Karácsonyi visszaszámlálás ONESHOTS

14th Day

Figyelem! Ez NEM a folytatása az egyéb meanie részeknek!

Éppen a rendelt kajánkat falatoztuk amikor Jun valamin nagyon elkezdett nevetni. Azt tudni kell róla, hogy mindent képes meg mosolyogni vagy csak kacagni rajta és olyan viccesen hogy a többieknek is megjön a kedve hozzá. Szóval fél perc múlva mindenki hasát fogva próbálta nem kiköpni a szájában lévő falatot. Nagy nehezen elfogyasztottuk, jókedvünknek köszönhetően; kétszer annyi idő alatt mint ahogy szoktuk pompás étkünket. Felmentem a szobámba, elütöttem az időt; insta liveot indítottam és visszanéztem néhány számunkat. Azért feltűnik, hogy melyik mozdulatot találtam ki én. Amikor már kezdtem elálmosodni valaki berontott a szobámba. Nagy meglepetésemre Hoshi volt.
-Nem láttad Mingyut? -lihegett.
-N-Nem. Kajálásnal láttam utoljára. -itt vártam valami reakciót de ő csak bámult. -Miért? Baj van?
-Te még nem is hallottad? -kerekednek ki a szemei.
-Nem. Miről maradtam már le megint? -emelem rám érdeklődve tekintetem.
-Eltűnt! Nem veszi fel a telefont, nem válaszol, egyáltalán nem elérhető! -üvölt és közben ujjait tördeli.
-Dehát ő már nagyfiú. -mosolygok rá halál nyugodtan.
-De nem szólt, hogy elmegy! -kezdett nagyon mérges lenni.
-Na ez tényleg gyanús! -simogatom nem létező szakállamat heccelésből szerintem csak túl reagálja.
-Kurvára nem vicces! Mingyuval valami nincs rendben! -ordibálta majd becsapta az ajtót. Na szép, így beszélnek a seventeen-esek egymással. Mondjuk Mingyura tényleg nem volt jellemző, hogy csak úgy eltűnik. Volt egy sejtésem hova ment. Feltápászkodtam majd elmentem a legszebb helyre amit valaha az "eltűnt" mutatott nekem meg tényleg Szöul egyik legszebb helyen
A sok tömbház között van egy eldugott park, teljesen befüvesített amelyből csak néhány fa ágazik ki. Nagyon kis hangulatos volt és viszonylag kevesen jártak arra. Volt egy pici játszótér két saroknyival arrébb a lakásokban élő, gyerekes családok szívesebben viszik oda porontyaikat, szóval egy-két romi páron és kutyás gazdin kívül körülbelül senki nem szokott járni arra fele. Azért én is eljönnék ide Mingyuval egy párként. Elballagtam a parkba, egy kicsit ilyedtnek érzetem magam amikor rájöttem, hogy nincs ott. Mindenhova benéztem. Egyre jobban kezdtem bepánikolni. Mivan ha elütötte egy autó? Vagy elrabolták? Vagy megverték? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben. Nagyon féltem, igyekszem úgy bánni vele mint legjobb baráttal de én már egy ideje többet érzek iránta mint barátság. Nagyon zavaró, de még a világ összes pénzéért sem mondanám meg neki, hogy tetszik. Ahhoz túl jó barát, túlságosan is. Inkább visszamentem a házba, mindenki Jonghan-t állta körbe aki éppen hívott valakit. Ki volt hangosítva, éppen a menedzsert próbálták elérni aki unott hangon fel is vette. Odaléptem Josh és Woozi mellé.
-Mi van már megint? -hallom a vonal túlsó felén lévő, unott hangú személyt.
-Hyung! Mingyu eltűnt! -üvölt a mikrofonjába a telefon tulajdonosa. Erre csak nevetést hallottunk.
-Szerintetek nem tud vigyázni magára?
-De lehet! De ha elmegy akkor mindig szól! Most nem! -akadt ki a drága leader.
-Ez nem vall rá. Hm~ Mikor ment el? -halljuk gondolkodó menedzserünket.
-Ebédnél még itt volt. -vakarja tarkóját -aztán eltűnt! -buggyant ki egy könnycsepp Chan arcán.
-Hallod bazdmeg! Eltűnt! -ordítottam.
-Kerestétek már a kedvenc helyein? -erre mindenki rám nézett. Csak bólintottam én tudok elvileg minden helyről ahova szívesen jár. Persze lehetnek előttem titkai de bízom benne.
-Igen bakker! -hallom Seokmint.
-Akkor szólok a rendőrségnek ha holnap reggelig nem ér haza! -hallom ahogy éppen kinyit valami zacskót.
-Baszki! Te ugye most nem zabálsz? -akadtam ki.
-Nehogy hívd a rendőrséget, milyen botrány lenne belőle? -akadt ki drága Hoshi.
-Oké oké! Akkor eszem amikor olyan kedvem van! -sóhajt, majd teli szájjal folytatja -Akkor vigyázzatok magatokra és induljatok el megkeresni! -majd idegesen magszakította a vonalat. Leader barátunk kifújta miden levegőjét amit eddig tüdejébe szívott, elég hangosan majd megszólalt:
-Mindenki elmegy keresni? Valakinek itt kéne maradnia. -mutat végig a csapaton.
-Szerintem Dino maradjon, ő a legkisebb! -mutat az említett személyre anyánk.
-Nincs ellenemre! De kit hívjak először ha hazajön? -nézett végig rajtunk.
-Szerintem apátoknak, majd beszéljétek meg hogy ki-kinek szól. -gondolkozik el Woozi simogatva nem létező szakállát.
-Milyen okos vagy! -mutatok rá -Chan! Nekem szólsz másodiknak! -parancsolok a picire.
-Miért neked? -értetlenkednek többen is.
-Mert...öhm -itt elgondolkoztam hogy mégis mit mondjak; hazudjak vagy tegyem nyilvánvalóvá.
-Jól van értjük! Menjünk! -mosolyog rám Minghao. Nem értem honnan tudta ebből a dadogásból megállapítani hogy mi a fasz bajom van de minedegy, lehet tévhitben él. Bejártam a fél várost; Mingyu sehol. Minden bárt, játéktermet, könyvtárat, boltot, parkot megnéztem. Ekkor telefoncsörgésre figyelek fel. Rájövök hogy az enyém, annak van ilyen nagyon menő csengő hangja (mellesleg a Clap számunk), majd félve ránézek. Maknae haver volt, irtóztam. Mi van ha...? Jól van bele sem merek gondolni!
-Igen? -veszem fel végül.
-Megvan Mingyu! -üvölt amit én kisebb tobhártya problémákkal de túl élek.
-Hova menjek? -lediktálta a címet én nem bírtam kivárni, hogy elmondja az állapotát rácsaptam a készüléket szépen fogalmazva. Tisztában voltam vele, hogy a megadott hely a város másik végében van ezért elindultam annak irányába.
Ha itt befordulok a sarkon és átmegyek a keresztaződésen akkor már majdnem ott vagyok. -nézem a telefonom navigáció rendszerét. És tényleg ott voltam, de arra nem számítottam, hogy a cím egy ilyen nagy épületet tartogat. Felnézek és amint meglátom a feliratot, majd szívrohamot kaptam.
-Bakker! Kim Mingyu~

To be continued...

Na hello!
Íme itt egy újabb meanie! 😎
Ennek lesz folytatása szóval mindenki olvassa el azt is...
Na pá!