Te mit tennél, ha hirtelen egy kerítéssel körbevett, elhagyatott városban ébredsz fel? Ez még nem minden , a hely tele van 16 és 20 év közötti fiúk. És ha, te lennél az egyetlen lány?
Zinni 18 éves lány, aki egy borzalmas helyre kerűl. Egyedűl kel...
Mikor magamhoz tértem egy sötét szobában feküdtem. A kis ablakon a nap sugarai bevilágítottak. Felültem. Körbenézem az apró szobában. Megdöbbenésemre nem valami koszos, patkánylepte lyuk volt. Egy öt csillagos szálloda is megirigyelhette volna. A falak vörösek és feketék voltak. A szoba a hazámra emlékezetett, a családommal öt éve költöztünk Amerikába. Előtte Japánban éltünk. A falon egy bekeretezett kép volt.
Felálltam és közelebb mentem. A fejem zsongott és egy kicsit bizonytalanul álltam a lábamon. Ekkor jutott eszembe az utolsó emlékem. Az ajtó melletti tükörhöz sétáltam és felhúztam a ruhám. Csak ekkor tűnt fel, hogy mi is van rajtam. Hagyományos, japán szamuráj ruha.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
A családunk generációkon keresztűl szolgálta a királyi családot, ninja harcosként. Mind a férfiak, mind a nők tagjai voltak az akkori titkos társaságnak. Mára a királyi család kihalt, viszont a társaság még mindig létezik. És a hagyományt követve én is a tagja vagyok. Így én is tökéletesen használom hazám harcművészetét.
A hátamon lévő zúzódások teljesen eltűntek. Tehát nagyon sokáig voltam eszméletlen. Visszarendezetem a ruhám és odamentem a képhez.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Az édesanyám volt rajta, mikor még aktív tagja volt a társaságnak. Döbbentem nézem a képet. Ez hogy kerülhetett ide? Percekig tanulmányoztam, majd újra körbenéztem a szobában. A falakon szamuráj kardok és íjjak voltak felakasztva. Megtapogattam néhányat. A legjobb anyagból készűltek, mesteri pontossággal.
A szoba feltérképezése után kimentem az ajtón. Egy ház tetején álltam. Körülöttem kihalt táj. Mindenhol elhagyatott házak, épületek álltak. Én a környék leghatalasabb házának, legfelső színtjén voltam. Innen nagyon messze el lehetett látni. Keletre hatalmas homokdűnék terűlet el. Délre a város távolabbi részei tűntek fel a látóhatáron. Északon a kerítés volt. Nyugatra pedig egy hatalmas nyílt tér.
Visszamentem a szobába és leakasztottam a falról egy katanát*. Visszamentem a teraszra. A korlátra ki volt kötve egy nagyon vastag kötél. Megpróbáltam megkeresni a végét, de nem láttam. Úgy gondoltam, valószínűleg leér az utcára. Átmásztam a korláton és megfogtam a kötelet. Felrémlett bennem az iskolában történtek. Akkor izzadt a tenyerem és a szívem majd kiesett a helyéről. Most viszont csak az adrenalin szintem emelkedett meg. Becsuktam a szemem és elrugaszkodtam a korláttól. A kötélen lefelé csúszva újra kinyitottam a szemem. Hirtelen elfogott a az az érzés, ami azt sugallja, hogy mindenre képes vagy. Csak élveztem az arcomba süvítő szelet.
