Küldetés *Yoongi FF*

6. rész

Már a harmadik szál cigarettát szívtam, kibámulva a konyha ablakon. Kattogtak a fejemben a fogaskerekek, de nem tudtam, hogyan tovább. Jaejin egyet csettint, és felrobbantják ezt az egész házat, sőt! A környéket, ha úgy akarja.
Féltem, hisz nem csak magamat, de egy kis lányt is védenem kellett.
Ebben a pillanatban dobtam ki a csikket az ablakon, majd fordultam be a nappaliba, de nem álltam meg a fiúknál, hanem benyitottam a szobámba, és Debby mellé leültem az ágyamra.
Kérdőn nézett rám, és az eddig kezében szorongatott macit lerakta maga mellé.

- Ismersz egy Kim Jaejin nevű férfit? - kérdeztem tőle a lehető legnyugodtabb hangon.
Debby elgondolkozott, végül megrázta a fejét.
- Tudsz róla képet mutatni? Apu sok emberrel találkozik nap, mint nap, lehet láttam már. - válaszolta barátságos hangon.
- Nincs róla képem. - válaszoltam tömören, majd felálltam, és nyújtózkodtam. - Na mindegy. Játssz tovább, nemsokára ebédelünk.
- Yoongi, ki az a Kim Jaejin? Csak nem - nem hagytam, hogy befejezze.
- Ne kérdezősködj feleslegesen! - mordultam rá, mire megsértődve húzta fel az orrát.
- Engem üldöznek, és akarnak megölni, mégsem tudok semmit! Igazán beavathatnál! - állt már fel ő is.
- Törpe vagy te ehhez, úgyse értenél semmit. - legyintettem, és már mentem volna ki a szobából, de megfogta a csuklóm.
- Kezd elegem lenni ebből, Yoongi! Tudni akarom, hogy miért küldtek ide! Ki az, akitől te is és apa is fél? - a nyomatékosítás miatt még a lábával is dobbantott egyet.

- Akarod tudni? - guggoltam le elé, összeszűkített szemekkel. Magabiztosan bólintott egyet. - Kim Jaejin maga az ördög, és az, hogy ő próbál téged és az apukádat bántani, arra enged következtetni, hogy nagyon nagy fájdalmat szeretne okozni valakinek. Ha elkap, megkínoz. Egy sötét szobába zár, ahova a nap se jut be. Lehet letépkedi a körmeid, és mikor már a fájdalomtól elájulsz, akkor hideg vízzel kelt fel. Tudod, híres arról, hogy addig kínozza az áldozatait, amíg azok már a halálért könyörögnek.

Debby teljesen elfehéredett, majd remegve esett össze. Lassan felém emelte kicsi kezét, és próbált megütni. Hagytam neki, hisz nem tudott nagyot ütni, és így, hogy el is gyengült, szinte csak megsimította az arcom.
- Úgy utállak! - kiáltott rám hirtelen, és előbuggyantak szemeiből az első könnycseppek.
- Te akartad tudni. - sóhajtottam, majd kisétáltam a szobából.
- Utállak! Utállak! Utállak! - sikította toporzékolva, és mielőtt rácsukhattam volna az ajtót, Jimin jelent meg előttem.
- Ha most nem állsz le, én verem ki belőled a szart is. - sziszegte a fogai között. - Ő egy kislány, te meg állítólag egy érett felnőtt ember. Azért mert te fosol, neki nem kell! Találj ki valamit rohadt gyorsan, és nyugtasd meg Namjoont meg a többieket. El kell kapnunk Jaejint, nem? Ne is merj arra gondolni, hogy mi lesz, ha nem. Olyan változat nincs! - a kis monológja után megveregette a hátam, végül Debbyhez ment, és átölelte a síró kislányt. - Jól van, semmi baj! Hülye ez a Yoongi, csak megpróbált rád ijeszteni, de te erős nő vagy, nem? Nem ijedsz meg ennyitől.

Rájuk csuktam az ajtót, és a többiekhez sétáltam. Jimin segített abban, hogy újra a feladatomra koncentráljak, és elfelejtsem, kivel is állok szemben. Tudok én is olyan könyörtelen lenni, mint Jaejin, és azt a könyörtelenséget csak neki szánom. Debbyvel pedig... Majd később beszélek.

- Yoongi, én kiszállok, most! - állt fel Namjoon, és már szedte is össze a holmijait.
- Miért is? - dőltem hátra a kanapéban.
- Mert szükségem van még a férfiasságomra. Meg a fejemre... De a férfiasságom jobban érdekel! - nézett rám, és láttam a tekintetében, hogy tényleg fél. Elmosolyodtam.
- Nam, bízz meg bennem! Olyan ötletem van Jaejin elfogására, hogy a tíz ujjamat végig csókolod majd.
- Undorító vagy! - fintorodott el, mire felnevettem. - De mesélj, próbálj meggyőzni! - húzta fel a szemöldökét.
- Mindent a maga idejében, Nam. - csitítottam le, majd Taehyungra néztem. - Találtál valamit?
- Igen. - eszmélt fel, és felénk fordította a laptopját. - A főnököddel, Ji Ahnnal beszélnek nagyon sokat. Mindenről beszámol a lányról, gondolom, a te beszámolóid alapján. - bólintottam.
- Írj egy üzenetet Ji Ahn nevében, hogy a kislányát ma elütötték. Kórházba nem került, otthon ápolja egy magán doki, és a felvigyázója. Legyél minél természetesebb, írj abban a stílusban, ahogy Ji Ahn szokott, az IP címet is változtasd meg, meg mit tudom én! A lényeg, hogy Jaejin is elhigyje, ez igaz, és megpróbálja Debbyt elrabolni. Szólok Ji Ahnnak.

