Csoportba zárva

Esély

Miután átvettem ruhám leültem a fal tövébe. Végignéztem a gyakorlatozó fiatal fiúkon. Az egyik egy hatalmas hajlított kardot tartott a kezében. Erről eszembe jutott Amon. Most biztosan nagyon aggódhat értem. Szegény Lon, most nagyon egyedül érezheti magát. És Tynak és Pomonak nincs ellenfele. 

Már éppen azon gondolkoztam, hogy hogyan tudok megszökni, mikor leült mellém Tossi. 

- Mit akarsz velem csinálni? - kérdeztem tőle.

- Tanulni akarok tőled - válaszolta rám se nézve.

Ekkor egy nagyon gonosz ötlet merült fel bennem. Ha tanulni akar, akkor meg adom neki. De az nem lesz egy gyerekjáték!

- Rendben. Kezdjük most el!

- Előbb körbevezetnélek, hogy ne érezd magad elveszettnek.

Szúrósan néztem rá. Pont olyannak tűnök aki megszeppen az idegenek között?! Hát nem!

- Rendben.

Felálltunk a fal mellől és elindultunk az egyik épület felé.

- Itt van az étkezde. Ez pedig a belső gyakorló termünk. Erre van a fegyverraktár, és itt vannak a csapattagok szobái. Enyém a legutolsó.

Bólintottam, hogy megértettem. 

- Mikor elszöktem láttam egy folyót. Mi lenne, ha ott gyakorolnánk?

- A folyó mellett?

- Igen. 

- Jó. De velünk jön Rocky is.

Odahívja hozzánk a fiút és együtt elmegyünk a megbeszélt helyre. Útközben felkapom az íjamat és a kardomat.

- Most mit fogunk csinálni? - kérdezi kíváncsian. Gúnyos mosoly terül el az arcomon.

- A mesterem mindig azt mondta, hogy tanulni csak harc közben lehet. Így mindig beledobott a mély vízbe. 

A folyó mellett hatalmas kövek voltak. A hely tökéletes volt kiképzőtérnek. Felugrottam az egyikre, majd rámutattak egyre.

- Állj oda!

Tossi felmászott rá és kezdő állást vett fel. Intettem, hogy támadjon. Ő felém rontott, de nagyon könnyen kitértem előle. Megfordult. Láttam, hogy egy kicsit dühös. Ez volt a célom. Most én támadtam. Egy gyors mozdulattal átugrottam egy másik sziklára, majd minden erőmet beleadva, ellöktem azt amin ő állt. A kő kibillent az egyensúlyból és elkezdet átfordulni. Mire ezt Tossi észrevette már késő volt. A sziklával együtt a földre zuhant. Mosolyogva leültem a saját kövemre. Rocky azonnal odarohant a barátjához és nyújtotta a kezét, hogy felsegítse. De a földön fekvő, megalázott férfi elutasította és egyedül talpra állt. Most egy másik sziklára ugrott fel. Én úgy tettem, mint aki nem is figyel rá, csak élvezi a nyári nap sugarait. Csukva volt a szemem, de minden rezdülését nyomon követtem. Hallottam, ahogy mögém kerül, majd felém üt az öklével. Csak erre vártam. Felálltam és elkezdtünk kézitusázni. Egy idő után rájött, hogy nem sokat ér a boksz mozdulataival az én harcművészeteim ellen. Apám az összes ázsiai harcművészetben jártas  volt és ezt a tudást nekem is átadta. De azért én se voltam tökéletes. Néhány igen fájdalmas ütést én is kaptam. 

Úgy egy óra folyamatos harc után, lihegve és izzadtan feküdtünk el a fekete kövekre. Rocky két üveg vizet nyújtott át nekünk. Elvettem az egyiket és egy húzásra kiittam. Megtöröltem a számat, majd felálltam és a földön fekvő férfira néztem. Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk, majd gúnyosan elmosolyodtam és ott hagytam.