Sarada Uchiha hazafelé tartott a ninja akadémiáról. A köves út, ami a háza felé vitte, tömve volt Konoha lakóival. A boltok, az ételstandok és az épületek körül sok ember nyüzsgött. Sarada nagyot sóhajtott. Sosem szerette a nagy tömegeket. Inkább szeretett elrejtőzni, gondolkozni vagy éppen edzeni. Erről jutott eszébe, hogy ma is ki kellene mennie egy kicsit fejleszteni a ninjutsuját. Csábító ötletnek tartotta, ennek ellenére elvetette. Holnap ugyanis nagy nap lesz. A 15. szülinapját ünnepli. Ebben Sarada semmit sem tartott annyira különlegesnek. Szülinapok minden évben vannak. Nem érti, miért kell ekkora felhajtást csinálni ebből. Bár egy dolog miatt mégis várta. Ez a szülinap különleges lesz. Végre, sok év után az apja, Sasuke Uchiha is velük fog ünnepelni. Már 2 éve történt, hogy Sarada megkérdőjelezte, hogy Sakura Uchiha az anyja, és már 2 éve annak is, hogy találkozott az apjával szemtől szemben. Azóta meg akarja tudni, mi is van az ő kapcsolatuk mögött, hogy miért övezi ennyi titok a születését, és hogy az apja egyáltalán szereti-e az anyját.
Sarada eldöntötte már magában pár napja. A szülinapján beszélni fog erről az apjával, és kideríti mi történt.
Pár perc séta után Sarada hazáért. Mióta édesanyja porig rombolta az előző házukat, kénytelenek voltak panellakásba költözni. Sarada fellépcsőzött egészen a harmadik emeletig, majd a 17-es számú ajtóba dugta a már előkészített kulcsát. Amint kattant a zár, kinyitotta az ajtót, és már jó előre bekiabált édesanyjának.
-Megjöttem!
A kislány elkezdte levenni a cipőjét, miközben a válaszra várt. A szokásos hang helyett, viszont egy mélyebb tónusú választ kapott.
-Üdv itthon. -mondta egy fáradt hang.
Sarada meglepve hagyta abba a cipője levételét. Lassan a nappalihoz érve, bekukucskált. Amint azonosította a hang gazdáját, a szája széles mosolyra húzódott.
-Papa! Mit keresel itt?-kérdezte a kanapén ülő férfitől boldogan.
-Egy nappal előbb érkeztem. -mosolyodott el Sasuke, és a kezével megpaskolta a kapanét, ezzel jelezve, hogy Sarada üljön mellé. Sarada boldogan lehuppant a kanapé bal oldalára, közben anyját a szemével keresve.
-Mama hol van?-kérdezte apját, miután nem találta meg.
-Be kellett mennie a kórházba. -válaszolta Sasuke.
-Értem. -mondta halkan a lány, majd pár perces néma csend keletkezett apja és lánya között. Sasuke nem volt valami beszédes, ahogy Sarada sem. Utóbbi személynek viszont eszébe jutott egy téma.
-Figyelj, Papa... -kezdte bizonytalanul. -Csak holnap akartam megkérdezni, de... hogy szerettél bele a Mamába?
Sasuke a kérdés hallatára elmosolyodott.
-Ennyire szeretnéd tudni a történetünket? -kérdezte kedvesen.
Sarada bólintott. Sasuke végigmérte a lányát. Fekete, rövid haja és ébenfekete szemei árulkodtak arról, hogy nem véletlenül viseli a hátán az Uchiha címert. Korához képest magas lány volt, aki örökölte apja hidegvérét, anyja kedvességét, valamint képességekben a sharingant, és Sakura földöntúli erejét. Sasuke magát érezte a földön a legszerencsésebbnek, amiért ilyen lánya van. Ő és Sakura mutatta meg neki, hogy a szeretetnek mekkora ereje van. Az életéből már semmi sem hiányzik. Sakura és Sarada mindent megadtak neki, amire szüksége lehet.
-Nos...-kezdte Sasuke gyengéden mosolyogva.-Minden az onigirivel és a paradicsommal kezdődött...
************
ÉÉÉÉÉs ezennel befejezettnek tekintem ezt a művet. Nagyon remélem, élveztétek minden fejezetét, és hogy elégedettek vagytok a végkifejlettel.
A következő művem egyéb fanfiction-ökön kívül, egy teljesen original mű lesz, aminek Prológusát írótársamnál, HaruNyuszi -nál olvashatjátok, "Az üvöltő pusztaság" címen.
A képről: Azért ezt választottam, mert az ezelőtti részben nem volt szó róla, de nagyon tisztelem Karint, amiért képes volt félretenni a sérelmeit, és segíteni Sakurának. Megérdemelte szerintem a műben a helyét, ahogy az utolsó képet is megérdemli.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
