Te Vagy A Darab Ami Kiegészít (Marcus Gunnarsen)|SZÜNETEL|

11.rész

Ma van egy hete, hogy Mac és én egy párt alkotunk, bár Martinuson kívűl ezt senki sem tudja. December 31.-ét írunk, és épp a házat díszítjük a fiúkkal. A szülők ilyenkor vidékre utaznak, és a barátaikkal töltik az újévet, ezért mi egyedül maradunk, és házibulit rendezünk a Gunnarsen házban, sok emberrel, sok kajával, sok zenével, sok itallal, és sok szórakozással. Nagyon izgatott vagyok, mert még soha nem voltam házibuliban, ahol általába az emberek a sárga földig isszák magukat, és magamat ismerve úgyse bírnám ki alkohol nélkül.
Igen, régebben az alkoholba folytottam a fájdalmamat, mert azt hittem, hogy az majd segíti elfelejteni az emlékeket. De felejtés helyett csak pár fejfájással, és hányással teli éjjszakával gazdagodtam.

Épp egy vázát tettem a polc tetejére, amikor két kezet éreztem a derekamon, és egy puha fejet a nyakhajlatomban.
-Figyelj szívem. Haladnom kéne..
-Camilla... én most kibaszottúl kívánlak.- Puszilgatott.
-Marcus Gunnarsen. Most azonnan állj le, mert kiverem a fogaidat.
-Cica, inkább mást verjél ki.😏
-Menj a francba. Inkább segíts, és akkor hamarabb készen leszünk.
-Rendben, de annak ára is van.
-Na mondjad.. -forgattam meg a szemem.
-1 perc, 1 csók. Elfogadja az ajánlatot hölgyem?
-Hát nem is tudom.
-Naaa.-és jöttek azok a csillogó kiskutya szemei, amiknek nem lehet ellenállni.
-Oké oké. De akkor siessünk. Martinuuuus!-üvöltöttem, de semmi válasz..-Tinus... TINTIN!!!
-Eszerlfer mefmonftam, hof ne hífj if!- jött ki mérgesen a konyhából, teli szájjal, és miközbe beszélt, muffin darabkák hullottak ki a.... várjunk! MI??
-Martinus Gunnarsen.-amint rájött hibájára, öszerezzent és lenyelte a maradékot.-Én meg tudom magyarázni.
-Te megetted a muffint, amit ÉN sütöttem a bulira?
-Hát ez így nem teljesen igaz.-tette fel a mutatóujját. -Maradt még egy a...
-Most azonnan lehúzol a boldba, megveszed a hozzávalókat, és utána megsütöd őket. Értve vagyok?
-Igen is mami...
-Mi?-értetlenkedtem.
-Mi?-kérdezett vissza, majd elsliccolt, gondolom a boltba.
-Hú! Te aztán jól ráilyesztettél. Ez az én barátnőm.- majd közelebb lépett, és egy csókot lehellt ajkaimra.
-Most komolyan Maminak hívott?!
-Miért? Te is hívhatsz engem Apucinak.-vigyorgott.
-Jól van Apuci, de tényleg kezdjük el, mert soha nem leszünk kész. -csak bólintott.
Fél óra múlva, ugyan egy tányérral és egy vázával megfosztva, de elégedetten álltunk a nappali közepén.
-Megcsináltuk.-mosolyogtam Marcus felé fordulva.-És most irány a konyha. Nézzük meg, hogy az öcséd éppen mit művel.
Igen, Martinus idő közben haza ért, és azóta úgy viselkedik, mint egy kisangyal. Csendben beléptünk a konyhába, es ott állt egy szakácskötényben a konyhapult előtt, és keverte a tésztát.
-Aww de édes... Példát vehetnél róla.-suttogtam Marcusnak, és oda léptem az ifjú kuktához.
-Na ez a beszéd. Hogy állsz?
-Most adtam hozzá a cukrot.-húzta ki magát büszkén.
-Wáo. Megkóstolhatom?
-Persze.
Beledugtam az ujjamat a nyers tésztába, és megkóstoltam. Egy probléma volt. Hogy valaminek nem olyan íze volt, mint amilyennek kellett volna. A mosogatóhoz szaladtam, és kiköptem a tésztát.
-Martinus mi a...-kikaptam a kezéből a zacskót.-Ezt nem hiszem el! Te komyan sót vettél cukor helyett??-neztem rá mérgesen.
-Hupsz...
