Karácsonyi visszaszámlálás ONESHOTS

12th Day

Amikor már teljesen kifogytam az ötlataimből beviharzottam a konyhába kidobni a sok feleslegesnek bizonyuló papírt amelyet mindenféle szarral szétfirkáltam. Remélem senki nem vette észre. Kár hogy nem tudok rajzolni. Sajnos az ötleteimet nem tudom megvalósítani. Pedig biztos tetszene mindenkinek, főleg Mingyunak. Persze ezeket a kisebb próbálkozásokat is mindig elmesélem neki. Amióta rájöttem mennyire kedvelem azóta próbálok közelebb férkőzni hozzá. Amit különösebben nem nagyon enged. Elmondom neki néhány ötletemet amit ő megvalósít mondván "így gondoltad?" aztán mikor rábólintok egy kicsit még finomít rajta és kész is. Úgy irigylem. Az a baj, hogy erről senkinek nem beszélek. Velük nem lehet értelmes beszélgetést folytatni. Egyszer megpróbáltam elmesélni Woozinak de hirtelen valami sürgős dolga támadt. Pedig csak Hoshi írt rá, ők ketten nagyon gyanúsak.
-Wonwoo? Wonwoo? Föld hívja Wonwoo-t, vétel! -hallom meg Jeonghan hangját majd mikor kb. elmélkedésmből magamhoz térek azt is látom, hogy bal kezét orrom előtt lobálja. Bakker! Megint elbambultam. Körül néztem és rájöttem, hogy most a lépcső fordulóban jött rám elég rossz szokásom.
-Áh, na végre! Min gondolkoztál ennyire? -nézett rám értetlen szemekkel.
-Csak tudod... -itt nagy levegőt vettem, elgondolkodtam mit is akarok mondani -mindegy. -hajtom le fejemet.
-Oké... bármi baj van mindig megtalálsz Seungcheol szobájában. -kacsint, majd folytatja útját a konyha felé. Mit keressek S.Coups szobájában? Jah, őt! És ő mit keres ott? Mármint lehet hogy keres valamit, de nem egész nap, hogy ilyen biztosan mondja. Jaj, ilyen hülyeség és gondolat menet is csak az én fejemben létezik. Minden esetre ők is gyanúsak. Most magamtól is feleszméltem bambulásomból. Ma nagyon kába vagyok. Kétszer egymás után így elkalandozni! Ehhez már tehetség kell. Mivel nem volt jobb ötletem, bementem Chan-hoz. Szegény mindig egyedül van, ha csendes pihenőről van szó. Úgy általában központi ember de beszélni vele nehéz.
-Szia Chan! -intek neki.
-Csá! Hogy hogy megtisztelsz? -mosolyodik el.
-Hát, tudod. Nincs társaságom és ha jól látom neked sincs és én egy társas lény vagyok. Szóval arra gondoltam jövök bosszantani. -nevetek fel idióta monológomon és ki húzom magam.
-Értem! És mire szeretnél kilyukadni? -pillant vissza telefonjára. Nah, ezért nehéz vele, mindig átlát az emberen.
-Igazából... aich -ropogtatom meg az ujjaimat. Nem tudom hol kezdjem. Valakinek muszály emondanom különben agyfaszt kapok és ő nem egy pletykafészek. Szóval el akarom neki mondani, vagyis nem akarom de erre van szüksége a pici szívemnek, és jah.
-Hallgatlak! Persze ha nem akarod elmondani akkor az ajtót arra találod. -mutat az említett tárgy felé felvont szemöldökkel.
-Szerinted minek jöttem be ha nem akarom elmondani? -kérdeztem egy picit dühösebben.
-Jól van! Nyugi~ Érzem én, hogy valami fontosat akarsz mondani. -Ilyenkor nem tudom eldönteni hogy ezzel a képességgel született, azaz hogy vagy varázsló vagy sámán vagy ezt valahonnan vette. Tényleg egy gondolat olvasó.
-Nos, igazából -leültem az ágyára ahol ő hasalt eddig velem szembe telefonját nyomkodva. De elegem lett abból, hogy nem figyel rám teljesen, ezért egyszerűen kivettem a készüléket a kezéből. Egy kicsit mérgesen de felült és teljes énjével felém fordult. A párnájara dobtam a mobilt majd nagyot sóhajtottam.
