Csoportba zárva

A csapat tagja

- Mi van nehéz zsákmány volt? - kérdezte nevetve. Pomo szúrós pillantást vetett rá. - Hé, nem akarod levenni a függönyödet? - fordult felém.

Remegő kézzel nyúltam a kalapomhoz. Kioldottam a kontyom és a szalagot Pomo kezébe nyomtam. A hajam leomlott a vállamra. Megfogtam a kalap szélét és egy mozdulattal áthúztam a hajzuhatagon. Mindenki döbbenten nézett rám.

- Húúúúú... - hangzott a tömegből.

Kihívó tekintettel néztem fel a lépcső tetejére. Odadobtam Tynak a kalapot és elindultam a lépcsőn. Mikor felértem a tekintetem egyenesen rá szegeztem.

- Rég találkoztunk Amon-kun*!

-Zinni-csan*! - mondta döbbenten - Te hogy kerülsz ide?

Ezt én is szeretném tudni!

- Öm, gyere be! - intett egy kis szobába vezető ajtó felé.

Lassan besétáltam és leültem az egyik fotelbe. Ő a velem szemben lévő asztal másik oldalán foglalt helyet, míg Ty, Pomo és a harmadik fiú mellette álltak. Egy ideig csak bámult rám, míg meg nem szólalt:

- Mennyit változtál!

- Hah... Igen hat év alatt változik az ember. Bár te még mindig ugyan olyan vagy.

- Ezt nem veszem magamra. Még is miért hoztak el Japánból?

- Nem Japánból hoztak el.Már öt éve lakunk Amerikában.

- Miiii?

- Csak nem meglepődtél?

- De, hát, ti a társaság tagjai vagytok! Nem hagyhatjátok el az országot!

- Elnézést, Főnök, de nekünk is elmondaná a híreket? - szólalt meg Ty.

Csak ekkor vettem észre, hogy nem angolul, hanem japánul beszélgettünk. Gyorsan elhadartam, hogy addig miről beszélgettünk.

- A társaság már az egész világra kiterjed. És ki merne ellentmondani a Vezetőnek? Tudod, hogy apa nagyon félelmetes tud lenni! - mondtam most már angolul és néztem rá gúnyosan.

- Oké, értem én, hogy te is Japánból jöttél, de még is honnan ismeritek ilyen jól egymást? - kérdezte a harmadik fiú.

- Lon, bemutatom neked a menyasszonyomat! - a három srác döbbenten nézett hol rám, hol Amonra.

- Ja, menyasszony! A nagy francokat! Otthagytál Japánba, csak, hogy megúszd a tetteid következményét! Azzal nem törődtél, hogy megaláztál és nevetség tárgyává tettél! - kiabáltam vele.

Odamentem az ajtóhoz és kivágtam, úgy, hogy beleremegett a fal. Leugrottam az emeletről és kisétáltam a teremből. Előttem mindenki utat nyitott, gondolom látták a szemembe izzó dühöt.

Az épület előtt állt néhány fa. A fák között egy szökőkút volt építve. Víz nem folyt benne, viszont bambuszokkal volt teleültetve. Dühömben az összeset lekaszaboltam tövig.

- Kiélted magad? - szólalt meg mögöttem Gae.

Megpördültem és a torkához szegeztem a katanát.

- Egy okot mondj, hogy ne öljelek meg.

- Az enyém vagy! -mondta, erre odahajoltam és egy jobb horoggal arcon vágtam.

Otthagytam a válasszal mit sem törődve. Körbementem a fák között. Az épület oldalánál motorok álltak. Felnéztem és egy ismerőst kerestem. Amon éppen az állát masszírozta.