Küldetés *Yoongi FF*

8. rész

Hosszú percek kellettek ahhoz, hogy összeszedjem magam abból a sokkból, ami fogadott engem, mikor megláttam a felgyújtott házat.

Lángolt minden, az ég sötét volt a felszállt fekete füst miatt.
Sípolt a fülem a tűzoltó- és mentőautók miatt, az ujjaim már elfehéredtek, ahogy a kormányt szorítottam. Kigúvadt szemekkel meredtem magam elé, amíg meg nem éreztem a karomon Debby apró kezét.

- Yoongi... M-mi folyik itt? - kérdezte remegő hangon.
Lassan felé fordultam, majd megráztam a fejem.
- Van pár tippem, Törpe, de - itt mély levegőt vettem, majd elemeltem a kezeim a kormányról, és kicsatoltam magam. - Maradj itt! - szóltam a kislányra erélyesebben, aki bólintott.

Kiszálltam az autóból, és már el is indultam az első rendőrautó felé, mikor inkább visszafordultam, és szinte kitéptem a kocsim ajtaját Debby oldaláról.

Ijedten nézett rám.
- Meggondoltam magam! Szállj ki, és el ne mozdulj mellőlem! Konkrétan mássz a seggembe, vili?
- Fúj! - fintorodott el, mire egy apró mosolyt engedtem meg magamnak, megforgatva a szemeim.

Mivel Debbyn még mindig rajta voltak a gipszek, segítettem neki kiszállni, majd a mankóját a kezébe nyomtam, és együtt indultunk el megkeresni valakit, aki el tudja mondani, mégis mi az isten folyik itt. Volt pár tippem, sőt, biztos voltam benne, hogy ez nem a véletlen műve, de azért... Egy kicsit reménykedtem.

- Uram, ide nem jöhet be! - állított meg egy rendőr, mikor próbáltam átmászni a kerítésen.
- Az egyik lakás az enyém! - mutattam a házra.
- Értem, de kérem, maradjon - nem vártam meg, hogy befejezze, csak előhúztam a zsebemből a jelvényemet, és az arcába nyomtam.

- Akkor kezdjük előröl. Vigyen minket a nyomozóhoz! Most!

~°^°~

- A ház mögötti gyárból terjedt át a tűz. Az egyik gépük robbant fel. Még vizsgálják, hogy ez hogy történhetett. - számolt be mindenről a nyomozó.

- Hányan haltak meg? - kérdeztem.
- Egyelőre kettő halottunk és négy sérültünk van. - összeugrott a gyomrom.

- Értem. - sóhajtottam, magamban elmormolva egy imát. Véletlen szerencse, hogy épp nem voltunk itthon, vagy valaki játszadozik velünk?

Bármelyik is az igaz, gyorsan le kell zárnom Debby ügyét.
- Van hol aludnotok, Min? - kérdezte a nyomozó tőlem.
- Van. - simítottam a tarkómra feszülten. - Bár nem fog örülni nekem... Viszont azt tudni szeretném, hogy mikor mehetek be a holmijaimért?

- Adj meg egy címet, oda viszünk neked mindent.

- Na azt már nem! - nevettem fel erőltetetten. - A cuccaimért én megyek be. Nem nyúlhat hozzá senki. A saját szememmel akarom látni, hogy mim van meg, és mi égett szarrá.

- Oké. - sóhajtott a nyomozó, megmasszírozva az orrnyergét. - Akkor üljetek le valahova, amíg a tűzoltók nem szólnak, hogy bemehetünk.

Röpke három óra után már bent is voltunk az épületben, és lassan sétáltunk fel a harmadik emeletre.

Mikor felértünk, hatalmas káromkodások közt fordultam el, és tapasztottam rá a tenyerem Debby szemére.

- A kurva életbe! - sziszegtem, vissza fordulva a folyosón elterülő holttesthez.
- Yoongi... - nyögte Debby, így a riadt kislányt még közelebb húztam magamhoz. - Az ott...
- Igen. - suttogtam, mire kínkeservesen felsírt. - Törpe, maradj itt. Csukd be a szemed, és ne nézz hátra, világos? - lassan bólintott, így elengedtem, és a nyomozó mellé sétáltam, aki már a holttestet vizsgálta. - Halott?

- Igen. Szerencsétlen. - sóhajtotta, leggugolva. - Felhívom a

- Nem hívsz ide senkit. - parancsoló volt a hangom, ami láttam rajta, hogy nem tetszett neki. - Ő az én hullám, én viszem el innen.

