Láthatjátok, hogy egyre jobban beindulnak a szálak, és csavarodnak össze! Nagyon, nagyon kérlek titeket, adjatok visszajelzést, értékelést, építő kritikát, vote-ot, kommenteket, stb..!  Akinek kedve tartja az nyugodtan írjon rám privátban is.

Puszi, Abbye!