Elméleti dilemma [K-Project Fanfiction]

📚 Első rész

- Már pedig egy igényes szemöldök öltöztet - álltam ki az igazam mellett, s az evőpálcikával mazsolázva kicsippentettem a fél perce kergetett mézes-chilis csirkét.

- Ahogy gondolod. De az én szemöldökömet te nem gyalázod meg azzal a fém-tökömmel - bökött Yata-san a táskám felé.

A tatyómban valóban ott lapult a piperés neszesszerem. Abban pedig a fiú által oly nagyon rettegett szemöldökcsipesz. Az előző szünetben került vele közelebbi ismertségbe, mikor én a mosódót hagytam el éppen.

Gyanútlanul fordultam ki az illemhelyiség ajtaján, s vettem célba a termet, ám a szeleburdi srác keresztül húzta a számításaimat. Pontosabban mondva, keresztül robogta...

Alig engedtem el a kilincset Yata-san filmes jeleneteket lealázva száguldott belém a deszkájával. Eskü még egy pillanatra a lassítottfelvétel effektust is éreztem a dologba...

A karambol utáni utunkat együtt folytattuk: én voltam az a szerencsétlen aki a folyosó kövén landolt, míg a sapkás keresztbe-kasul terült el rajtam.

A sors kerekét forgató főni ismét ízléstelen tréfát űzött velem... ugyanis Yata arca a melleim landolt. Lángoló arccal, sűrű elnézések közepette ugrott le rólam mikor ez tudatosult benne.
Szerencsétlen baleset... mit lehet erre mondani?! Legalább az ő fejét felfogta valami igazán puha, és kényelmes...

Azonban a helyzet pikantériáját a neszesszerem elszabadulása teremtette meg. Én naiv lélek olyan felelőtlen gondolattal intettem búcsút a női WC-nek, hogy nyitva hagytam a kis tasi cipzárát. Gondoltam: majd a folyosón visszafelé menet behúzom. Aham... Egy frászt!
Az ütközéstől kiröpült a kezemből, tartalma pedig szerteszét szóródott a levegőben töltött idő alatt. Igen... még a tampontartóm is azt mondta „nyald ki a seggem!”

Egyem a kis lelkiismeretes szívét a deszkalovasnak... mivel ő hamarabb tudott feltápászkodni, egyből neki fogott összeszedni az elszóródott holmikat. Hála a jó égnek az imént említett fontos női kelléket nem ismerte fel, de a szemöldökszedő csipesz egyenest a szívbajt hozta rá. Magától biztonságos távolságra tartva nyomta vissza a kezembe...
Így kötöttünk ki ennél a témánál ebéd közben.

- Pedig azokra a hernyókra, a homlokodon, ráférne egy alapos bozótirtás - jegyeztem meg a hívogató alanyokat szemlélve.

- Álmodj, sose fogod megkaparintani őket! - csapott az asztalra, amitől a Ramen levese egy kicsit meglöttyent.

- Ahogy gondolod - fújtam visszavonulót. - De ha meggondolnád magad, tudod hol találsz!

- Jah, Kusanagi előtt egy székkel.

Meglepetten csusszant ki a pirított brokkoli a pálcikáim közül.

- Ezt honnan tudod?

- Ő mondta - csámcsogta a tojással küszködve. - Beszélt már rólad egyszer-kétszer a bagázsnak. De így most már arcot is tudok kötni a névhez.

- Áh... értem. - A fejemet ingatva böködtem a tányéron illatozó ételt.

- Mi az? Nem ízlik a kaja, amit rendeltél? - kérdezte a szerencsétlenkedésemet nézve.

- Nem, csak nem vagyok éhes.

- Pedig alig ettél valamit... Ennél még Anna is többet eszik! - vakarta meg a halántékát elgondolkodva.

- Ki az az Anna? A barátnőd?

Ejnye, Szandra a végén még azt hiszi hogy szóba jöhet nálad, mint férfi.