A L B Í N Ó | ✓

TIZENNYOLCADIK

• Tizennyolcadik fejezet •

E P E R

(A fejezet 16+ részt fog tartalmazni)

A hetek csak úgy elszálltak. Ma reggel, amikor vettem fel az ünneplőm, azon kaptam magam, hogy ma van az utolsó iskola nap a nyári szünet előtt.

Amióta Kristóf barátnője lettem, mindenki máshogy bánik velem. Túlságosan is kedvesek, és ez nem tetszik. Kérdeztem Kristóftól is, hogy talán nincs-e benne a keze, de ő váltig állította, hogy nem. Nehéz elhinnem, valljuk be, ismerjük őt!

Körbe pillantok a tornateremben, már minden diák összegyűlt az év végi szokásos beszédre és bizonyítvány osztásra, csak két személy nincs itt. Kristóf és Botond.

Lábujjhegyre állok, hogy jobban belássam a termet. Mindenhol ünneplőbe lévő diákok. Kezdek ideges lenni. Móni, aki mellettem álldogál, meglök.

- Majd jönnek - morogja. Móni még mindig nem barátkozott meg a hírrel, hogy én és Kristóf egy pár vagyunk. Lassan kezd idegesíteni, főleg akkor amikor azzal jön, hogy Balázs jobban illene hozzám.

Vettek rá egy ideges pillantást.

- El fognak késni - jegyzem meg. Barátnőm megvonja vállát.

- És akkor mivan? Addig se rontják a levegőt! - vágja rá. Egy pillanatra szótlan vagyok. Móni nem fogja vissza magát.

- Mi a bajod? - kérdem tőle.

- Az, hogy teljesen a rózsaszín kis világodban vagy. Amióta vele együtt vagy, nem is találkozunk. Teljesen magának akar - néz rám összehúzott szemöldökkel. Ajkaim összepréselem.

Valahol igaza van, nagyon sok időt töltök Kristóffal, bár a napokba sokat van oda. Nekem pedig persze nem mond semmit.

- Megígérem, a nyári szünetben többet fogunk találkozni - mosolygok rá. Barátnőm arca felragyog.

- Csajos este? - vigyorodik el.

- Naná!

A terembe hasít a mikrofon sípolása. Mindenki előre kapja a fejét ahol áll az igazgató és a helyettesítő. Judit néni, az igazgató, egy vörös ceruza szoknyát visel fehér blúzzal és fekete magassarkúval. Szőke haját egy elegáns kontyba tette. Jobb kezében egy papírt tart, amire gondolom a beszédet írta, a bal kezében pedig a fekete mikrofon van. Egy mosollyal arcán, szájához emeli a mikrofont.

- Halló, Halló? - nevet bele, a mikrofon működik.

- Kedves Szülők!
Kedves Gyerekek!
Kedves Kollégáim!
Szeptemberben, amikor megkezdődött ez a tanév, még mindenki nagy lelkesedéssel, új
tervekkel indult. Most itt a tanévzáró, az elmúlt tanév értékelése, és remélem egy csodálatos
nyári szünidő következik mindannyiunk számára.
Visszatekintve elmondhatom, a 185 tanítási nap adott új feladatot és hozott szép eredményeket is... - kezd bele a nő. Anyuék, akik a többi szülőkkel kicsit arrébb állnak, rám mosolyognak.

Ekkor anyu tátogni kezd.

- Kristóf? - olvasóm le ajkairól. Erre megvonom a vállam. Miután rendesen összejöttünk Kristóffal, anyuéknak rá két hétre bemutattam barátom. Anyu el volt ájulva tőle, oda és vissza van tőle. Apu...hát ő pedig a védelmező apa. De egészében neki sincs semmi baja Kristóffal. Bár, fogalmuk sincs Kristóf munkájáról.