Küldetés *Yoongi FF*

4. rész

- Meddig kell még itt várnunk? - morgott mellettem Jimin, mire felsóhajtottam.
- Amíg meg nem jön a gépe, és a kocsiban nem tudom őt. Hányszor kell még elmondanom? - néztem rá szúrósan, a kormányon dobolva ujjaimmal. - Én mondtam, hogy beszélgessünk, te nem akarsz!
- Ha! Még az kéne! - hördült fel, kinézve az ablakon.

Az alsó ajkamba haraptam, nehogy valami csúnya kiszökjön a számon. Nem Yoongi, nem bántod. Örülj, hogy eljött egyáltalán veled...

Felhangosítottam a zenét, hogy ne tűnjön annyira idegtépőnek a csönd, de Jimin abban a pillanatban halkította le.
- Mi van már?! - csaptam a kormányra, mire felém nézett.
- Hogy is hívják a lányt? - kérdezte, amin meglepődtem.
- Kim Debby. - válaszoltam nyugodtan.
- És... Mit szeret? Mi a hobbija? Milyen a személyisége? - érdeklődött tovább, viszont egyikre se tudtam választ adni. - Yoongi, nem mondod, hogy úgy vársz egy kislányt, hogy a nevén kívül semmit sem tudsz!? - háborodott fel.
- Honnan tudnám!? A munkám szempontjából ezek a kérdések mellékesek. Azért vagy te itt, hogy beszélgess és játssz vele. Ha ezek neked számítanak, derítsd ki! - vontam meg a vállam.
- Yoongi, baszki! Szerencsétlen ismeretlen helyre kerül, tele idegen férfiakkal. Én az ő helyében rettegnék, hogy hetünk közül ki pedofil. - fonta össze a karjait maga előtt. Még mindig rajta volt a gipsz, de egész ügyesen megtanult vele dolgozni.

Elgondolkoztam azon, amit mondott. Lehet, igaza van. Kedvesnek kell lennünk a lánnyal, mert egy rossz szó, és repül vissza Amerikába.
- Mit tegyek szerinted? - kérdeztem tőle, mire rám nézett, majd elgondolkozott.
- Először is: Ne beszélj csúnyán! Vele soha, előtte pedig nagyon ritkán.
- Ezzel csak magadat próbálod védeni! - mordultam fel, mire elvigyorodott.
- Az is lehet! - vonta meg a vállát. - A második, légy vele kedves, és mindig hallgasd végig, ha mond valamit. Suliba fog járni, nem?
- De. - bólintottam.
- Akkor mindig kérdezd meg, hogy telt a napja, milyen volt a suli, kikkel barátkozik. - sorolta, mire a homlokom ráncoltam.
- Mi van, diáklány csajod van, hogy ennyit tudsz? - erre vállon boxolt! - Bazd meg! - sziszegtem.
- Nem beszélhetsz csúnyán, Yoongi! - ciccegett. - És nem, nincs diáklány csajom! Csak van fogalmam arról, hogy kell egy gyerekkel beszélni.
- Csodás! - csaptam össze a kezem. - Akkor hozzám költözöl!
- Parancsolsz? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Te elszórakoztatod a lányt, beszélgetsz vele a suliról, meg mit tudom én, nekem meg annyi a feladatom, hogy megtaláljam, és zárka mögé dugjam azokat, akik fenyegetik Debby apját. - mosolyogtam Jiminre.
- Ezt most elfelejtheted! - nevetett fel. - Ne legyél már ekkora barom!
- Akkor egy hét! - kérleltem. - Amíg megtanulok vele beszélgetni.
- Ne szórakozz Yoongi, álmodban ölnélek meg! - húzta össze a szemeit.
- Fizetek neked, amennyit csak akarsz! - nyújtottam felé a kezem, ignorálva az előző válaszát. Amelyik kutya ugat, az nem harap.

Jimin elgondolkozott. Tudtam, hogy szarul áll anyagilag. A kórházi ellátásait sem tudta kifizetni, úgyhogy biztos jól jön neki egy kis segítség.
- Jimin, itt a kis csaj gépe, úgyhogy ki kell szállnunk. Ha nem fogsz velem kezet - nem tudtam befejezni, mert már nyújtotta is az egészséges karját.
- Legyen. Majd még kitalálom, mennyit is kérek. - nézett mélyen a szemembe, majd megrázta a kezünket.
- Akkor mehetünk is! - vigyorogtam, majd elengedtem Jimin kezét, és kiszálltam az autóból.

