*Yoongi szemszöge*
-Park Jimin, ha 2 percen belül nem jösz ki abból a kibaszott épületből, komolyan mondom, hogy itt hagylak..
Már mindenki elhagyta az épületet kivéve Jimin. Pár embert megkérdeztem esetleg nem tudják hol van ez a jó gyerek. Sajnos nagy bánatomra nemleges válaszokat kaptam.
Ránéztem órámra ami délután 4 órát mutatott. A sulinak már 3 órakkor vége van. Fordultam a kocsim felé, de ahogy megfordúltam, kezek fonódtak össze oldalamom.
-Szia Yoongi. -Hallodtam meg egy ismerős hangot, de hangjába egy kis fàradságot véltem felfedezni. Akaratom ellenére is elmosolyodtam rajta, de nem mutathatom ki, hogy mennyire imádom kisfiús hangját.
-Hol voltál ilyen sokàig? - Sepertem le magamról kezét, majd vele szembe fordúltam.
-Hagytam egy cetlit as asztalon, hogy ma van egy külön órám. - Nézett rám meglepett arcal.
Tarkómat vakargatva hajtottam le a fejemet, ugyanis nem figyeltem mi van az asztalon. De egy idióta vagyok.
-Ja... Értem. - Indultam meg kocsim felè, Jimin pedig utànam.
Beültem a kormány mögé, Chim pedig az anyós ülésen foglalt helyet. Majd bekötve magunkat el is indultunk haza.
A kocsiba ülve semmi komoly nem történt. Én az utat figyeltem, a mellettem ülő fiatal ember pedig halkan szuszogva álomba szenderült.
Olyan aranyos ahogy alszik. Nem volt szivem felébreszteni, de muszáj volt mert idő közben haza értünk.
Lágyan megráztam vállát, miközben nevét szólitgattam. De nem kelt fel. Gondolva egyett kimásztam a kocsiból, Jimin felé idultam. Kinyitva az ajtó, kicsatoltam majd egyik kezem lába alá téve, a másikat a hátához rakva lassan emeltem ki az ülésből. Majd lábammal becsuktam az ajtót. Kocsimat lezárva mentünk a bejárati ajtó felé. Nagy nehezen kinyitva az ajtót bementünk rajta, majd a kis csipkerózsikát felvittem a szóbájába és óriási ágyára lefektetve. nyújtóztottam ki izmaimat miután kényelmesen leraktam őt.
Kifele indulva a szóbából Jimin hangja ütötte meg a fülemet.
-Yoongi? - Megfordúltam majd álmos tekintetével találtam szembe magam, ahogy török ülésben űl az ágy közepén.
Vissza fordúltam, majd az ágy szélére leülve figyeltem.
- Kérdezhetek valamit? - Még mindig háttal ülve nekem.
-Persze. - Válaszoltam kérdésére.
-N..nagy baj h..ha a f..fiúkat sze..szeretem? - Dadogva ejtette ki a szavakat ajkain. Nagyon meglepődtem kérdésén, ugyanis csak úgy hírtelen nem kérdeznek ilyet a másiktól.
-Dehogyis baj Chim. - Simogattam meg a hátát.
Szemeit félve rám emelte, amik pirosak voltak. Nem tudtam eldönteni, hogy a fáradság miatt ilyenek, vagy sírt. De ha sírt volna akkor észre vettem volna szipogását.
-Yoongi hyung..
-Igen?
-Sz...szeretlek. - Szemei könnybe lábadtak.
Sírni kezdett, amit én nem szerettem volna. Kezeimet vállára helyeztem majd közeledni kezdtem arcához. Könnycseppeit lecsókolva arcáról, majd ajkaira tértem rá. Lassan mozgatva az enyémeket rajta. Félve, de lassan vissza csókolt, kezeimet válláról oldalára helyeztem, majd Jimint ölembe húzva tovább ízleltem sós ajkait.
Chim kezeit nyakam köré fonta. Sajnos nem tartott sokáig, mert levegő hiány miatt muszáj volt elválnunk egymástól.
-Én is szeretlek Park Jimin. - Homlokomat az övéhez helyeztem, majd orra hegyére adtam egy kis puszit. Majd ajkaimat újra az övének nyomtam, majd alsó ajkait megharapva bejutásért küzködtem, amit ő meg is adott. Nyelveink keringőt járva fedezték fel egymást.
