Te mit tennél, ha hirtelen egy kerítéssel körbevett, elhagyatott városban ébredsz fel? Ez még nem minden , a hely tele van 16 és 20 év közötti fiúk. És ha, te lennél az egyetlen lány?
Zinni 18 éves lány, aki egy borzalmas helyre kerűl. Egyedűl kel...
- Úgy gondolom, hogy csak holnap folytasd a kiképzést! Te és a többiek érdekében. - mondta nekem hátat fordítva, az étkezőt nézve.
- Rendben. Elmehetek?
Bólintott és én már ott se voltam. Lesétáltam a lépcsőn és úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit. Lon még evett, így intettem, hogy fejezze be. Az ajtón kilépve a sivatag felé vettem az irányt. Mikor idejöttem, motorral voltunk, így kicsit messze voltam a célomtól, de úgy gondoltam, egy kis séta nem árthat meg.
Egy hatalmas mezőn sétáltam át. A zöld fű lebegett a lágy szellőben. Hirtelen a semmiből feltűnt egy gyönyörű, szürke ló. Mint a mesékben, lobogott a sörénye és a mozgása álomszerű volt. Azt hittem elvágtázik mellettem, de legnagyobb meglepetésemre megállt előttem. Állt és várt. Felnyújtottam a kezem, ő megszimatolta. Kiskoromban sok lovunk volt, így ösztönösen kialakítok velük egy kapcsolatot. Lassan végigsimítottam a nyakán. A hátára tettem a kezem. Vártam, hátha nemet mond. De nem csinált semmit, így egy nagy lendületet véve felugrottam a hátára. Meg se rezzent! Boldogan simogattam meg.
- Remélem jó barátok leszünk! Mi legyen a neved? - kérdeztem, miközben leszálltam róla. - Mit szólnál az Aifehoz? - a ló nyerített egyet - Jó, mostantól Aife lesz a neved!
Elindultam vissza az étkező felé. A ló is velem tartott. Mivel engem választott, így nekem kellett róla gondoskodnom. Először egy kantárt kell csinálnom neki.
A harctérre érve csak pár fiút láttam. Megmondtam Aifenek, hogy várjon meg kint. Bementem. Egyenesen a terem közepére sétáltam.
- HA VAN VALAKINÉL FELESLEGES KÖTÉLDARAB AKKOR HOZZA IDE NEKEM! - kiáltottam el magam. Mindenki furcsán nézett rám, de egy páran felálltak és hoztak nekem. Amen lépett oda hozzám.
- Zinni, te meg mit csinálsz?
- Gyere megmutatom! - fogtam meg a kezét és elkezdtem kifelé ráncigálni. Aife éppen a fák alatt legelt. A lemenő nap gyönyörűen megvilágította és varázslatos burokba vonta.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Amint meglátott odavágtázott hozzánk.
- Mi a fene?! Mégis, hol és hogyan szedted ezt össze? - nézett rám döbbenten.
- Hát azon a nagy mezőn sétáltam a folyó mentén, mikor egyszer csak ott termet mellettem!
- Itt még sose találkoztam lóval! Különös. - mormogta.
- Amen, hadd mutassam be Aifet! Aife ő itt, Amen. - mondtam vigyorogva. Aife odasétált Amenhez és egy hatalmasat prüszkölt az arcába. A hasamat fogva a nevetéstől a földre rogytam. Amen letörölte az arcáról a lónyálat.
- Oké, értem, hogy van egy lovad, de minek kellett a kötél?
- Kantárnak!
Megfogtam a kötéldarabokat és ahogy régen tanultam, összecsomóztam őket. Kész is! Felraktam a lóra.