- Ekkora tömegbe kell megtalálnunk egy 145 centi magas kislányt? Mi van, ha már rég elrabolták? - pánikolt mellettem Jimin.
- Pofa be, és ne fesd az ördögöt a falra! Az ő járata mellett még vagy tíz másik gép szállt le, persze, hogy sokan vannak. Mire megtalálja a csomagját... - sóhajtottam, majd Jimint magammal húzva előre tolakodtam.
Annyi információt kaptam a főnökömtől, hogy piros ruhában lesz Debby, összekötött hajjal. Egyedül jön, úgyhogy remélem nem téved el...

- Min Yoongi? - hallottam a nevemet, mire Jiminhez fordultam.
- Most már az egész nevemen hívsz? - kérdeztem tőle, mire felsóhajtott.
- Mi bajod van?
- Ha nem te, akkor ki? - néztem körbe.
- Min Yoongi? - hallottam újra
- Ne haragudj, de nem. - válaszolt egy férfi, én meg elkezdtem abba az irányba futni, már amennyire ezt a tömeg engedte. - Segítek megkeresni ezt a Min Yoongit.
- Nem kell, köszönöm! Egyedül is megtalálom! - hajolt meg mosolyogva.

Ott volt előttem egy méterre. Kim Debby, összefogott hajjal, egy piros sapkában, hozzáillő piros kardigánnal, egy kék farmerban. Maga után húzott egy pici bőröndött, és minden férfit leállított, hogy megkérdezze tőlük, ő-e Min Yoongi.

Oda sétáltam mögé, majd a vállára helyeztem a kezem. Nagy szemekkel nézett rám, mikor leguggoltam elé.
- Min Yoongi? - kérdezte tőlem is, mire felnevettem.
- Kim Debby? - kérdeztem vissza.
- Igen! - vigyorgott rám, majd a kezét nyújtotta. - Örülök a találkozásnak!
- Én szintúgy! - fogadtam el a kézfogást. Milyen jól nevelt, lehet nem is lesz itt vele probléma.
- Mi történt a karoddal? - nézett a hátam mögé. Megfordultam, és Jimint láttam meg, aki mellém guggolt a kislányhoz.
- Eltörtem neki! - válaszoltam, mire Debby hatalmas szemekkel nézett rám. - Csak vicceltem. - nevettem fel. - Ő a barátom, Park Jimin.
- Ahh, pedig majdnem menőnek gondoltalak! - sóhajtotta Debby, mire megemeltem a szemöldököm. Ezen persze csak felnevetett. - Csak vicceltem! - kacsintott, és Jiminnel is kezet fogott.
Én majdnem hátra estem. Alig egy öt perce találkoztunk, de már ilyen közvetlen. Lehet, ebből még baj lesz. Remélem, csak velünk ilyen, nem minden járókelővel...
- Hát, Debby, isten hozott Koreában! - mosolygott rá Jimin. - Mondasz nekünk pár dolgot magadról?
- Igen. - vigyorgott a kislány, majd meghajolt. - Kim Debby vagyok, tizenhárom éves, egy hónap múlva töltöm a tizennégyet! Szeretem a plüssöket, és a piros színt! A kedvenc tantárgyam a testnevelés, és nem szeretem a matematikát. - hirtelen a szemeimbe nézett. - Min Yoongi! Igaz, Apa azt mondta, hogy szállodába aludjak, én úgy döntöttem, hozzád akarok költözni! Remélem jól kijövünk majd, és ígérem, nem leszek a terhedre!

Nagyokat pislogtam, és képtelen voltam megszólalni. Kim Debby kevesebb, mint tíz perc alatt a pici ujjai köré csavart. Menekülni? Esélytelen lett volna.

Na sziasztok Drága Olvasóim! ^^

Meghoztam a kövi részt is, remélem tetszett Mindenkinek! *-*
Vigyázzatok magatokra, Puszilok mindenkit. :3