Te Vagy A Darab Ami Kiegészít (Marcus Gunnarsen)|SZÜNETEL|

2.rész

Egy ajtónyitás megváltoztatta az életem. Nem várt személyek álltak ott. Rendőrök. (nem Spongyabob😔).

-Jó napot. Linda Korgensen miatt jöttünk. Jó helyen járunk?

-Igen. A húga vagyok. Mondják el mi van vele. Hol van?-kérdeztem zaklatottan könnyekkel teli szemmel.

-Bisztonságos helyen. Ott ahol már semmi baja nem eshet. Az angyalok vigyáznak rá. Sajnálom.

A hallottakat felfogva a földre rogytam, és kitört belőlem a zokogás. Az ember akit a legjobban szerettem nincs többé.

~Visszaemlékezés vége~

Az emlékek könnyek formájában törtek elő belőlem. Depresszióba estem, és egy évig mindenkit eltaszítottam magamtól aki közelített. Egy napon azonban egy embernek sikerült megtörnie. Marcus Gunnarsen. Baráti kapcsolatunk szorosá vált a hónapok során, amit együtt töltöttünk. Ha sírtam, ő felvidított. Ha összetörtem ő felsegített. Nélküle nem tudnám elképzelni az életem.
Ő segített kimászni a depresszióból. Aznap megfogadtam hogy nem sírok többet, amit most sikerült megszegnem.

Gondolataimat kopogtatás zavarta meg. Gondoltam anya az.

-Gyere.- majd nyílt az ajtó, és Marcus lépett be rajta. Amint megláttam odarohantam és megöleltem.

-Annyira hiányoztál.-suttogta.

-Tegnap találkoztunk utoljára.-montam mosolyogva.

-Tudom.-majd még a kinti fagy miatt hideg keze közé vette az arcomat, hogy jobban szemügyre vegye.-Jézusom Cam! Te sírtál.-aggodalom ült ki cuki pirospozsgás arcán.(jézusom miket gondolok)

-Mi? Én ne...

-Ssh.-tette ujját szám elé.-nekem nem kell hazudnod. Sírtál?-kérdezte. Ovatosan a szemébe néztem és bólintottam.

-Mi történt?-nem bírtam tovább. Hosszú ideje nem sírtam senki előt, de most mégis megtelt könnyel a szemem. Marcus nyakába borulva zokogtam.

-Annyira hiányzik!!!-erre ő még szorosabban ölelet.

-Tudom.-suttogta, majd hosszú percekig őlelkeztünk. Nem tudom hogy hogy háláljam meg mindazt, amit ebben az egy évben tett értem.

-Köszönöm.

-Mégis mit?-tolt el egy picit magától.

-Mindent. Hogy mindíg segítesz a nehezebb napjaimon. Hogy rád mindíg számíthatok.

Egy-két másodperc néma csönd következett.

-Én köszönöm hogy vagy nekem.-majd egy hajtincset félresöpört könnyáztatta arcomból, és mélyen a szemembe nézett.

Második rész. Ti mit gondoltok? Írjátok meg ha tetszik. Remélem nektek boldogabban telik a tél (mondjuk Marcus ölelése lehet hogy nekem is jól esne😏)