A sorsod nem te választod

$/Seventh/$

Már csak pár pontot láttam, mielőtt hallottam volna a fejem koppanását a földön......

Hallottam egy halk csörgést. Furcsa érzés volt, mintha a testem egy üres tárgy lenne. Olyan gyorsasággal csuktam be a szemem, ahogy az előbb kinyitottam. Épp egy erős fénysugár hatolt be az előszobába, amikor annak az ajtaját a legjobb barátnőm kinyitotta. Hirtelen a fejembe hasító fájdalomtól elkezdtem nyöszörögni, ő pedig egyből felsegített, és bevitt a kanapéra. (most jól jött, hogy boxolunk, így könnyen elbírt) Egyből hozott vizet, vizes rongyot, lázmérőt és fájdalomcsillapítót. Még szerencse, hogy saját magamnál is jobban ismer, így a lakásomat is. Miután kiszolgált egy kis keksszel is, odaült mellém és elkezdett bombázni a kérdésekkel.

Egy kicsit még mindig magamon kívül voltam, és nem tisztult ki körülöttem teljesen a világ. Pár perc múlva megpróbáltam megszólalni, de egy "Szia"-nál nem jött ki a száraz torkomon. Dhriti vette a lapott és segített inni pár kortyot, amitől jelentősen javult az állapotom. Egy kis időbe beletelt mire elmondtam neki mi történt.

-Tehát valószínű semmi bajod nincs, ugye?-kérdezte óvatosan.

-Nem, semmi komoly. Csak az izgatottság, és előtte a hosszú távú futás. Tudod, néha rám jön. Nem teljesen tökéletes a tüdőm. Viszont azt nem értem te, hogy jöttél rá mi történt?!-néztem rá kérdően.

-Hááát, képzeld "Hófehérke"! Hivatalosan is van egy lovagod. Épp egy céges partyn voltam apámmal, amikor egy hívást kaptam. Isa volt az. Azt mondta, hogy őt Luká hívta azzal, hogy szerinte te elájultál vagy meghaltál-itt nem bírta ki hogy ne röhögjön, velem egyetemben, így pár perc múlva folytatta-így tehát felhívott engem.

-Oo. Rendben, azért örülök, hogy itt vagy.

-Ja, és Isa mondta a suliban az osztályfőnöködnek, hogy rosszul érezted magad és nem tudtál bejönni. Mellesleg nekem is van egy közölni valóm.

-Még pedig?

-Lesz egy verseny. Egy amatőr válogató. Mint anyád kötelezlek rá, hogy elindulj-nyomott eközben egy szórólapot a kezembe, amit elkezdtem tanulmányozni.

-Nem. Én erre biztos nem jelentkezem. Ki van zárva.

-Figyelj, Heather! Te vagy az egyik legjobb boxos akit ismerek. Van előnyöd, baromi erős vagy, és ésszel játszol. El kéne indulnod-én továbbra is csak nemet intettem a fejemmel-Rendben, de azért gondold át kérlek. Addig is, ha már úgyis ellógod ezt a napot, akkor töltsük hasznosan.

-Na, ebben benne vagyok! Mit szólsz a Wii-hez?

-Igen, az tökéletesen megfelel.

Ezután csak játszottunk, és szórakoztunk egész nap. Pizzát rendeltünk ebédre, és megbeszéltük ezt a modelles dolgot. (tudjátok, még Tristan kért meg arra, hogy legyek a modellje abban a bizonyos divattervező versenyben) Valahogy meg kell oldanom, hogy ne tudja meg, hogy albínó vagyok. Már így is sokkal több ember tudja, mint kellene.

  Délután, még jóval sötétedés előtt valaki kopogott az ajtón. Dhriti és én éppen sakkoztunk, és meglepődve néztünk egymásra. Egyiküknek se volt tippe az ember személyének kilétéről.
De mivel én smink nélkül voltam, ezért a biztonság kedvéért nem én mentem ajtót nyitni.

     -Szia, hát te.. mit keresel itt?-vonta fel szemöldökét a váratlan látogatóra, Lukára.
     -Szia, a nevem Luká! Én is örvendek  a találkozásnak.
     -Dhriti!-fogta hűvösre a bemutatkozást.
A barátnőm rám sandított, mivel lövése sem volt, most mit tegyen. Valahogy elmutogattam neki..
     -Tulajdonképpen én Heather-höz jöttem.
     -Tudod, ő még nincs magánál. Szerintem hagynunk kéne pihenni.
     -Kérlek, csak had menjek be hozzá.
     -Ha nemet mondok akkor soha nem fogsz békén hagyni?-kérdezte Dhriti lényegre törően.
     -Azt hiszem igen.
     -Jó bejöhetsz, de csak fél órára.

*********************************************

Ezer bocsánat a rövid részekért, és óriási kihagyásokért, de próbálom rendbe hozni az életemet, és kérlek várjatok meg, ha van türelmetek. Kommenteljetek, hisz vélemyényekre még mindig kíváncsi vagyok! Ezentúl jönnek az újabb részek és folyamatosan próbálom őket hozni. Ja és a hosszuk is tovább tart majd. Remélem megértitek.

-Abbye