"Szeretlek Hermione .-suttogta élete értelmének.-Veszélyesen szeretlek.Örökké szeretni foglak."
Amikor két ellentétes pólusú mágnes közel kerül egymáshoz összeolvadnak.Egyszerű fizika.
Két mágnes.
Akárcsak Rómeó és Júlia. Ellenséges családokból s...
Pár másodperc után a londoni varázslónegyedben "értek földet".Draco az enyhe émelygés elmúltával körülnézett.Egy utca közepén álltak,ahol egyetlen lélek sem volt rajtuk kívül.Az utca két oldalán,egymás mellett hatalmas,de mégis átlagos családi házak sorakoztak.
-Hol vagyunk?-kérdezte Draco,mivel nem tudta hova tenni a dolgot.
-Üdvözöllek a londoni varázslónegyedben Édesem.-válaszolt a Parkinson lány kicsit szúrós hangnemben.Hát igen,ilyen volt Pansy,ha fáradt volt..meg akkor is ha nem.-A 12.-es szám alatt laknak Potterék,Granger jelenleg ott van.Ha végeztél keresd a 87.-es számú házat,ott megtalálsz.Most pedig indíts!-folytatta határozottan,majd mutatóujját jobbra emelte.Draco fejét az imént mutatott irányba szegezte,majd lassan elindult.Pansy Parkinson...egyszer kinyírlak.Draco fejében kavarogtak a gondolatok.Tulajdonképpen azt sem tudta,hogy mit keres Londonban.Pontosabban legbelül nagyon is jól tudta,de mégsem érezte helyesnek.Arcát csípte a kora reggeli hűvös szellő,de megkönnyebbülésére már a 16. számú háznál járt.Vagyis valójában nem volt benne biztos,hogy ettől meg kellene könnyebbülnie,de gondolatsorát félbe szakította,amikor rájött,hogy megérkezett. Egy fehér,kapuval körbevett modern családi ház állt vele szembe.
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
-Potter...-morogta az orra alatt,majd a kapuhoz lépett.Nem lepődött meg,hogy zárva volt,de egy könnyed varázsige segítségével hatástalanítani tudta a zárat.Lassan lépkedett az ajtó felé,s közben egyre jobban kezdett úrrá lenni rajta az izgalom..Mit fog mondani..Grangernek..vagy akár Potternek.Semmi kedve nem volt vitatkozni vele,de már túl késő volt,cselekednie kellett,így hát három határozott kopogtatást mért a fehér bejárati ajtóra.Kopp kopp kopp.Aztán csak várt és várt.Másodpercek teltek ugyan el,de ő ezeket perceknek érezte.Már éppen indulni készült,annak lévén,hogy "Egy Malfoy nem csinál hülyét magából.",amikor megnyikordult az ajtó és egy hosszú,vörös hajú cserfes lánnyal találta magát szembe.
-Áh,Malfoy.-szólalt meg elégedetten a lány.A varázsló nem értette a helyzetet.
-Weasley.-morogta.
-Igazából,egy ideje már Potter.-mutatta fel büszkén a gyűrűsujján lévő aprócska gyémántgyűrűt.
-Szerencsés vagy.-horkantott fel Malfoy,de Ginnyről lepergett.-Én csak azért jöttem..-kezdte,de a lán belé fojtotta a szót.
-Ó,nagyon jól tudom miért jöttél.-húzta ravasz mosolyra a száját.
-Tudod?-kerekedett el a szeme,de próbálta a nemtörődömség látszatát nyújtani,bár ezen a vörös átlátott.
-Mindent tudok.
Hát persze,hogy mindent tud,hiszen a legjobb barátnője.-Kerülj beljebb Malfoy.-tárta nagyra az ajtót a lány és betessékelte a fiút.Draco lassan,óvatosan lépkedett be a küszöbön.Egy kisebb előszobában találta magát,ahonnan egy boltív alatt jutott át a társalgóba,ami egyben volt a konyhával.A ház egyszerű volt,de mégis kifinomult,bár a Malfoy örökösnek nem eléggé.