-Nos én egy ideje azzal a tudattal élek, hogy tetszik valaki. -milyen meglepő!nyeltem egyet ő közben csak egy biztató bólintást küldött felém, hogy érti és folytathatom -igazából szinte biztos vagyok benne, hogy Ő nem táplál ilyen érzelmeket irántam. -erre ő csak elmosolyodott.
-Mi ezen olyan mosolyogni való? -akadok ki.
-Igazából az, hogy már több tag is jött nekem ezzel. -nyújtja ki a nyelvét -és ezekből mindig lett valami. -kacsintott.
-De nem érteted! Én... é-én meleg vagyok! -nézek könnyes szemekkel rá. Ő nem szól semmit, csak magához von. Tudtam hogy ő megért.
-Nem tudom ki tetszik, mert -itt nem hagytam hogy végig mondja: -Mingyu! -furom bele orromat nyaka hajlatába bár ezt nem szívesen fogadta. Nem is értem miért nem szereti ha a nyakába könnyezek.
-Akkor mostmár tudom! -hallottam hangjában a mosolygást. -Szerintem nem kéne aggódni! Vannak ebben a házban még egy páran ezzel. -olyan jó érzés volt, hogy simogatta a hátamat.
-Hogy érted? -ülök fel, mert már egyre jobban csúsztam le a paplanra.
-Ahogy mondom! Nehogymár nem vetted észre őket. -nevetett fel.
-Nekem csak Hoshi-ék és Jeonghan-ék furák.
-Nem azok! Ebben az értelemben pont olyanok mint te. Ők egymásra találtak. És hidd el nekem Hoshi is így jött be hozzám meg S.Coups is. -ütögette meg a vállam.
-Te most csak viccelsz! -dőlök hátra. De mielőtt kényelmesen el helyezkedtem volna nála egy kicsit nagyobb lendületet vettem (nem direkt) és emiatt leestem az ágyáról.
-Wonwoo! Te ennyire szerelmes vagy? -néz utánam "a mélybe".
-Öh... áu! Nem tudom de azért egy kicsit fájhat a szerelem ha ez az. -mászok vissza.
-Amúgy nem csak ti hárman jöttetek ide hozzám, mint valami társkereső oldal tipadója. -nyúl vissza telefonjához ezzel jelezve nekem hogy mostmár elhúzhatom a belemet. Már mentem volna ki amikor eszembe jut valami.
-Dino? -fordulok vissza hozzá.
-Hm?
-Te szerelmes vagy? -nézek rá.
-Aham~ -már mennék ki, nem akarom zaklatni az idióta kérdéseimmel, amikor meghallom megint a hangját -Nem! -üvölt vissza. Akkor most mi van? Mindegy, úgy veszem, hogy ez majd még kiderül.
-Gyertek! Van kaja! -hallom meg Vernon hangját a konyhából. Szerintem nem főzött, ő nem olyan. Lementem és örülve magamnak konstratáltam, hogy igazam volt. Egy jó nagy hegynyi pizzás doboz volt az asztalon. Mindenki keresgélni kezd, hogy hol van az ő kedvence. Persze, hogy a legelsőnek azaz Vernonnak van legalul ezért felborítja az egészet szerezte meg vacsoráját. Én nem akartam az étkezőbe elfogyasztani az adagomat, most valahogy nem volt hangulatom hozzájuk. Felmentem a szobámba, éppen naplementét néztem persze csak képletesen mert ismét elkalandoztam. Egy pillanatra feleszméltem, éppen csak annyira, hogy elnyúljak az ágyamon. Terszmészetesen elaludtam, mit vártam magamtól? Ugyanott keltem ahol elaludtam. Ébredésem oka egy kopogás volt az ajtómon. Biztos álmodom!
-Gyere be! -dörzsöltem meg szemeimet. Hallottam ahogy meg törölgeti a lábát, gondolom valamelyik tisztaság mániás társam lesz az. De még mennyire! Mingyu arcát láttam meg aminek most valamiért nagyon örültem.
-Szia! Hogy hogy nem etted még meg a kajádat? -mutat a még mindig ágyamon lévő dobozra amelyben volt a pizzám. Igazából nem voltam éhes csak egy szeletet ettem.
-Nem voltam éhes. -vontam meg a vállamat.
