Milyen Másnak lenni? [SZÜNETEL]

Önmagam vagy mégsem?

Reggel csak úgy kipattantak a szemeim, és a szobám falait ellenőriztem. Megint önmagam vagyok, hála az égnek! 
Annyira örültem, hogy elfelejtettem visszaszámolni is, és mikor Maria benyitott, megijedtem.  
- Lacey, minden rendben? - lépett beljebb, ahogy meglátta rémült arcomat.
- I-igen, csak rosszat álmodtam - füllentettem.
- Rendben - biccentett rám hagyva a dolgot, de egyre csak fürkészett szemeivel. - Apukádék korán mentek dolgozni. Én foglak iskolába vinni.
- Mi? Neked van jogsid? - csodálkoztam, és lassan kimásztam az ágyból. A válasza viszont csak torokköszörülés és félre-félre nézés volt. Mikor egymás szemébe néztünk felnevettünk. 
- Még hogy egy cselédlánynak jogsi! - kacagott, és szeme körül megjelentek mosolyráncai. - Még csak autóra sincs pénzem, nemhogy jogosítványom legyen, drágám!
Ekkor az én nevetésem elhalt. 
- Ez már nem vicces! - ráztam meg a fejem, majd aggodalmasan a szemébe néztem. - Beszéljek Apuékkal, hogy emeljenek a béreden? 
Döbbent arcán vágyakozást láttam, és csillogtak a szemei, de válasza ellentmondásos volt érzéseivel.
- Nem, köszönöm, drágám! - halvány mosolya alatt tudtam, hogy legszívesebben elfogadná az emelést, de mindig mondogatta, hogy ,,Csak akkor éred meg pénzed, ha teszel is érte!".

