Kelletlen szerelem II. - Közös út (Befejezett)

6. rész: Kiteljesedés (!!nyomokban +18!!)

-Ez egy B osztályú küldetés, Hiiro-san. Menjetek, mérjétek fel a terepet a keleti részen. - nyújtottam oda a barnahajú juuninnak a küldetés leírását tartalmazó tekercset.

-Köszönöm szépen, Hokage-sama. - vette el az iratot a férfi, majd meghajolt és távozott az irodából.

-Ember, mennyi papír van még! - vetettem egy pillantást az asztalom mellett tornyosuló, véget nem érő papírhegyekre, majd könyörgően Shikamarura néztem, aki nagyot sóhajtott.

-Nem mehetsz haza. - mondta keményen a gondolataimat kitalálva, és egy újabb csomag papírhalmot tett az asztalomra. - Hokageként ez a dolgod.

-De Shikamaruuu... - néztem rá nagy szemekkel, hátha megenyhül, bár tudtam, hogy ez nála esélytelen. A szúrós tekintet, amit visszakaptam, arra késztetett, hogy befogjam, és kezembe ragadjam a tollat. Levettem a kupac tetejéről egy lapot és átfutottam. Szokásos jelentés a geninektől. Minden simán ment, mint mindig. A lap alján a kipontozott rész várta, hogy megerősítsem a küldetés sikerét.

-Jut eszembe, Naruto... - törte meg a csendet Shikamaru. - Hinata hogy van?

A kérdés hallatára felemeltem a fejem, majd mosolyogva visszanéztem a papírra és aláírtam.

-Ma volt a kórházban. Úgy tűnik, minden rendben a babával. - mondtam vidáman. Igen... Hinata állapotos. Hamarosan apa leszek, ami hatalmas izgalommal, boldogsággal, de egyúttal félelemmel is eltölt. A fejemben csak úgy ömlenek a rosszabbnál rosszabb kérdések. Vajon jó családfő leszek? Meg tudom majd óvni őket? Soha nem tudtam igazán megtapasztalni, milyen egy apa. Hogy viselkedik, hogy viszonyul a gyermekéhez. Talán Iruka-senseit mondhatnám apai példaképnek, de mégsem ugyan az, mint egy igazi szülő. Egy dolog viszont biztos. A gyermekem már úton van, így nem aggódhatok ilyen dolgokon. Lehet, nem leszek tökéletes, de mindent megteszek majd, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból.

Hirtelen hangos nyikorgással kinyílt az ajtó és egy női ninja lépett be rajta.

-Hokage-sama, levele érkezett. - szorongatott a kezében egy fekete tekercset.

-Oh, kitől? - Nem szoktam személyes leveleket kapni, inkább csak jelentéseket.

A lány maga felé fordította a tekercset, és hangosan felolvasta a címkéjén álló nevet.

-Uchiha Sakura-santól. – Shikamaruval a név hallatán azonnal felkaptuk a fejünket. Először értetlenül egymásra néztünk, végül megszólaltam.

-Uchihát mondtál? - kérdeztem meglepve. Miért viseli Sakura az Uchiha nevet? A lány rám nézett és zavartan bólintott.

-Hozd ide, kérlek. Utána elmehetsz. - Tartottam a kezem a tekercsért. A lány a ödaadta és egy meghajlás kíséretében távozott.

-Naruto... - Shikamaru a hátam mögé lépett. - Ez azt jelenti, hogy...

-Valószínűleg. - mondtam komolyan és kinyitottam a levelet.

Naruto!

Sajnáljuk, hogy nem adtunk jóval előbb hírt magunkról, de nem volt rendelkezésünkre sem idő, sem pedig megbízható futár, aki elvihette volna a levelet. Kijelentem, hogy a küldetés sikeresen halad. Már két palota elpusztításra került Kő,- illetve Ködrejtekben. Jelenleg a Virágfaluból tartunk Homokrejtek északi része felé, ahonnan át tudunk jutni egy portál segítségével a harmadik palotához. A csatolt dokumentumokban minden részletet megtalálsz. Jelentésemet ezennel lezárom.

Utóirat:Biztosan észrevetted a változást a nevemmel kapcsolatban. Sajnáljuk ezt is, debizonyos körülmények miatt úgy döntöttünk, mégis egymáshoz kötjük az életünket.El is mesélem, mi történt...