1.rész (az első találkozás)

151 5 1
                                    

Woohyun pov.

-Reggel mint mindig ébresztőm zenéjére kelek. Nagy nehezen kikászálódok az ágyból és lemegyek lépcsőn. -jó reggelt anyu!- kiabálok rekedtes hangommal,-jó reggelt drágám, éhes vagy?-kérdi mosolygva,-igen de sietek igy menet közbe eszek-szaladok a szobámba öltözni.

Elveszek egy pirítóst majd szaladok is a gimibe. -szija anyu elmentem!-majd meg sem várva válaszát szaladok el otthonról.

Lihegve érek be a gimibe,-már megint elkések- morgom majd szaladok a termem felé. Időbe oda értem, sőt még hamar is. Lepakoltam majd leültem pihenni egy kicsit.

Nem sokkal késöbb a drága tanár úr is megérkezett majd elkezdte a tanítást. -Utálom a matekot,- Nagynehezen véget ért az óra és szaladtam is ki hogy összeszedjem a többi órára a cuccomat.

A nap többi része ahhoz képest könnyű volt. Az utolsó óra vége már kínzás volt, a csengő jelentette az áldást számomra. Amint kicsöngettek összepakoltam és szaladtam is dolgozni.

-jó napot!- köszönök a munkatársaimnak. -megjöttem srácok, úgy látom sok a vendég,elkél a segítség. -nevetem el magam. - igen elkél a segítség, menj gyorsan öltözz fel! -noszogat cherry. -woohyun siess kérlek, kellesz a konyhába! -kiabál drága fő szakácsunk kyungsoo. -átvedlek majd szaladok is a konyhába. -itt vagyok mit kell segíteni? -nézelődök a kicsit zsúfolt helyiségben. -pucolj krumplit, répát, hagymát kérlek! -kiabál át a hangzavaron. -értettem!

Nekiálltam krumlit pucolni majd répát, kicsit keserűen kezdem el a hagyma pucolását ugyanis tudtam hogy sírás lessz belőle. -kész van kyungsoo! -kiabáltam én is hozzá. -rendbe, akkor menj ki kérlek segíts a pincéreknek. Szólok ha kell még segítség! -noszogat ki drága szakácsom. -megyek megyek. -szaladok ki a pulthoz és gyorsan ruhát cserélek. Viszek ki néhány ételt italt majd a rendeléseket veszem fel. -mit adhatok? -kérdem a szokásos mosollyal hiszen a mosolygós eladó a legjobb. -egy ráment kérek, mennyi lessz? -kérdi kicsit furán a vendég. -8220 won lessz . - mondom ugyanolyan mosolygósan. -tessék itt van. -adja ide a pénzt. - köszönöm, tessék a visszajáró, mindjárt visszük az ételét. -szaladok kyungsoo hoz és leadom a rendelést. -mindjárt kész lessz woohyun hyung! -kiabál oda nekem mire én csak egy "oké" kíséretében távozom a konyhából.

A nap vége felé már fáradtabb és fáradtabb leszek, amikor jön egy elbűvölően helyes fiatalnak kinéző férfi. Kicsit tátott szájjal figyelem míg oda nem jön hozzám. -mibe segíthetek uram? -veszem fel csábosnak mondható mosolyomat ami inkább édes mintsem csábos. -szia! Ömm egy tál ráment kérnék, és lehetne hogy csípősen? -néz rám érdeklődve azokkal a gyönyörű ében fekete szemeivel. Még hamar észbe kapok és válaszolok neki. -persze persze, akkor egy rámen csípősen, rendben, leadom a rendelést és kiviszem. -mosolygok már aranyosan. -megtudhatom mennyi lessz? - mosolyog és még kisebbek lesznek a szemei, ó de aranyos. -jaj, igen persze bocsánat, 8220 won lessz, annyi mint a rendes rámen. -hajolok meg többször is bocsánat kérés képp. -semmi baj, tessék itt van pont annyi igy le is ülök. -azzal le is ül egy asztalhoz egy eldugottabb sarokban. -jó nem soká visszük.- beszaladok kyungsoo hoz aki már neki is állt a rámen készítéséhez. -halottad a rendelést? Mindjárt kész vagy. -kérdezem izgatottan. -igen halottam, pár perc és kész lessz.- tessékel ki a konyhából.

Míg nem szól kyungsoo addig titokba végig a vendéget csodálom. -kész vaaaaan woohyun hyung!. -üvölti, amitől össze rezzenek de megyek is. -oké oké viszem. -nyugtatgattam hiszen kicsit ideges lett a kiabálás után. Elindultam a vendég felé aki a szemével végig követte amit csinálok. -jó étvágyat uram. -tettem le az ételét elé. Egy perverz mosoly jelent meg az arcán majd megállt előttem. Végig nézett rajtam majd megfordított és hátulról is végig mért majd belemarkolt a fenekembe A FENEKEMBE!!!!!! Majd a vállam felett előre nyújt egy kis kártyát majd végig simít fenekemen és leül majd enni kezd.

Paradicsom vörös arccal és gyors léptekkel száguldottam vissza a pult mögé,majd leülve egy székre nézek magam elé. Nem sokkal később lépteket hallok közeledni felém. Felnézek majd egy ismerős szempárt találok magamon.

Hááát ez lenne az első rész, tudom rövid lett meg kicsit lapos de nézzétek el nekem hisz ez az első ficim. Remélem tetszik majd nektek.
Jó olvasást ❤

Finom FalatokDonde viven las historias. Descúbrelo ahora