-Nem hiszem el, hogy semmit sem tudsz normálisan csinálni. Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen?-láttam, ahogy az arcán bűntudat jelenik meg, és szeme csillogni kezd a könnyektől.
-Bocsánat.... én nem... én nem akartam.-szípogott, és kiment a konyhából. Persze én egyből utána rohantam, és Marcus is ezt tette.
A nappaliba érve Tinushoz rohantam, és szorosan megöleltem.
-Bocsánat, amiért ordítottam veled. Én nem gondoltam komolyan, csak...
-Csss. Nyugi, nincs semmi baj. Csak néha tényleg úgy érzem, hogy a terhetekre vagyok, és mindent csak elrontok.
-Jajj ne mondj ilyeneket Tintin. Nagyon szeretlek, és te vagy a legjobb barátom. Nem is tudom mi lenne nélküled.
-Én is szeretlek Milla.
-Milla?
-Igen. Ha én Tintin vagyok, akkor te Milla.-nevetett.-De csak te hívhatsz Tintinnek.
-Rendben.
-Khm Khm. Most már elengethetnétek egymást.-mondta Marcus a helyzetünkre utalva, ugyanis még mindiíg egymást öleltük.
-Mivan KuszKusz? Valaki féltékeny?-szólt be Tinus, és nevetve lepacsiztunk.
-HaHaHa.. röhög a vakbelem. De menjünk, és csináljuk a kaját, mert nemsokára itt lesznek a többiek.
A konyhába érve a kikevert muffintésztára tévedt a tekintetem.
-Szerintem ezt hanyagoljuk. -majd egy mozdulattal a kukában landolt. -Jöhetnek a szendvicsek.
-Igen is asszonyom.-mondták kórusban. Tudjátok, ikertelepátia vagy hogyishívják...😂
Egy kenyeret szeleteltem, amikor Mac... akarom mondani Kuszkusz hercegem maga felé fordított.
-Ugye tudod, hogy még tartozol valamivel?-puszilgatta a számat.
-Mac. Ne most. Itt van az öcséd.-motyogtam két csók között.
-Nem érdekel.-folytatta.
Hangos csattanást hallottunk. Felkaptam a fejem, és Martinus mérges szempárjával találtam szembe magam.
-Megtennétek, hogy nem előttem nyelitek le egymást. Mindjárt elhányom magam.-mondta, és kiviharzott a konyhából, mára már másodjara.
Tanácstalanúl Mac-re néztem, aki csak újra megragadta derekamat, és egy 'ne is foglalkozz velével' el is intézte.
-Mi az, hogy ne foglalkozzak vele? A legjobb barátom. Neked meg az öcséd baszki. Nem látod mennyire szar neki, hogy folyton együtt lát minket?
-Meg kell értenie, hogy menynire szeretlek.
-De nem hanyagolhatod el miattam.-mondtam mérgesen, és ott hagytam.
Martinus a kanapén ült, kezébe temtetett arcal. Lehuplantam mellé, és kezem a hátára tettem.
-Martinus. Mi a baj?
Rámnézett csillogó barna szemeivel, de nem mondptt semmit. Csak nézett, és nézett. Furcsa....

Na megint rohadt rég nem volt rész, és az alatt az idő alatt elég sok minden történt.. Például az M&M koncert bécsben.😍 Én kivagyok emberek. A fiúk tényleg odatettek mindent, és az egész tökéletes volt. Még mindíg nem fogtam föl.😅 ráadásul a koncert után még ott maradtunk a barátnőmmel, és néztük ahogy pakolnak a színpadról. Na Carl Viktor barátunk (M&M gitárosa) nevét üvöltöztük, aki épp a gitárját pakolászta. Ő pedig megszánta hű és figyelemre törekvő csodálóit, és rohattul beleintegetett a kamerába!😱😱 és meg akkorát sikítottam, hogy az egész Gasometer belezengett. Aztán meg üvöltöttem egy 'I love you Carl'-t, de arra nem reagált.😔😂

De! Ha tetszett a rész, és kíváncsi vagy a folytatásra, nyomj rá a kis csillagra alul, és írd meg, hogy tetszik-e a sztori, esetleg változtatnom kéne-e valamit. Most asszem van valamennyi ötletem, úgyhogy tavaszi szünetbe maybe lesz egy-két rész.