-Értem. És az miért van, hogy te már kilenckor alszol? És miért van az hogy minden negyed órában elbambulsz? -mosolyodik el és elkezdett felém közeledni. Éreztem hogy egyre gyorsabban veszek levegőt, szívem össze-vissza kalapál és hogy elkezdett izzadni a tenyerem amit belefolytok a takarómba. Nagyot nyeltem.
-Nem tudom miről beszélsz! -húzom el a számat mire ő csak rosszallóan megrázza a fejét -Én nem aludtam és nem bambulok el olyan sokszor. -teszem a durcit.
-Aha~ Akkor miért csak az ötödik kopogásra mondtad hogy jöhetek? És miért panaszkodnak sokan rád, hogy nem figyelsz rájuk mert bambulsz? -ül le mellém.
-Azért mert. Ahj! -nagyot sohajtok -mert félek, hogy az érzéseim miatt elvesztek egy nagyon jó barátot. -mondom ki neki azt amit már sok ideje akartam a szemébe mondani.
-Értem. Én is így vagyok vele. -sóhajtja ő is.
-Aha~ Nem egy kellemes érzés. -szomorkodom el.
-Akkor már annyira nem ha tudod hogy van egy sorstársad.
-Legszebb öröm a káröröm. -nevetek fel.
-Mert abban nincs irigység. -fejezte be a kis "szólást". Elvesztem a szemeiben. Olyan jó pár lennénk. Miért vagyok ilyen beszari alak? Miért nem tudom megmondani a szemébe, hogy szeretem? Olyan sok kérdésem van. Nem szeretek tudatlan lenni. Nem tud ezekben a kérdésekben senki sem válaszolni. Senki sem tudhatja jobban nálam, hogy mit érzek. De mégis mástól várom a választ. Olyan nagy hülye vagyok.
Hirtelen megint feleszméltem de most nem arra, hogy szólongatnak. Nem arra, hogy előttem lóbálják a kezüket.
Úristen! Kim Kibaszott Mingyu éppen hozzám ért! Nem is akárhogy, nem is akármivel! Megcsókolt! Nem hiszem el. Hát, nem is kell, tudom hogy csak álmodom. Lassan elkezdtem viszonozni "finom és diszkrét" mozdulat sorát. Mire ő feleszmélt és gyorsan elvált tőlem.
-Bocs. -pirult be -nem akartalak...
-Mit nem akartál? Nem tudom de én akartam. -nyaltan végig alsó ajkaimon. Te jó ég! Mi a francot mondtam? Amint realizáltam mit tettem gyorsan belefejeltem a párnámba. Olyan kibaszott hülye vagyok! És szánalmas. És siralmas.
-Meg ne fulladj te bolond! -figyelmeztet. Még ő is beismeri, hogy zakkant vagyok. -Hallod? -kezdett megrémülni. Eszem ágában sem volt megmozdulni! Itt halok meg, vagyis nem. Majd felébredek a haldoklásomra.
-Hallod! Nem leszel öngyilkos! Mi lesz így velem ha meghal a szerelmem? -elkezdte rázni a vállam. Hogy mi? Erre kiugrottak a szemeim a helyükről. Egyből felültem de mielőtt akármit csinálhattam volna mert megint megcsókolt. Ezt megint viszonoztam, most nem "hagyott ott", most csak arra tudtam figyelni hogy mit csinálok. Végig nyalt alsó ajkaimon mire vettem a lapot és egy kicsit szét nyitottam két párnácskámat ezzel mélyítve csókunkat. Levegő avagy oxigén hiány miatt el kellett válnom tőle.
-Szeretlek! -lihegtem.
-Nem tudod már mióta én is -mosolygott -szeretlek! -lehelte számra majd folytattuk újabb csókba hívott. Mostmár nem bírtam! Átöleltem. Ő úgy néz ki egy kicsit gyorsabb tempót akart mert egyből benyúlt kapucnis pulcsim alá. És akkor...
Szép álom volt! Elfogadtam volna ezt a valóságba is de egyedül ébredtem fel. Nem érdekel, álmodni mindenkinek van joga!

Sziasztok!
Bocsi ezért a randa befejezésért de én nem csak így tudtam megírni. Velem sokszor van ilyen. 😓
Nem szeretem a nagyon nyálas dolgokat. Sorry~
Remélem szép napotok volt!
És most biztos jól elcsesztem.😎
Bocsi blingblingjongkey ezt most inkább nem ajánlanám neked mert kitekered a nyakam.
Most is csak sorry!