Este kilenc volt már, mikor a fiúk elmentek tőlünk, és végre elterülhettem a kanapén.
Debbyvel semmit sem beszéltem reggel óta, csak Jimint engedte be magához, őt is csak azért, hogy megkapja az ebédjét és a vacsoráját.
Bűntudatom volt, rettenetesen, és erre rátett egy lapáttal az is, hogy hallottam sírni a szobában.

Az apjával beszélt, aki azért hívta fel, hogy megkérdezze, minden rendben van-e.
Jimin elmondta a lánynak, hogy milyen üzenetet kapott az apja, és miért, így tartotta magát a tervhez, kérdezés nélkül. Ügyesen színészkedett, a sírásával még valóságosabbnak tűnt a történet.

- Nem, Apu, jól vagyok... Igen, a legjobb orvos jött át. Yoongi azt mondta veszélyes lenne, ha kórházba mennék... Nem tudom, de bízok benne... Igen... Igen... Hiányzol. - csuklott el a hangja, nekem pedig hatalmas gombóc nőtt a torkomba. - Hiányzol, és haza akarok menni! Félek... Nagyon félek...

Ott tartottam, hogy felhívom Jimint, és én kérem meg, hogy verjen agyon. Hogy ijeszthettem rá egy kislányra?! Nem vagyok normális, nagyon nem...

Ki mentem a konyhába, csináltam Debbynek egy pohár meleg kakaót, még tejszínhabot is raktam rá - Jungkook hozta még reggel, Debby kérésére -, majd egy tálcára raktam, és a szobám ajtajához sétáltam.

Nem hallottam beszélgetést, csak halk nyüszögést, így erőt vettem magamon, és bekopogtam.
- Hagyj békén. - hallottam az ajtó másik oldaláról erőtlen hangját.
- De csináltam neked kakaót... Két cukorral, tejszínhabbal... Most nekem kéne meginnom? - kérdeztem, de nem jött rá felelet. Nagyot sóhajtottam. - Törpe, figyelj! Ne haragudj rám. Ideges vagyok, mert vigyáznom kell hat idiótára, rád, az apukádra, és azért én sem szeretnék meghalni.

Meghallottam az ágyam nyikorgását, majd lassan kinyílt az ajtó, és Debby pici fejét láttam meg, ahogy kikukucskál. Hatalmas szemei tiszta pirosak voltak, és még mindig könnyesek, ahogy nagyokat pislogott rám. Összeszorult a szívem.
- Nem hagyod, hogy apát megkínozzák... Ugye? - kezdett újra sírni.

Gyorsan cselekedtem, így leraktam magam mellé a tálcát, leguggoltam, és átöleltem a pici lányt.
- Egy ujjal sem érhetnek sem hozzád, sem hozzá, oké? - simogattam a fejét, és szorosan magamhoz öleltem.

Halkan zokogott, a pulcsimba csimpaszkodva.
- Nem tudok elaludni. Nagyon félek. - sírta a vállamba, így felsóhajtottam.
- Szeretnéd, ha itt aludnék? - kérdeztem, így elkezdett bólogatni.
- Akkor behozom a holmim, te meg idd meg a kakaód. - engedtem el, és gyorsan kimentem az ágyneműmért, amit a szobába vittem, és a szőnyegre terítettem. Debby nagy szemekkel nézett rám, a bögréjét szorongatva. - Mi az, Törpe?
- A földön akarsz aludni? - bólintottam. - De miért?
- Hol aludjak akkor? - kérdeztem, mire behúzódott a fal mellé, és a mellette lévő üres helyett megpaskolta.
- Nehogy elvigyen az ágy alatti szörny. - vigyorgott rám, miközben felcuccoltam mellé.
- Próbáljon meg valami szörny éjszaka felkelteni azért, hogy elraboljon. Kiütöm az összes fogát. - feküdtem el, és jólesően felsóhajtottam. - Végre! Hiányzott már a puha ágyikóm.

Eközben Debby megitta a kakaóját, majd lerakta az ágy végébe a bögrét, összekuporodott mellettem, és nagy szemekkel nézett rám. Rá mosolyogtam, és megsimogattam a fejét.
- Most már tudsz aludni? - suttogtam, mire bólintott egy aprót. - Akkor jó éjszakát.
- Yoongi. - fogta meg a kezem. Kíváncsian néztem rá. - Még mindig haragszom rád, de - ezen felkuncogtam -, holnap elmegyünk valahova? Csak a parkba, vagy... Bárhova.

Nem volt túl jó ötlet ez, hisz azt kell elhitetnünk mindenkivel, Kim Debbyt elütötte egy autó, és most a házban ápoljuk. Viszont, megértettem a törpét is. Gyerek, vágyik a szabadságra, a kalandokra.

- Reggel megbeszéljük. - mosolyogtam rá, majd lehunytam a szemeim. - De most már alvás!
- Yoongi.
- Hm?
- Mmm... Semmi.
- Mi van?!
- Jó éjt!

Sziasztok, Drága Olvasóim!
Meghoztam a kövi részt is, nem is fűznék hozzá sok mindent.

Akinek szünete van, annak sok pihit kívánok, és kitartást akik dolgoznak! ^.^

Puszillak Titeket!