Sokszor úgy éreztem teljes az életem. De mindez azelőtt volt. Akkor dőlt össze az egész békés világ, amit felépítettem magamnak.
Megint egy újabb világos, napos reggelre ébredtem. Tavasz volt, noha még csak pár napja, de az idő igen érezhetően más volt. Lenyomtam az azóta is zengő-bongó ébresztő órámat. Felöltöztem, megmosakodtam, ahogy szinte minden ember kezdi a napot. Kicaplattam a konyhába, hátha találok valami ehetőt, de szokásosan semmi nem volt. Inkább visszamentem a szobámba, és leültem a gép elé, átnézni, hogy mi újság a Facebookon, megnézni a kedvenc videósom új videóját, valamint ehhez hasonló szépségeket elvégezni.
Lassan bandukoltam a buszmegálló felé. Akkor éreztem magam először egy színtelen léleknek. De inkább gyorsan elhessegettem mindenféle ehhez hasonló kétes gondolatot. Haladtam tovább, majd amint leültem a buszmegálló hideg padjára, átjárt a fájdalom. Tudtam, hogy nem én választottam magamnak ezt az utat, de nekem kell viselnem a következményeit.
Egy macska gubbasztott a szemközti ház tetején. Különös ingert éreztem, hogy rámorogja, de inkább nem tettem.
*
A busz lassan közeledett a megálló felé, majd teljesen megállt. Az ajtó lassan nyílt ki. Átugrottam a lépcsőfokokat, majd macskaügyességgel landoltam a járda betonján. Ez is már megszokássá vált.
Lassan bandukoltam a gimnázium felé, nézelődtem, mosolyogtam az embereken. Lassan odaértem a pizzázó elé.
Kis híján hasra estem döbbenetemben. Egy viszonylag fiatal, de nálam mégis idősebb fiú állt ott. Öltözéke messze kitűnt a tömegből. Fekete, mintás pólót viselt, fekete nadrágot, melyen láncok lógtak. De a csizmája volt a legérdekesebb. Fekete acélbetétes bakancs volt piros és kék fűzőkkel. De ezekre figyeltem a legkevésbé. Az arcára tapadt a tekintetem. Felnyírt haja sötéten omlott vállára. Nem volt hosszú, de ahhoz elég volt, hogy vállát simogassa.
Meredtem bámultam, de a lábam vitt tovább. Az arcából nem sokat láttam, de az is angyali szépségű volt.
A nap további része említésre sem volt méltó, azonban amint vége volt az utolsó órának is és nagy bőszen pakoltam a táskába, hogy elérjem az aktuális buszt, újra megláttam. Arcát félig eltakarta a haj, de így is láttam milyen gyönyörűséges. Percekig kábultan álltam, és bámultam, az azóta megüresedett folyósón azt a helyet, ahol nemrég egy görög istenség állt. Ennek hála lekéstem a buszt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aaron
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