Végül nem nyitottam vitát erről. Majd a tudta nélkül beszélek a szüleimmel!  - határoztam el.(Ez a beszélgetés később meg is történt, és a szüleim egyet értettek velem az emelést illetően.)
Az iskolába területére belépve barátnőim, a szokásos módon csatlakoztak hozzám út közben. Beérve, minden a szokott rendben ment, csak én működtem valahogy máshogy. Ezek az éjszakák kezdenek megváltoztatni. De nem mondhatom el senkinek, mert őrültnek néznének, kinevetnének és az nem lenne olyan jó, mint én az gondolom. Ebéd szünetben Lolla, aki egész nap csak arról beszélt, hogy miként fogták el azt aki megrongálta az előadót, meg hogy híre ment sbt., hirtelen rám tekintett és a szemembe nézve folytatta a pletykálgatást. Mintha csak nekem mondaná. Szinte nem is figyeltem rá addig, aztán hozzám beszélt csak, és minden szót kihangsúlyozott, minden egyes szót. A srácról beszélt, aki megrongálta az előadót. Elvileg már tudja ki az, és tud még pár nagyon fontos dolgot róla. Tuti, hogy sokat nyomozgatott szabadidejében, ahelyett, hogy normálisan töltötte volna az idejét. Bár mondjuk neki ez a "normális". Elkaptam róla a szemem egy pillanatra és az órámra néztem. 3... 2... 1.
- Nahát! - hallottam meg azt a kellemetlen hangot, ami egész eddigi életemben kísértett. - Csak nem Lacey és a kis nyomik? 
- Mit akarsz, mucus? - sandítottam rá, nagyon gyanúsan viselkedett, a szokásosnál is gyanúsabban. - Sikerült megjegyezni tartósan a nevem?
Éles nevetésétől szinte láttam, ahogy szét akarnak robbanni az ablakok.
- Megmaradt a bátorságod kislány? Milyen aranyosan próbálkozik a kis Lala - szórakoztatta magát tovább. Ő és sleppje nagyon jól szórakoztak.
- És  már el is felejtette - támasztottam meg a fejem a tenyeremmel és szórakozottan néztem fel rá. - Miféle csodákra képes lenne a hosszú és rövid távú memóriád - láttam az érdeklődő tekintetét, majd gyorsan hozzá tettem. - Ha lenne.
- Hogy merészeled? - förmedt rám az egyik, talán Trixi nevű slepptag. Tracy felemelte a kezét, utalva arra, hogy majd ő lerendezi a dolgot.
- Úgy vélem, most már fair a küzdelem, így, hogy kinyílt a csipád. Csak az a baj, hogy túlzottan is kinyílt - támaszkodott az asztalra, ezzel belehajolva az arcomba. Álltam a tekintetét. - Jobb lenne ha visszavennél magadból, kislány.
- Nos ... -gondolkodtam el a szavain, majd folytatva a mondókámat lassan felálltam, így fenyegetőbb lett neki, hogy magasabb vagyok. - Még csak most jöttem bele.
Kiegyenesedett, hogy újra szemtől szembe nézhessünk. Kaján vigyor jelent meg az arcán. 
- Hát, akkor kezdődhet hivatalosan is a háború - nyújtotta a kezét én pedig elfogattam.
- Hát kezdődjön.
Eltűnődve nézett rám, majd épp el indult volna, amikor visszanézve elejtett egy érdekes megjegyzést.
- Ez az éned egész tűrhető.
Amikor elmentek Mia ocsúdott fel először és egyből azzal kezdte, hogy végigmért.
- Ez egy bók volt? - kérdezte Hazel.
- Azt hiszem, igen - kémlelt még mindig engem Mia. Mire Lolla is felocsúdott a sokkból és szinte ordítva kezdett el faggatni.  Mindenki felénk nézett és megszakítva ezzel az ebédjüket feszülten figyeltek.
- Konkrétan beleálltál az arcába! Nagyon menő volt - őrjöngött tovább Lolla, majd észrevette hogy túl hangosan beszél és lejjebb vett a hangerőből. - De te sosem szoktál ilyet csinálni! Ma egész nem fura vagy, mi történt? 
Mindhárman bólogatva méregettek. Aztán Miánál mintha feloltották volna a lámpát.
- Fiú van a dologban? - tűnődött, mire ösztönösen középre szökött szemöldököm.
- Nem dehogy! - vágtam rá a kelleténél gyorsabban.
- Szóval fiú van a dologban - mosolyodott el Hazel. Ó, bár ilyen egyszerű lenne!
- Nem - ráztam meg a fejem és most őszintének kellett lennem. - Nem egészen. Ez túl bonyolult és nem értenétek, még én sem fogtam fel teljesen.
- Mond el, nem röhögünk ki vagy ilyesmi - bátorított azonnal Lolla. 
- Ezt biztos nem itt mondom el, már így is túl sokan néznek - sóhajtottam. 
- És ma van zongora órád? - fürkészett Mia.
- Nem, ma nincs.
- Na és mi van helyette? - kérdezte Hazel, mire felnevettünk.
- Most hála égnek semmi - biccentettem, tudva, hogy most már el kell mondanom, ha már belekezdtünk a témába.
- Akkor akár át is mehetnénk - vigyorgott rám Lolla. Bólintottam. 

Suli után mindenki telefonált a szüleinek, ahogy én is, így a lányok átjöhettek hozzám. És így töredelmesen elmesélhettem, hogy mi is van velem pontosan.

- Szóval, te álmodban egy csávó vagy, akinek nem túl rózsás a helyzete és szerinted csak úgy vethetsz ennek véget, hogyha megoldod a problémáját?! - értelmezte a szavaimat Lolla.
- Igen, de ez ennyire nem egyszerű - motyogtam. Mindenki töprengett, éreztem ahogy kifogott rajtuk amit mondtam. Próbálták realizálni a dolgot, de ezt sehogy sem lehetett. De akkor sem nevettek ki, vagy hitték, hogy megőrültem. Ezért nagyon hálás voltam nekik. 
- És szerinted a pali miatt kaptál magabiztosságot, bátorságot, és lettél vagány? - meredt rám Mia.
- Lehet - nevettem fel kínosan. 

- Köszönöm, hogy meghallgattatok. Nem tudom meddig bírtam volna tartogatni! - köszöntem el tőlük a kapuban.
- Legközelebb mondjuk hamarabb is elmondhatnád ha ilyen van. Tudod hogy nem nevetünk ki, és meghallgatunk akkor is ha totál őrület amit mondasz! - ölelt át Lolla, majd elmentek, mert mindenkiért jöttek kocsival.

Na egy rendes, kiadós rész drága Zoémnak köszönhetően. Ezt neked ajánlom! ;)
(Ha már annyira nyaggattál vele)
Boldog karit előre is!
(ez az ajim mert mást nem kapsz xd)
Kedves vagyok? Szerintem is.