Kelletlen szerelem II. - Közös út (Befejezett)

4. rész: Illúziók börtönében - I. fejezet

Az arcomon a meleg tavaszi napsugarakat éreztem. A madarak csicseregtek és kellemes virágillat terjengett a levegőben. Valami puhán feküdtem. Éreztem a teste melegét, valamint azt a meghatározó tulajdonságát, amiben minden más embertől különbözött. A cseresznyevirág illata...

-Sakura... - suttogtam öntudatlanul, majd hunyorítva kinyitottam a szemem. A lány egy fának dőlve aludt, arcába lógtak a rakoncátlan rózsaszín hajtincsei, amik már a válláig értek és a lábai ki voltak nyújtva. Ezen feküdtem én. Felemeltem a kezem, és megcirógattam Sakura arcát. A lány arccsontja megrándult, és lassan kinyitotta smaragdzöld szemeit. Ahogy meglátott engem, elmosolyodott.

-Sasuke-kun... Jó reggelt. - mondta kókadtan és egy nagyot ásított.

-Jó reggelt, álomszuszék. - böktem meg a homlokát. - Ideje indulni. Hosszú az út még Ködrejtekbe.

Sakura kinyújtóztatta a karjait én pedig felültem. A hátam egy kicsit fájt, de nem bántam.

-Sasuke-kun! - A lány idegesen megragadta az ingemet, és elkezdte rázni.

-Saku...

-Ébredj! Ez csak egy illúzió! - Sakura maga elé rántott és kétségbeesett arccal pofon vágott. Az ütés erejétől ködösen kezdtem el látni. A fa és az erdő elkezdett homályosodni, míg végül teljesen eltűnt a szemem elől Sakurával együtt.

Lihegve ugrottam fel, ahogy magamhoz tértem, és azonnal egy kunaihoz kaptam. Amint körbenéztem, minden eszembe jutott. Már rég megérkeztünk a faluba. A helybéliektől kaptunk eligazítást, hogy jutunk a palotához, bár nehezen akarták elmondani. Azt állították, hogy a palota el van átkozva, mert még soha nem jött vissza senki onnan.

-Illúziók hadával védik azt az átkozott helyet. – szólt közbe mögöttünk egy ködrejteki ninja. - Nem mennék oda a helyetekben. - figyelmeztetett minket. Sakura kérdően rám nézett.

-Illúziók?

-Genjutsu lehet. - vontam meg a vállam.

-Biztos rendben leszel, Sasuke-kun? Lehet a sharingannal átlátsz ezeken a technikákon, de ha csapdába esel, nem tudsz kitörni. - mondta aggódva.

-Nem kell féltened. Megoldom. - mosolyogtam rá. Sakura kissé bizonytalanul bólintott.

Ezután megköszöntük a segítséget, és elmentünk a palotához.

-Basszus... - fogtam a fejemet.

-Hát igen. - szólalt meg mögöttem egy igen bosszús hang. Hátrafordultam és Sakura térdelt mögöttem a szemöldökét ráncolva. Gondolom, egész végig próbált magamhoz téríteni. - Azt hittem, már nem ébredsz fel. - mondta mérgesen. - Mit álmodtál, amitől ilyen állapotba kerültél?

-Sajnálom. Túl szépet. - mosolyogtam. - Elvégre rólad szólt.

A lány felvonta a szemöldökét, de gyorsan megmakacsolta magát. Odamentem hozzá, és kuncogva leguggoltam mellé.

-Ne ráncold a szemöldököd. - böktem meg a homlokát. -Nem vagy szép, ha haragszol. - Valójában ez nem volt igaz, de legalább a kívánt hatást elértem, mert Sakura felpattant.

-Inkább menjünk. - puffogott. Utána mentem, és közben jókat mulattam rajta.

Ez a kastély hatalmas. Nekünk úgy, mint az elsőnél, a középső terem kell. Ott van egy chakraáramlást irányító berendezés. Az épület nagyon öreg és romos, de így is ilyen fejlett eszközökkel van ellátva, nem is beszélve a chakrával átitatott falakról, és a bonyolult csapdarendszeréről, ami abból áll, hogy illúziót bocsát minden illetéktelen behatolóra. Még én is teljesen a hatása alá kerültem, akkor egy normális ninja? De várjunk...