Küldetés *Yoongi FF*

9. rész

- Szükségem van egy sztriptíz táncosra. - kijelentésemre Debby félre nyelte az üditőjét, Jimin pedig nagyot fékezett.
- Beteg vagy, legalább ne a gyerek előtt! - üvöltött rám. - Meg ne egy nőn vezesd le a feszültséget!
- Nem arra kell, amire gondolsz, Jimin. - ráztam a fejem nevetve. - Meg mióta vagy te a nők védelmezője? Nem is tudom, gimiben kitartotta a rekordot a
- Az régen volt! - szikrákat szórt a szeme, így helyesebbnek tűnt befognom a pofám. - Azóta kurva sok minden megváltozott.
Szívesen rákérdeztem volna, hogy mi történt, de hátra nézett Debbyre. Igaz is. Nem lenne helyes a kislány előtt ilyenekről beszélni.

- Tehát miért kell neked egy... Táncos lány? - kérdezte Jimin.
- Mert ért a boncoláshoz. Ahhoz a férfihoz csak ő érhet hozzá.
- Miért nem csinálhatja az, aki a többi embert... Tehát érted.
- Bárki dolgozhat Jaejinnek. Nem szeretném, ha bármit is elrejtenének előlem.

Jimin bólintott.
- Hova vigyelek? Nemsokára vissza kell érnem, mert Kook meg fog érkezni.
- Tudom, de mindjárt ott vagyunk. A következő utcába fordulj be. Ott majd kiszállok.
- Ez a hely... - Jimin hirtelen fékezett le, így majdnem lefejeltem a szélvédőt. - Baszd meg, Yoongi!
- Nem úgy volt, hogy a gyerek előtt nem beszélünk csúnyán? - incselkedtem, így láttam, ahogy Jimin ráharap a nyelvére.
- Ha ezt Namjoon hyung megtudja.
- Már tudja. Jelentkezem majd. - intettem és már szálltam is ki, mikor a hátsó ajtó is nyílt. - Nem kéne ide neked bejönni. - fintorogtam Debbyre.
- De. - bólintott határozottan. Végig néztem rajta. Egy rózsaszín inget és farmert viselt, egyik kezében a szívószálas üdítője, a másikban az egyetlen plüsse, amit nem vittek el. Nem vihetem be egy bárba!

- Inkább menj vissza Jiminnel, ott pedig Hoseok haza visz. - megrázta a fejét. - Debby, nem tudok most rád figyelni.
- Akkor oldd meg! - fújta fel az arcát. Ekkor végig futott a fejemben, hogy ilyen kislányt szeretnék majd, ha lesz gyerekem. Aranyos, tisztelettudó, de ha az akar lenni, határozott kiállású.
- Debby olyan helyre megyek, ahova 18 év alatt be se engednek. - ráztam a fejem.
- Te mindent megoldasz, majd veled beengednek! Kérlek! - könyörgött, kétségbeesett arccal. - Nem akarok oda vissza menni.
- Nem kell ott maradnod. - segítségkérően Jiminre pillantottam. Élvezte, hogy egy gyerekkel vitázom. Szemét, biztos nem fog segíteni.

Debby hirtelen elkezdett sírni. De nem úgy, mint eddig. Ez az a fajta sírás, mikor nem veszel meg valamit a gyereknek a boltban, ő pedig ledobja magát a földre. A nagy betűs Hiszti.
- Jól van, Hisztis Mirtill, ebből nem kérek. - rácsuktam az ajtót. Elkerekedtek a szemei. - Azt mondtam, nem jössz be! Majd megnéztek valami filmet a fiúkkal, amíg rám vártok. - összefonta maga előtt a karjait, és tovább szipogott. Mielőtt becsuktam volna az első ajtót is, Jiminre pillantottam. - Ne lepődj meg, ha tele lesz a lakásod. - vigyorogtam rá.
Lassan esett le neki, mire céloztam ezzel.
- Ti most hozzám költöztök?!

A bár még csöndes volt, mikor benyitottam. Egy-két asztalnál ültek, feltehetőleg az alkalmazottak, és beszélgettek. Egy pár lány még melegítőben gyakorolta az esti előadását. Ilyenkor ugyanúgy néznek ki, mint bármelyik fiatal nő. Sajnálom őket, amiért itt kötöttek ki... Főleg azt, aki miatt most itt vagyok.

- Yoongi! - sikította egy ismerős hang. - Istenem, de rég láttalak!
Fent állt a lépcsők tetején. Mikor rámosolyogtam, el kezdett felém futni. Időm se volt felfogni mi történik, már rám is vetette magát. A nyakamba csimpaszkodott és a derekam köré csavarta a lábait.
- Szia Youra! - tartottam meg a feneke alatt. Mind a húsz ember minket nézett.
- Mit keresel te itt? - tartotta el kicsit magát, hogy a szemembe nézhessen.
- Téged. - felcsillant a szeme, amitől azonnal bűntudatom lett. - Vagyis... Egyelőre nem úgy.
Ugyan úgy mosolygott tovább.
- Gondoltam. De már csak két éved van. - pöccintett az orromra, majd leugrott rólam. - De ha el akarsz vinni, ahhoz Iseul-lal kell beszélned.
- Igen, tudom. - fintorogtam, mire ő felnevetett. - Remélem jó kedve van.

