Kelletlen szerelem II. - Közös út (Befejezett)

7. rész: Család

       

A szívem nagyot dobbant, és egy pillanat alatt leizzadtam. A szemeim tágra nyíltak, majdnem kiestek a helyükről, ahogy a képernyőn látható ultrahang felvételre meredtek. A mellettem álló vöröshajú lány először az ágyon fekvő feleségemre, majd rám nézett. Ahogy meglátta a döbbent arcomat, ő maga is elcsodálkozott, valószínűleg azon, hogy képes vagyok a gyűlöleten kívül más érzelmeket is kimutatni. A torkom kiszáradt, ahogy meg akartam szólalni, de erőt vettem magamon.

-Karin... ez... - kezdtem fojtott hangon. A nő rám nézett. A szemében láttam a haragot, de egyben a döbbenetet is.

-Gratulálok, Sasuke. - kezdte kissé cinikus hangon. - Apa leszel.

És kimondta. Úgy éreztem, a lábaim megszűnnek létezni egy pillanatra. Ha nem ültem volna a széken, valószínűleg összerogytam volna. Apa... Apa leszek. Ránéztem Sakurára, aki aggódva méregetett. Kissé pirult arcán az aggodalom, de egyben a boldogság is látszott.

-Sasuke-kun? Jól vagy? Nagyon sápadt vagy. - fogta meg a kezem, mire Karin halkan felszisszent. Nem. Nem vagyok jól. Liftezik a gyomrom és halálosan... boldog vagyok. Annyira, hogy el sem tudnám mondani. Annyira, hogy nem akarom kimutatni, de már alig bírom.

-Karin - san... - nézett Sakura a lányra. - Nem vizsgálnád meg őt is? Betegnek tűnik.

Sakura aggódása csak még egy csepp volt a pohárban. A szám lassan széles mosolyra húzódott. A két lány egyszerre nézett rám elképedve.

-Talán jobb lenne, ha tényleg megvizsgálnám... - bámult Karin döbbenten. Sakura egyetértően bólogatott.

-Semmi bajom. – dünnyögtem, majd Sakurára néztem. -Köszönöm. -szólaltam meg ezúttal boldogabban. Sakura halvány mosolyra húzta a száját és megkönnyebbülten felsóhajtott.

-Én köszönöm, Sasuke-kun. Ez egy gyönyörű ajándék tőled.

-Khm!!!-szakított meg minket Karin. -A világért sem akarnék beleszólni, de mivel megtudtuk, mi a baj, már nincs mit csinálnotok itt. Szóval...

-Sakura nem mehet el innen. -jelentette ki Sasuke-kun komolyan. Mindketten felkaptuk erre a fejünket.

-Miket beszélsz? -néztem rá. -Folytatnunk kell a küldetést.

-Te nem folytatsz semmit. -nézett rám a fiú szigorúan. -Új küldetést kapsz tőlem. Az a feladatod, hogy biztonságban maradj, és megszüld a gyermekünket. - mondta ellentmondást nem tűrően.

-Várj egy percet. -tette fel Karin a kezét, mielőtt megszólalhattam volna. -Most azt mondod, hogy maradjon itt 9 hónapig, amíg meg nem születik a kicsi? Ez neked biztonságos hely? Tény, hogy csak én vagyok itt, de akkor is Orochimaru egyik búvóhelye. -nevetett hisztérikusan.

-Sasuke-kun, ezt nem fogadom el. Nem tehetem meg azt, hogy magam mögött hagyok mindent. – ellenkeztem.

-Sakura, ne csináld ezt. És ha a küldetés közben valami történik veled? Ne legyél bolond. Itt maradsz és Karin vigyáz rád. Ugye?- nézett a vörös hajú lányra.

Karin undorodva Sasuke-kunra, majd rám nézett.

-Legyen... - sóhajtott beletörődően. Elképedtem. Azt hittem, minden erejével ellenkezni fog, de semmi jelét nem mutatta. Hatalmába kerített a kétségbeesés. Megértettem Sasuke-kun érveit is, de az hogy távol kell lennem tőle 9 hónapig úgy, hogy ő az életét kockáztatja egy küldetésért, megrémített.

-De... - néztem segélykérően Karinra. Meglepetésemre rám nézett, és odalépett hozzám.

-Most az egyszer hallgass Sasukéra. A gyerek élete sokkal fontosabb egy küldetésnél, nem? - mondta komolyan.