Kelletlen szerelem II. - Közös út (Befejezett)

1. rész - Itt vagyok neked...

-Sasuke-kun, te idióta! - csaptam be az ajtót, magam mögött hagyva a megszeppent ónixszemű fiút, akinek az előbb ordítottam le a fejét. Nem csodálom, hogy egy szót sem tudott szólni, miután még soha nem látott ilyen idegesnek. Forrongva a fürdő felé vettem az irányt, amihez egy hosszú, parkettás folyosó vezetett. A fogadó, ahol megszálltunk egy meleg vizű forrás mellett volt, így végre lemoshattam az út porát... Viszont most leginkább az idegességet akarom lemosni! Mérgesen csörtettem be a fürdőbe, ahol egy árva lélek sem volt. Nem lepett meg, hiszen nagyon messze voltunk a civilizált élettől. Kőrejtek korántsem volt olyan fejlett, mint Konoha, valamint kedvesek sem voltak az idegen emberekkel. Levetkőztem, majd leültem az egyik sámedlire. Nagyokat sóhajtottam, próbáltam megnyugodni. Közben elvettem egy szappant, és elkezdtem mosni magam. Amikor végeztem, megfogtam a mosdóvödröt, teleengedtem vízzel, és a nyakamba burítottam. A langyos víz a bőrömön inkább hidegnek hatott, de pont ez kellett. Legalább kicsit csillapítja a mérgemet. Lassan belemásztam a forrásvíz gyűjtésére szánt medencébe. A forró víz kellemesen simogatta a fájó végtagjaimat. Két hónapja vagyunk távol Konohától, de még nem találtunk meg egy kastélyt sem. Vagyis megtaláltunk egyet, de az őrzője miatt nem tudtuk megközelíteni sem. Egy kőrejteki ninja őrzi a kastélyt, és bármit megtenne azért, hogy megakadályozza annak elpusztítását. Viszont egy megbízható forrásnak hála, megtudtuk, hogy ez a ninja szereti a nőket. És így jutottunk el a veszekedéshez. Felajánlottam Sasuke-kunnak, hogy én majd lefoglalom a kéjencet, amíg ő besurran és felrobbantja a kastélyt. Ő viszont...

- Te megbolondultál, Sakura?! - kiabálta rám idegesen. - Kizárt dolog! Még csak az kéne, hogy ekkora felelőtlenséget csinálj! - fekete szemei villámlottak a dühtől.

- De Sasuke-ku...

- Nincs de! Nem és kész! És ha lebuksz?! Biztos nem élnéd túl.

- Figyelj, én csak felvetettem egy ötletet. Nem kell ennyire...

- Nem vagy annyira erős, hogy ezt megcsináld. Te csak kísérő vagy, nem engedhetem...

- Na, most lett elegem! - csaptam az asztalra, ami ettől darabokra esett. Sasuke megszeppent. - Először is, csak egy ötlet volt! Másodszor, nem vagyok olyan gyenge, mint hiszed! Harmadszor, mi az, hogy csak kísérő vagyok?! Azzal hogy veled jöttem, én is elfogadtam ezt a feladatot. Én is épp úgy hozzá akarok járulni a küldetés sikeréhez, mint te! És ne becsülj alá engem, mert kimehetünk és megtapasztalhatod az erőm. - lihegtem mérgesen.

Sasuke-kun először még meglepődve nézett rám, majd közömbösen megszólalt.

-Nem tudom, mit gondoltam, amikor magammal hoztalak. Jobb lenne, ha holnap visszakísérnélek Konoha határához és ott...

A szemem kikerekedett és magamba szívtam a levegőt.

-Ennyit jelent neked az, hogy magaddal hoztál? Csak egy púpot látsz a hátadon, ha rám nézel ugye?! Jó! Nem kell visszakísérned, majd holnap magamtól elmegyek! Nem akarlak hátráltatni a küldetésed során. De tudod... - emeltem fel a kezemet, amin a gyűrű volt. – Tudod, ez azt jelenti, hogy együtt kellene megoldani a gondokat, de te ehelyett mindent egyedül próbálsz csinálni! Ha nem fogsz bennem bízni, hogy menjek hozzád feleségül? - kérdeztem keserűen.

Sasuke lehajtotta a fejét.

-Talán jobb lenne, ha visszaadnád a gyűrűt... - mondta halkan. - Én nem vagyok méltó hozz...

-Sasuke-kun, te idióta! - kiabáltam könnyes szemmel, és becsaptam az ajtót.

El sem hiszem, hogy ezt mondta! Hogy lehet ennyire érzéketlen?! Hogy fajulhatott el ez a veszekedés eddig??? Mérgesen lebuktam a víz alá, és úgy maradtam, amíg nem kaptam levegőt. Ezt megismételtem, majd ismét, de úgy döntöttem, nem jövök fel a felszínre, hanem megpróbálom addig visszatartani a levegőt, amíg a tüdőm engedi. 1 perc... Elég jól bírom még. 2 perc... Hmm, egész jó a tüdőm. Már épp érkezett volna a három perc, amikor valaki megragadta a karomat, és kirántott a vízből. A hirtelen mozdulattól megijedtem, és levegő után kaptam. Sajnos, túl korán, így egy kis vizet is nyeltem, ami miatt elkezdtem köhögni.