- Tehát elakarod vinni a legjobb táncosomat.
Park Iseul egy harmincas éveiben járó nő. Mióta ismerem, mindig egy copfba hordja hosszú, festett szőke haját, és ugyanúgy húzza ki a szemét tussal. Mogorva, minden emberre bábként tekint, akárkit megkínoz, megöl, bár, maffia vezérként ez megengedett neki - vagyis, ezt ő így gondolja. Ha nem tartana sakkban Yourával, már a sitten lenne.

Egyetlen egy embert tudok, aki érzelmeket váltott ki belőle. Azt a személyt pedig Kim Namjoonnak hívják.

- Egyszer úgy is megteszem. - fontam össze magam előtt a karjaim. Iseul ezen csak felnevetett.
- Az időd ketyeg, Yoongi. - ciccegett.
Ökölbe szorult mindkét kezem.
- Beszélhetnénk arról, amiért most jöttem?
- Persze. - bólintott. - Mennyi időre kell?

Mindig összeugrott a gyomrom, mikor Youráról beszéltünk. Mintha valami tárgyról lenne szó, pedig ő is egy ember!
- Nem tudom, hogy milyen gyorsan végez, vagy hogy lesznek-e még áldozatok - nem hagyta, hogy befejezzem.
- Ne húzd az időmet! - förmedt rám.

- 1 hónap! - feleltem, bár abban a pillanatban megbántam. Túl gyorsan, minden gondolkodás nélkül szólaltam meg. Iseul elmosolyodott. Nagyon rosszat sejtettem.

- Főszezonban, Yoongi? - úgy ejtette ki a nevem a száján, hogy beleremegtem. - Átgondoltad te ezt? - Persze, hogy nem, de minden bátorságomat összeszedve bólintottam. 

Iseul nevetett, majd számolt, és számolt. - Tudod Yoongi, manapság egyre több vendéget veszítek. - mesélte, bár tudta, hogy rohadtul nem érdekel. - A mai fiatalok nem költenek pénzt holmi táncos nőkre. Ott van a kezük és a net, nem igaz? - az egész szoba beleremegett a nevetésébe. 

Csak mond az összeget... - mondtam magamban, miközben a lábammal doboltam idegesen. Youra mellém állt, és átkulcsolta a kezünk. Megnyugtatóan rám mosolygott, amit próbáltam viszonozni, de a vége csak egy fintor lett. Hogy képes mindezek után így rám mosolyogni? Egyáltalán rám nézni? Legalább annyira kéne utálnia, mint Jiminnek, ha nem jobban.

- 10 millió - szólalt meg Iseul. Hosszú másodpercekig csak pislogtam.

- 10 millió won? - kérdeztem vissza. Bólintott. - Iseul, ne szórakozz, honnan szerezzek neked annyi pénzt?

- Oldd meg, Yoongi. 

- Ebben a szent pillanatban le tudnálak tartóztatni, minimum 15 indokkal. - csaptam az asztalára.

- Megtanulhattad volna már Min Yoongi, hogy engem holmi rendőri fenyegetéssel nem bírsz rá venni semmire. A markomban vagy, te is tudod. - két ujja közé fogta az állam, és megráncigálta a fejem. - Fizetsz, vagy mehetsz. Nem érek rá egy ilyen senkivel beszélni, akit minimum két maffia vezér tart fogságban. Oh, nem is beszélve Jaejinről. - ahogy kiejtette a nevét, elsápadtam. - Igen, ezt a reakciót várta tőled. Nagyon fog örülni, amint ezt megtudja. Még te nevezed magad titkos ügynöknek? Ne nevettess. Mindenki ismeri a neved, az arcod, a hangod... Szánalmas vagy, Suga.

- Iseul! - a hangra egyből hátra ugrottam, majd nagyokat lélegezve próbáltam összeszedni magam. Namjoon elsétált mellettem, majd egy nagy sporttáskát vágott le az asztalra, közvetlen Iseul keze mellé. - Ebben benne van az összeg kétszerese, amit kértél. Két hónapig a miénk a lány, addig próbálj meg ebből meg a szaros kis bordély házadból megélni. 

A nő pipacs vörössé vált az idegességtől. Kinyitotta a táskát, átszámolta a pénzt, majd intett, hogy mehetünk.

- Hyung, gyere! 

Hagytam, hogy a karját átdobja a vállamon, majd úgy húzzon ki a bárból. Youra még mindig belém kapaszkodott, bár ebben a pillanatban úgy éreztem, ha elengedne, én összeesnék. Megszégyenítve éreztem magam. Iseul minden szava igaz volt rám. Szánalmas vagyok, aki képtelen bárkinek a megvédésére. Először a szüleim, majd a barátaim, végül Youra, most meg Debby... Meddig kell még süllyednem?

- Befejeznéd saját magad önmarcangolását? - Akkorát rántott rajtam Nam, hogy az autója szélvédőjének csapódtam. Youra csak sikkantott egyet, sikerült szerencsére időben arrébb lépnie. 

Namjoon nem állt meg ennyinél. A mellkasomnál elkapta a ruhám, majd magához rántott, és szó szerint a pofámba üvöltött. - Nem azt mondtad, hogy minden rendben lesz? Ehelyett nekem kell kimentenem a hátsódat a világ legnagyobb Kígyójának a barlangjából? Szedd össze magad, mert így nem jutunk egyről a kettőre. Mindenkit bele rángattál ebbe, úgyhogy együtt kitalálunk valamit! Hyung, együtt a Bangtan! Újra! Mik vagyunk mi, ha??

Elmosolyodtam, majd egy könnycsepp is kicsordult a szememből. - Golyóállók!