Te mit tennél, ha hirtelen egy kerítéssel körbevett, elhagyatott városban ébredsz fel? Ez még nem minden , a hely tele van 16 és 20 év közötti fiúk. És ha, te lennél az egyetlen lány?
Zinni 18 éves lány, aki egy borzalmas helyre kerűl. Egyedűl kel...
- Úgy gondolom, hogy csak holnap folytasd a kiképzést! Te és a többiek érdekében. - mondta nekem hátat fordítva, az étkezőt nézve.
- Rendben. Elmehetek?
Bólintott és én már ott se voltam. Lesétáltam a lépcsőn és úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit. Lon még evett, így intettem, hogy fejezze be. Az ajtón kilépve a sivatag felé vettem az irányt. Mikor idejöttem, motorral voltunk, így kicsit messze voltam a célomtól, de úgy gondoltam, egy kis séta nem árthat meg.
Egy hatalmas mezőn sétáltam át. A zöld fű lebegett a lágy szellőben. Hirtelen a semmiből feltűnt egy gyönyörű, szürke ló. Mint a mesékben, lobogott a sörénye és a mozgása álomszerű volt. Azt hittem elvágtázik mellettem, de legnagyobb meglepetésemre megállt előttem. Állt és várt. Felnyújtottam a kezem, ő megszimatolta. Kiskoromban sok lovunk volt, így ösztönösen kialakítok velük egy kapcsolatot. Lassan végigsimítottam a nyakán. A hátára tettem a kezem. Vártam, hátha nemet mond. De nem csinált semmit, így egy nagy lendületet véve felugrottam a hátára. Meg se rezzent! Boldogan simogattam meg.
- Remélem jó barátok leszünk! Mi legyen a neved? - kérdeztem, miközben leszálltam róla. - Mit szólnál az Aifehoz? - a ló nyerített egyet - Jó, mostantól Aife lesz a neved!
Elindultam vissza az étkező felé. A ló is velem tartott. Mivel engem választott, így nekem kellett róla gondoskodnom. Először egy kantárt kell csinálnom neki.
A harctérre érve csak pár fiút láttam. Megmondtam Aifenek, hogy várjon meg kint. Bementem. Egyenesen a terem közepére sétáltam.
- HA VAN VALAKINÉL FELESLEGES KÖTÉLDARAB AKKOR HOZZA IDE NEKEM! - kiáltottam el magam. Mindenki furcsán nézett rám, de egy páran felálltak és hoztak nekem. Amen lépett oda hozzám.
- Zinni, te meg mit csinálsz?
- Gyere megmutatom! - fogtam meg a kezét és elkezdtem kifelé ráncigálni. Aife éppen a fák alatt legelt. A lemenő nap gyönyörűen megvilágította és varázslatos burokba vonta.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Amint meglátott odavágtázott hozzánk.
- Mi a fene?! Mégis, hol és hogyan szedted ezt össze? - nézett rám döbbenten.
- Hát azon a nagy mezőn sétáltam a folyó mentén, mikor egyszer csak ott termet mellettem!
- Itt még sose találkoztam lóval! Különös. - mormogta.
- Amen, hadd mutassam be Aifet! Aife ő itt, Amen. - mondtam vigyorogva. Aife odasétált Amenhez és egy hatalmasat prüszkölt az arcába. A hasamat fogva a nevetéstől a földre rogytam. Amen letörölte az arcáról a lónyálat.
- Oké, értem, hogy van egy lovad, de minek kellett a kötél?
- Kantárnak!
Megfogtam a kötéldarabokat és ahogy régen tanultam, összecsomóztam őket. Kész is! Felraktam a lóra.
