Elméleti dilemma [K-Project Fanfiction]

📚 Harmadik rész

Még mindig nem láttam a logikát abban, hogy minden diákot összecsődítették a tornacsarnokban. Totsuka állította, hogy jó buli lesz - mert a Karácsonyi Fesztivál lesz a téma... Engem viszont ez sem töltött el nagyobb lelkesedéssel a dolog iránt.

A délutánt egy bögre forrócsokival és az újonnan megérkezett Dan Brown könyvemmel terveztem tölteni. - Mire nem jó, ha az embernek születésnapja volt, nem?! Bár... az más téma, hogy lassan egy hónapja túl vagyunk ezen. Nem baj Nemzetközi Posta... én így szeretlek. - A Diákönkormányzat hirdetménye azonban kajánul keresztülhúzta a tervemet. A mesés elképzelésből csak annyi teljesült, hogy a helyes, több mint hatszázötven oldalas kötetet magammal tudtam hurcolni a kötelező „konferenciára”. Ám sajnos, így is csak a prológus végéig jutottam. Yata ugyanis megállás nélkül szövegelt a balomon.

- Áh, faszomért kell itt baszakodni?! - dobálta magát a padon.

- Jó kérdés, Yata... - csaptam össze a könyvet ingerületen. - De ha továbbra is úgy pattogsz itt nekem, mint kecskeszar a deszkán, engem fogsz kilőni a Holdra!

Mikor sárga szemei találkoztak az én parázsló tekintetemmel csücsörítve fagyott le.

- Bocs... csak megöl az unalom. Szívesebben deszkáznék már az utcákat róva - araszolt arrébb, megteremtve ezzel a biztonságos távolságot kettőnk közt.

- Sejtettem, hogy nem minden álmod kockásra ülni a segged péntek délután - sóhajtottam fel lemondóan. - De ha ez vigasztal nekem is lenne mivel elütnöm az időt.

- Jah... látom. Egy újabb baszott vastag könyv, egy újabb érthetetlenségig bonyolított sztorival - fintorgott az ölemben heverő kötetre. Fedlapján az Inferno cím aranylott. - Fel nem foghatom hogy ez, hogy tud kikapcsolni téged. Egyáltalán japánul olvasod?

- Természetesen nem! - fordultam felé a felsőtesttel. - Az anyanyelvemnek megfelelően, magyarul kaptam meg.

- Áhj, eretnekség! - hőkölt hátra a válaszomra.

- Persze... A japán pedig már mindjárt a dallamos tündenyelv mintája, nem?! - Iszonyúan fel tudott bosszantani amikor a származásomat fikázták. És ez alól Yata megjegyzései sem voltak kivételek.

- Jó, na! Visszavonulót fújok - lapogatta a levegőt békítően. - Bár fingom sincs, hogy mi az a tünkenyelv, vagy mi a szösz...

Hogy Brown-t nem ismeri az egy dolog...
DE HOGY MÉG TOLKEIN-T SEM?!

Pont venni akartam a levegőt a páratlan fantasy kifejtéséhez - ugyanis elfogadhatatlannak tartottam, hogy Yata ne lássa át Középfölde történetet -, mikor egy lendületes huppannástól megrázkódott alattunk a pad.

- Hagyd. Az első öt percben elveszítené a fonalat. - Kuroh meglátása saját tapasztalatra adott gyanakvást.

- Csá neked is, hajas baba! - sziszegett rá a deszkás viszonzásképp.

- Szervusz, Kuroh! - A mosoly, melyet megelőlegeztem felé teljes mértékében őszinte volt. - Hiányoltalak kémiáról... Minden, oké?

- Természetesen - felelt a tőle megszokott kimértséggel. - Csak el kellett intéznem valami sürgőset. Most is csak azért jöttem vissza, mert Reisi-sama felhívott.

- Reisi-sama? - élénkültem fel a név hallatán. A lendülettől még a könyvet is majdnem lelöktem a lábamról.

- Igen... - Kuroh úgy nézett rám, mintha valami szentségtörést követtem volna el. - Miért?