- Min, az én körzetemben történt az eset, arról már nem tehetek, hogy te itt laksz. Majd a kollégáim jönnek, és elviszik. A gyárból már elvitték a

- Csodás. - vágtam újra a szavába. - Akkor te foglalkozz azokkal, én pedig ezzel az egyel.

- Mitől különbözik ez a férfi a többitől? - ráncolta a homlokát, mire rá néztem. Kezdte elveszíteni az eszét, amit más esetben viccesnek találtam volna, de most ahhoz túl ideges voltam.

- Attól, - kezdtem bele halkabban, hogy Debby lehetőleg ne halljon semmit. - Hogy ezt a férfit megölték, ha nem látnád. Nem a tűz miatt halt meg, ez nem baleset!

Nem akart nekem hinni, így jobban át tanulmányozta a férfit. A koromtól, és a fekete dzsekije miatt tényleg keveset lehetett látni, viszont én azonnal kiszúrtam a lőtt sebeket.

- Rendben. - emelkedett fel, elborult fejjel.
- Szólni fogok erről Ji Ahn-nak. Felelőtlen vagy, Lee, és nem elég figyelmes.
- Te komolyan beárulnád a saját unokatestvéred, Yoongi? - mosolygott rám negédesen, amitől elfogott a düh.

- Egy kollégám vagy, aki nem végzi jól a munkáját. Ha ezt a pitiáner dolgot nem vetted észre, nem hívhatod magad nyomozónak. Még ma kapsz egy társat, hisz úgy látszik, nem tudod egyedül a munkádat végezni.

Ezután megfogtam Debby kezét, aki türelmesen várt, csukott szemmel ott, ahol hagytam.
- Gyere, Törpe. Bemegyünk a lakásba, addig ne nyisd ki a szemed.

A lakásnak csak a felét érte el a tűz. A konyha és a nappali egy része szénné égett.
Bekisértem a lányt a szobájába, majd felhívtam Jungkookot.
- Szia Hyung. - szólt a telefonba.
- Szia. Kérdezni szeretnék valamit.
- Csak nyugodtan. - mondta.
- Meg van még apád furgonja? - előhalásztam a szekrényből az utazótáskám, hogy ami mozdítható, azt bele pakoljam.

- Amiben a szomszéd iskola kutyáját loptuk el? - kérdezett vissza, mire felnevettem.
- Igen, Jungkook, az az. De... Most egy embert kéne elvinnünk.

Jungkook egy ideig habozott.
- Élő vagy halott?
- Sajnos már halott.

Csönd volt a vonal túlsó oldalán, csak a fiú mély sóhaját hallottam.
- Ha nincs dugó is legkésőbb két óra, mire oda érek.
- Rendben, ide hívom Jimint és Hoseokot. Jimin majd tudja, hogy hova kell jönnötök, és hozzon magával fekete zsákot. Este nyolckor találkozunk.
- Te hova mész? - kérdezte.
- Debbyt el kell innen vinnem.
- Világos.

Mint egy végszóra, a kislány rohant az oldalamba.
- Yoongi, nincs meg! Semmi sincs meg! - kétségbeesett arcot vágott, én pedig nem értettem. - Elvitték a macijaimat!

- Mi van? - olyan hihetetlenül hangzott ez a kis jelentéktelen dolog, hogy felnevettem. - Esküszöm, veszek neked újakat.
- Nem érted! - rázta kis fejét! - Nem érted, Yoongi! Minden plüssömet elvitték! Abban... És abban voltak apa papírjai!

Elnyitottam egymástól az ajkaim.
- Milyen papírok? - kérdeztem.
- Nem tudom, de apa azt mondta, nagyon vigyázzak rájuk, mert fontosak. Azt is mondta, ha találkozom a főnököddel, adjam át neki.

Amilyen szépen kezdett összeállni a fejemben a kép, most pillanatok leforgása alatt omlott minden össze. Kezdhetjük az elejéről a nyomozást.

Hosszú hosszú kihagyás után ezzel is itt lennék. Sajnálom, nem akart a kezemre állni mostanában az írás... Valahogy mindig elkalandoztak másfelé a gondolataim... Bárcsak a tanulás felé, de mindegy. *köhög* Itt vagyok, és leszek is egy darabig! Jön a nyár!!! Tudok írni, yeeeah!! Addig is puszilok mindenkit~