Silent Legend

Krah, Krent, Krosis 2

A vízzel teli medence hűsítette a lázas testet, melyről két gyógyító mosta le a mocskot és a vért. A leány még nem ébredt fel, pedig lassan már ideje lenne. A méhet megerősítő főzetnek vannak mellékhatásai, amelyek kiszűrik a gyengéket, így biztosítva az erős vérvonalat generációkon át. Ha pedig az éj leszállta előtt nem múlik vérzése, s a láza sem megy lentebb, akkor készíthetik az oltárt egy újabb bukott asszonynak.

Asszonyi sikoly. Mágus kantálasa. Gyermek sírása. Apa öröme.
Halotti máglya. Leány cseperedése.
Pallosok hangja. Mennyegző átka.
Véres játszma..

A hold már a csillagos lepel legtetején járt, mikor az ara sikoltva ébredt fel álmából. Lepergett előtte eddigi élete minden pillanata, s most is látta maga előtt apja utolsó mosolyát melyet neki szánt. Karok ragadták meg, s húzták ki a vízből mely inkább hasonlított egy vérrel teli medencére, mintsem egy tiszta tálra, épp úgy mint elméje.
Reszketett a lehűlt test, a hosszú sötét hajzuhatag eltakarta kétségbeesett arcát a két mellette lévő nő elől kik meglepetten kapkodtak hogy mielőbb megtöröljék és rendbe hozzák úrnőjüket. Már egy holtat kellene temetniük, azonban Konahrik maga parancsolta meg asszonya őrzését. Tervei voltak vele ami miatt nem hagyta veszni, hiába találta gyengének a leányt. Sokak vére szárad miatta kezein, de nem ez a tény az ami miatt értékes a gyermek, sokkal inkább hogy a holtak kik is voltak míg éltek.

A hajnali órákban Mareya vérzése lassan elmúlt, lázával együtt. Ahogyan ő, a vár is éledezni kezdett minden lakójával. A sárkányok, Milmurnil és Viinturuth a kontinens belseje felé tartottak, nem sokkal Alduin uruk után ki csak a mennyegző miatt jött ennyire északra. Míg a váron belül az emberek mágiával s fegyverrel gyakoroltak, addig Konahrik ifjú feleségét szemlélte türelmetlenül ágyában. Tájékoztatni szerette volna dolgáról, azonban ezt addig nem tehette meg amíg az álmait járta. S hiába voltak nyugodtak vonásai, belül Mareya a poklot poklát élte meg. Olyan helyeken barangolt álmában, amit titkon reménykedett hogy elkerül.
Véres csatamezők melyeken sárkány tetemek, körülöttük pedig csonka és szénné égett embereké mindenhol. A Háború nem kímélte az időseket kik késsel próbaltak védekezni, sem az asszonyokat kik csecsemőjüket mellkasukhoz szorítva próbálták megmenteni őket, sikertelenül. A rothadó hús és az égett bőr szaga terjengett a levegőben. Majd egy sikoly szelte ketté a némaságot. Mareya hátrafordult majd meglátta azt, ami miatt teljesen elfehéredett s kiszállt belőle a lélelek..
Egy deréktől lefele lekaszabolt asszony kúszott gyermekéhez ki nem élhetett többet mint négy tél, s keze így is kitépve hevert valamerre. A félholt édesanya magához ölelte méhe gyümölcsét, majd segítségért kiáltozott. Egy katona ment el Mareya mellett, mint aki ott sem lenne majd az asszonyhoz lépett kiben kevesebb élet volt már hála a vérveszteségnek, de így is gyermekét próbálta a páncélt viselő lába elé tolni. A harcos pedig megtette azt amiért jött. Hátáról a pallost levéve, egyszerre szúrta át az anyát és annak gyermekét, ezzel mind kettőt végleg a másvilágra segítve.
A fekete hajú leány elborzadva, rettegve, szédülve esett el. Könnyei patakzottak, zokogásban tört ki, s sikítozva mászott egyre hátrább. A katona megdermett, majd hátra fordult. A fekete tekintet csontig hatolt, s bélyeget nyomott a lelkébe.

Konahrik hideg vizet öntött ifjú feleségére.
-Illő lenne már felkelned és megjelenned a reggelin, nem?! - türelme elfogyott. Nem akart már ezzel foglalkozni. Rámutatott a kikészített ruhára, majd egy gúnyos "szedd össze magad" tekintettel ott hagyta a kábult és teljesen ledöbbent fiatal asszonyt. A fekete tekintetet nem tudta kiverni a fejéből. Gondolataiból a szobalányok beviharzása szakította meg, kik mihelyt uruk elhagyta a szobát, nekileselkedtek a dolguknak. Lecserélték az ágyneműt, lassan szárították Mareya haját, és felöltöztették a kikészített vörös ruhájába, majd ráadták a kardfogú bundát és elindították az étkezőbe.