Silent Legend

Krah, Krent, Krosis

Hideg, Törött, Bánat,

Véres balladák szólnak Róla,
Kinek kezétől megannyi gyermek hullt a porba,
Büszkeség s halálvágy mi övezte,
De csak a rabság lett a veszte..

Évszázadokkal ezelőtt, még az Első Érában, a Sárkánypapok uralkodtak eme föld felett. Rabigában tartották az embereket. Hatalmukat mikor megdöntötték, bujdosva és rettegve élték tovább életüket. Tehetséges mágusok és harcosok voltak közöttük, kiket az idő vasfoga őrölt fel. Éles elmék, erős karok, és törhetetlen lelkek. Vagy is... úgy tartották törhetetlen.

Egy aprócska leány szaladt a várban mezítelen talpakon, véres, megkopott hálóingjében. Apjának szerette volna elújságolni mi történt vele az éjjel. Bár még csak hajnalodott, az erőd már éledezett. De Ő nem tűnt el a szőke és vörös tömegben hollófekete hajával, meleg barna tekintetével. Ki rívott mindig is. S azt mondták ez nagy áldás. Az is volt... csak nem éppen úgy, ahogyan szerették volna.

A léptek zajai felerősödtek, majd egy pillanatra megszűntek a hatalmas fenyő ajtó előtt. Nehezen ugyan, de sikerült belépnie a hálóterembe ahol éppen folyt az élet.
Ez megszokott volt már közte és az édesapja között, így nem zavarta az éppen rajta lovagló ágyas látványa és hangjai. A vörös ágyneműre felmászva pillantotta meg nemzőjét ki zavartalanul tette tovább legősibb dolgát. Végül, az apja rápillantott ügyet sem vetve a hófehér bőrű, s hideg szőke hajú nőre, ki folytatta tevékenységét, ugyan sötétkék szemében megbotránkozás látszott.
-Atyám! Képzelje, végre nő lettem! - az említett lefeszítette magáról az éppen gyönyöröket élő asszonyt, körbetekerte csípőjét a vérre emlékeztető lepellel, majd felkapta már tizenkét éves ágyéka gyümölcsét, s megpörgetve a levegőbe csókot nyomott homlokára. Nem volt mosolygós ember, a harci sebek egész testét ékesítették, arcát is beleértve. Napbarnított bőrén az izmok táncát látva minden asszonyt és leányt levert a víz, a férfiak tekintete azonban elismerést, irigységet s tiszteletet sugárzott. Arca markáns, szemei mocsár zöldek, vállig érő haja pedig szőke színben tündökölt. Lánya törvényességét sokan megkérdőjelezték, ezek állítások pedig, több helyről is véreztek... mocskos titkok, nagy áru fogantatás és szülés gyümölcse lett eme csemete, melyre a második legfontosabb ember, a kislány apja, igazán büszke lehetett.

- Ez nagyszerű Mareya! - szemében ugyan nem csillogott öröm, csak féltés és félelem. Egyetlen lányát, szerelmének magzatját kell odaadnia az ördögnek, kiért éjsötét tüneménye olyannyira rajong és tiszteli. Sanyarú sorsot szántak neki az istenek...

- De Atyám! Ne légy szomorú! Továbbra is magával fogok edzeni, ígérem! - csakhogy, aznap látta utoljára apja gyengéd, szeretettel teli mosolyát. Utolsó szavaik egymáshoz halálakor is visszhangoztak elméjében; "Mindig vigyázni fogok rád édesanyáddal együtt.. Óvakodj és küzdj.. Örökké szeretni foglak".
Onnantól kezdve, élete teljesen kifordult tengelyéből. Konahrik pedig, élvezettel nézte eme játszmát..

ΠΠΠΠΠΠ

Menyegzőhöz készülődött a karcsú, szálkás testalkatú hölgy. Évekig tanult, edzett hogy végül ide jusson. Atyja odaígérte lelkét s testét a legfőbb sárkánypapnak; Konahriknak. Születése óta ámulatba ejtette a férfi ereje, tekintélye, és bölcsessége. Arcát sosem látta senki maszkja miatt, mely leginkább egy mamut agancsaira emlékeztette az embereket. Testéből azonban, az ima napokon, láttatni engedett valamit a pikkelyekre hasonlító arany fényű nemesfém, s vérvörös lepel. Magas volt ki a két métert is elérte, alkata izmos, de nem annyira mint egy harcosé ki kardal vagy pallossal küzd. Magabiztos, titokzatos, félelmetes aura lengte körül, amiért mindenkiben ott csírázott a félelem.

A dobok megszólaltak, a nász elkezdődött. Senki sem kísérte jegyeséhez a csont és arany színű ruhájában a menyasszonyt, kinek fekete derékig érő haját hullámok, s egyszerű fonatok díszítették. Arca megacélozott, mely mutatja, erős akarattal lett megáldva, azonban amint megérzi jövendőbelije tekintetét magán, elbizonytalanodik. Készen áll rá? Kész van arra hogy méhe egészséges gyermekeknek adjon életet? A dobok elhallgatnak, a szél pedig feltámad. Alduin ereszkedik le a házasodni készülők elé mire a vár minden tagja térde ereszkedik előtte. Egyedül a pár az, kik állva maradnak.
A legfőbb sárkány köthette csak össze a papokat a kiválasztott asszonyukkal egy életen s azon is túl. Erre azonban nem volt sok példa, hiszen a szükség sosem volt ekkora, mint most. Az emberek lázadtak, s területeket szereztek meg feljebbvalóiktól. Krosis elbukott, a testét elzárták, hatalmától megfosztva. A sárkánypapok ideje a vége felé közeledett, az idő kereke lassan elfordulni látszott tőlük..

A legfőbb sárkány hangja ketté hasította a feszült levegőt, ahogyan elhangzott a nász esküje. Vérükkel kell megpecsételniük az immár örökre kárhoztatott lelküket maga az Ördög előtt, az edényből mind kettőjüknek innia kell, ezzel is bizonyítva hogy tiszta az, mint a frissen esett hó. Mareya cseresznyepiros ajkához emeli az edényt, míg férj unott tekintettel követi, s kortyol belőle. Hirtelen szédülés fogja el, amely a földhöz rántja, szemei égni kezdenek majd vérezni. A ruhája nem csak szemeitől lesz mégbíborabb , hanem a lába közéből ömlő vértől is, mely arra készíti fel méhét, hogy egészséges félsárkány gyermekeknek adhasson életet. A kín órákon át tart, de egy hang nem jön ki torkából. Nem teheti hogy sikoltson, s félholtan, már nem is bírna.