"Remélem egyszer már nem csak a gyerekedként tekintesz majd ràm."
Namjoonnak már a kezdetek óta bejön Jin, de ezt sajnos a mai napig nem merte neki elmondani. Fél hogy a barátságukat tenné ezzel tönkre.
Próbált ő jeleket mutatni. Mint például kézfogás vagy arcra puszi. De úgy vélte felfedezni hogy ezeket az idősebbik nem vette észre. Ehelyett valaki másnak sikerült észre vennie. Yoongi. Elmondott neki mindent amit tudnia kell. Még olyan helyzet is volt, hogy Yoongit kérte meg, hogy mondja el Jinnek amit Nam iránta érez. Nagy nehezen meg is tette, de Jin tette nagyon megbántotta Jooniet, ugyanis miután Suga elmondta neki Jin csak kinevette majd elment onnan.
Ekkor veszett el Namjoonban az, az icike picike remény is, hogy ők egyszer egy párként mutassanak.
*Jin szemszöge*
Egyik késő délután a dorm csendjét egy hangos ajtócsapás szüntette meg.
Jin félbe hagyva amit csinált, szaladt ki a nappaliba ahol egy sokkolt Taet és egy Kookiet talált.
-Mi volt ez? - Tettem kezemet melkasomra ezzel kimutatva, hogy megilyedt.
-Joonie hyung leszaladt a lépcsőröl majd kirohant az ajtón. - Mondta a két fiú egszerre.
Mostanság nagyon megváltozott ez a gyerek, mostanság nagyon frusztrált lett. Remélem nem történt semmi baj.
Felszaladtam a lépcsőn, és Yoongi szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam majd meghallva hangját léptem be.
-Jézuson Min Yoongi! - Kiáltottam el magam. Ő csak rámpillantott a laptopja fölül.
-Mi ez a disznóol itt. Néha rendet rakhatnál itt. - Szettem össze a piszkos ruhákat a földről.
- Várj! Azok nem koszosak! - Kipattant az ágyból majd minden ruhát kiszedett a kezemből.
- Akkor miért vannak szétszórva? - Keresztbe tett karokkal fordúlta felé.
- Figyi, ha ezért jöttél be hogy anyáskodj akkor ki is mehetsz.
Nagy levegőt véve majd rá néztem.
- Igaziból Namjoon miatt vagyok itt. - Mondtam ki a valódi indokot.
Kérdőn nézve rám mutatta hogy foglaljak helyet az ágyán.
- Nem tudod mi lehet a baja mostanság? - Kérdeztem.
- De Jin, tudom. Tudod szerelmes a mi leaderünk. - Nézett rám komoly tekintettel.
-Szerelmes?
-Igen Jin, szerelmes. És még mindig nem hiszem el hogy komolyan nem esett le, hogy akibe teljesen bele van bolondúlva, az te vagy. - Mutatott rám.
-Már megint ezzel jösz? - Álltam fel.
- Mert ez az igazság.
-Oké. Tudod mit. Most szépen lemegyek és elfelejtsük ezt a témát. - Meg nem várva válszát rohantam ki a szobából. De egy mondatot még utána mondtam.
