I love you dangerously | BEFEJEZETT |

16.fejezet

Az órák napokba, a napok hetekbe, a hetek pedig hónapokba fordultak át. Az idő már csak egy illúzió volt. Már nem számított, hogy hány perc vagy óra esetleg nap telt el, ezt már nem érzékelték. Teljesen időtlenné vált a napok leforgása. Az egyetlen dolog, amit mindketten tudtak és éreztek, az az egymás iránt érzett keserű, szívszaggató hiány és a határtalan vágyódás keltette tűz, amely mindkettejük mellkasát égette napról napra egyre jobban. Ugyanis a homok nem pergett le a homokórában, az óramutató sem ketyegett többé és a gyertyatömb sem fogyott el hiába volt mindig meggyújtva az az átkozott kanóc. Mintha csak megállt volna az idő. Abban a másodpercben, mikor Draco Malfoynak mennie kellett. És ő ment. Elment. Elment és ott hagyta mindazt, ami abban a percben többet ért számára mint a varázsvilág összes kincse..És ez a tény mindkettejük szívét minden egyes nap apró, haszontalan cafatokra szaggatta. Ők már nem voltak jól egymás nélkül. Többé már nem. Olyanok voltak, mint a fa és az ága. Ha az ág letörik, az rettenetesen fáj és már soha semmi nem lesz a régi. Egymás nélkül üresek és boldogtalanok voltak, még akkor is ha a világ valójában nem ezt látta belőlük. Égette bőrüket egymás érintésének hiánya és lelkük mindannyiszor megrepedt ,ahányszor egy-egy új szívszaggató levelet kaptak egymástól. De mi lesz ezután? Mi lesz az őket elválasztó távolsággal? Mi lesz a szerelmükkel?...

---------------

Draco Malfoy soha nem volt az az ember, akit bármi megállított volna a célja elérésében. Célratörő és magabiztos volt, mindig tudta mit akar, egészen addig ameddig bele nem botlott Grangerbe abban a párizsi bevásárlóközpontban. Azóta hónapok teltek el és rengeteg minden történt..Például, hogy Draco most már Londonban van mint teljes értékű auror és mindennapjait a minisztériumban tölti csekély szabadidő mellett. De nem volt választása...Nem hagyta volna ott Grangert, ha lett volna más megoldás, még akkor sem ha pokolian akarta azt a munkát. De nem volt más megoldás, így hazatért és most napról napra megissza a keserű levét ennek a helyzetnek

Ilyen melankolikus gondolatok jártak a fejében akkor is, mikor az irodai asztal mellett ülve serényen rendezgette a pergamenhalmok végtelen tömbjeit. Már vagy egy órája ezt csinálta és gondolatai újra és újra a csokoládébarna szempárt idézték. Úgy érezte, hamarosan eljut a teljes megbolondulásig, helyzete elviselhetetlensége miatt. Azóta nem volt ilyen bizonytalan, mióta újra találkoztak és nem értette mi történik kettejük között. De ez az érzés talán még annál is rosszabb volt...

-A pokolba!-mordult fel, mikor egy halom pergamen a földön kötött ki. Kezébe vette az asztalon heverő varázspálcáját, majd egy indulatos suhintás után a dokumentumok a levegőbe emelkedtek és felsorakoztak az asztalra. Malfoy az asztalra könyökölt és masszírozni kezdte halántékát.

Granger...írnom kell neki..írni akarok neki, látni akarom..érinteni, csókolni és aztán...de nem tehetem. Olyan ez mint egy kibaszott temetés. Mintha soha többé nem láthatnám...mintha azokat az átkozott leveleket nem is ő írná...Vicc az egész..nem gondoltam, hogy ez a pár hét nélküle ennyire ki fog készíteni..De a pokolba is..hiszen szeretem őt.-A rohadt életbe!-kiáltott, majd hirtelen felállt és indulatának hevében mindent lesodort az asztalról hatalmas zajt csapva ezzel. Elkezdett fel alá járkálni a „vihar sújtotta" irodában, amikor kopogtatás ütötte meg a fülét. Pár másodperccel később Harry Potter nyitotta ki az ajtót, miközben iratait lapozgatta.
-Malfoy, jönnöd kéne mert megbeszélés lesz a nagyteremben és...-ekkor felnézett a jegyzeteiből és hitetlenkedve bámult végig a helyiségen.-Itt meg mi a fészkes fene történt?!-intézte Dracohoz az indulatos kérdést. A szőke bosszúsan bámult rá, jégkék szemei szikrákat szórtak a sebhelyes felé, de az állta a szúrós tekintetet. Draco újra megragadta a pálcáját és a tárgyak egy pillanat alatt elkezdtek visszarendeződni a helyükre.-Semmi,Potter.-válaszolt végül mély, rezzenéstelen hangon, majd munkatársát kikerülve kisietett az ajtón. Végül a kábulatából magához térő Harry is követte és bementek a nagyterembe, ahol az aurorok a megbeszéléseiket tartották.