"Szeretlek Hermione .-suttogta élete értelmének.-Veszélyesen szeretlek.Örökké szeretni foglak."
Amikor két ellentétes pólusú mágnes közel kerül egymáshoz összeolvadnak.Egyszerű fizika.
Két mágnes.
Akárcsak Rómeó és Júlia. Ellenséges családokból s...
Azt írta, 9-re megérkezik. 08:58. Mindjárt itt lesz. Mindjárt látni fogom és magamhoz ölelhetem. Mardekár Malazárra, kibírtuk ezt a rengeteg időt...és most végre újra találkozhatunk. Most már minden rendben lesz...
Később átmegyünk a Potter házba és ott töltjük a karácsonyt. Holnap pedig meglátogatjuk a szüleit és az anyámat. Bemutat a szüleinek...Menny és pokol..Mindjárt itt lesz. Már csak másodpercek kérdése....
09:00
Ekkor megszólalt a csengő. Draco eszét vesztve rohant a bejárati ajtóhoz, hogy feltépje azt. Amikor odaért vett egy mély levegőt, beletúrt dús,szőke hajába, majd megfogta és elfordította a kulcsot a zárban. Amint felnézett, egy mosolygós szempárral találta szembe magát. Ő volt az. Teljes és eltéveszthetetlen valójában. Hermione Granger. Hullámos barna haja lágyan omlott vállára és az arcán halvány téli pír derengett. Gyönyörű volt. Mint mindig.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Édes Istenem...-törte meg a pár másodperces csendet Draco. Szemében boldogság csillogott és érezte, hogy az egész testét elönti a forróság. Csak álltak egymással szemben és bámulták a másikat.
-Merlin...-szólt a lány is elhaló hangon, mire a varázsló hirtelen derékon kapta és elemelte a földtől,miközben szoros ölelésbe temette.
-Annyira hiányoztál.-mondta, majd egy hosszú,szenvedélyes,tüzes csókot lehelt a lány ajkaira.
-Te is nekem. Kibírhatatlanul!-válaszolt nyugodtan a Granger lány,majd ismét magához ölelte a férfit. A Malfoy örökös lesegítette a boszorkányról a kabátját és további szenvedéllyel teli csókokkal halmozta őt el. Az ajkán. Az arcán. A nyakán.- De már itt vagy velem...és csak ez a lényeg.
-Itt vagyok.-suttogta a szőke fülébe. A heves csókolózás közben pár perc alatt,maguk sem tudták hogyan,a kanapén kötöttek ki. Kívánták egymást. Testileg és lelkileg. Égett a bőrük a másik érintéséért. Annyira csodálatos és mézes volt,mikor az ajkaik újra és újra összeforrtak.Mint egy jól elkészített félédes vörösbor. Draco hüvelykujjával megsimította Hermione alsó ajkának szélét.-Szeretlek Hermione!-mondta ki halkan a szavakat és azok a szavak annyira- könnyedén siklottak a nyelvén, hiszen már olyan régóta ki akarta mondani ezeket és most végre megtehette az ő szenvedélyes és ellenállhatatlan módján. És ettől bármelyik boszorkány lábai heves remegésbe kezdtek volna...De ez nem bármelyik boszorkány volt. Ez az okos és furfangos Hermione Granger volt. Az egyetlen nő, akire Draco Lucius Malfoynak szüksége volt és végre hosszú idő után újra a karjai közt tarthatta...Mámorító érzés volt..mintha csak egy csepp Amortentia került volna a szervezetükbe,csakhogy itt arra nem volt szükség. Ez tiszta és őszinte szerelem volt. Méghozzá az erősebb fajta.
A heves csókcsatájuk közben igazán felforrósodott a hangulat, így hamar lekerültek róluk az egyes ruhadarabok. A rengeteg lágyan hintett csók és rengeteg szenvedélyes hajba markolás közben újra és visszavonhatatlanul egymáséi lettek.
