A kanapén ültem, egy tál palacsintával, noha az egyik egy kicsit odakapott, amikor eltereltem Lucas figyelmét, de így is tökéletes volt. Mint az aznap reggelem. Lucas most is ott ült ellettem, és most is a derekamat fogta, mostanra egészen biztosan.
-Hogyhogy ennyire hagyod, hogy tapizzalak? – kérdezte vigyorogva.
-Nem zavar – válaszoltam mosolyogva – sőt, kifejezetten élvezem.
-Tényleg? – kérdezte kételkedve.
-Aha.
-Ezt nem gondoltam volna rólad – mondta, és még szélesebbre hízta a vigyort az arcán.
-Én se rólad, hogy le akarnál tapizni – böktem meg a mellét. De nem tudtam elkerülni, hogy összeakadjon a tekintetünk. Csak kedvesen mosolygott és mélyen a szemembe nézett. Tudtam mire gondol. Elhúztam a számat. Csak ne most! – gondoltam magamba – Ne itt! Gyorsan elfordítottam a tekintetemet, és a palacsintát kezdtem mustrálni. Észrevette, és lapátkezével gyengéden megfogta az állam, és maga felé fordította.
-Mi a baj? – nézett rám őszinte kíváncsisággal.
-Semmi – hazudtam.
De ő átlátott rajtam. Még percekkel később is összevont szemöldökkel mustrált, pedig addigra már az edényeket mostam. Épp egy tálat törölgettem, amikor mellém lépett, és beállt konyhai mosogatófiúnak. Egyik tányér hirtelen megcsúszott a kezemben, és a föld felé zuhant. Hirtelen egy lapátkéz nyúlt oda, és elkapta a tányérat. Felnézem. Ő is engem nézett. Tudtam, hogy megint oda lyukadtunk ki.
-Köszönöm – motyogtam.
-Szívesen bármikor – suttogtam, majd megpróbálta megfogni a derekamat, de eltoltam magamtól.
-Légyszi, ne! – mondtam csendesen.
-Miért ne? Látom rajtad, hogy milyen érzéseket keltek benned. Látom, hogy zavarba hozlak, ha a szemedbe nézek.
-Csak... még nem állok készen rá – motyogtam alig hallhatóan.
Ekkor léptek zaja ütötte meg a fülünket. Leah táncolt be a szobába. Amint látta, hogy fél kezemmel Lucas mellkasát taszítom, és Lucas keze félútan a derekam felé van, egy kicsit zavarba jött.
-Ohh. Zavarok? – kérdezte.
-Jaj dehogy is! – próbáltam zavartalannak tűnni, majd kapva az alkalmon odasurrantam Leah mellé.
-Rendben. Hát az éjszaka megbeszéltem a dolgot Jacobbal.
-Megnézem, hogy ti hogyan „beszéltek meg valamit" – vihogott visszafojtottan Lucas.
-Jól van, na! Tudunk mi rendesen is beszélni egymással! – mondta sértődötten Stella, mivel nem nagyon szereti, ha a Jakkel való kapcsolatát firtatják.
-Szóval, éjszaka, mivel a nappali foglalt volt – nézett Lucasra sokatmondó pillantással, aki fülig elpirult – így a szobámban átbeszéltük a dolgokat a lénnyel kapcsolatban.
-És? – kérdezte Lucas.
-Ha nem szólnál bele, elmondanám! – pirított rá Leah – Szóval, arra jutottunk, hogy ma még nem megyünk sehova, hátha visszamerészkedik, viszont készültségben kell lennünk. Ha a közelünkbe kerül, emberi alakban kell látnia minket, mert úgy lehet, hogy nem menekül el.
-Érdekes felvetés – lépett oda mellén Aaron, nyomában Steve.
-De beválhat – csatlakozott a társasághoz Jake is, aki Leah mellé állt, és átfogta a lány derekát, és gyengéd csókot nyomott a lány szájára.
-Fúj! Menjetek szobára! – szólt Steve. Csak mosolyogtam rajtuk. Szép pár voltak.
-Viszont ahogy látom Lucasnak, és Katenek megbeszélnivalójuk van, úgyhogy szerintem menjünk el feltölteni az éléskamrát! – szólt egy nyolcadik hang is. Stella libegett be a szobába, és összecsapta két apró tenyerét.
-Nyami! Vár a szupermárket! Libasorban! – kurjantotta el magát Aaron.
Hálás voltam Stellának. Végre kettesben maradhattam Lucassal.
