Némán néztük egymást, majd megszólaltam.
-Miért vagy itt?
Halványan elmosolyodott. Mintha zavarba lenne beletúrt a hajába, és zavartan mágrázta a fejét.
-Már két napja, hogy kirakott a haverom..-kezdte, de nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.
-Megvársz.. Ameddig kimegyek hozzád?-nyomtam el a cigarettát a ház oldalán.
Bólintott én pedig eltűntem az ablakban. Muszáj volt kimennem hozzá. Beszélni akartam vele, és nem akartam, hogy csak úgy kicsússzon az életemből. Volt benne valami különös.
Magamra kaptam egy csipkés alsóneműt, majd belebújtam a szatén köntösömbe. Lazán kötöttem össze a derekamnál, majd mezítláb kifutottam az utcára. Ő ott ült a járda peremén és kaviccsal dobálta a szemközti ház falát.
Hirtelen kapta rám a tekintetét, és akkor döbbentem rá, hogy nem volt jó ötlet ilyen kihívó öltözékben kijönni hozzá.
-Én csak.. Izé.. Épp most fürödtem-magyarázkodtam, de Ő ismét csak mosolygott.
Megveregette maga mellett a járda peremét, jelezve, hogy üljek le. Szorosan kuporodtam mellé, mire Ő átkarolta a derekam.
-Nézdd milyen gyönyörűek a csillagok-kaptam fejem az égre, majd Ő is így tett.
-Rád emlékeztetnek Julia..-suttogta, de még mindig a világító égitesteket bámulta.
-Ezt, hogy érted?-kémleltem ismét borostás arcát.
-Nem tudom-nevetett fel-Csak ez olyan romantikusnak tűnt.
Először meglepődtem, majd görbületet húztam a szám sarkára.
-Hol fogsz ma aludni?-kérdeztem, mire vidám arca elkomorodott.
-Itt-mutatott körbe-vagy nem tudom-rántott vállat mintha ez semmiség lett volna, pedig koránt sem volt az.
-Nem-jelentettem ki, majd meghökkenve nézett rám.
-Mi az, hogy nem Julia?! Nem tudok máshol..-túrt bele a hajába ismét.
-Aludhatnál nálunk..-fogtam meg gyengéden a karját.
-Persze, hogy apád elpicsázzon. Még csak az kéne-förmedt rám, a hang pedig torkomba akadt.
Meredten bámultam Őt, és talán a szomorúságtól és apa hiányától, vagy Louis hirtelen haragjától egy kövér könnycsepp csúszott végig az arcomon.
-Ő már a büdös picsába sem fog téged megpicsázni Louis. Soha a kurva életbe-ordítottam, és hirtelen felpattanva a járdáról a ház felé rohantam.
-Julia várj!!-kiabálta, de mintha megsem hallottam volna bezártam magam mögött az ajtót.
A falnak támaszkodva omlottam össze.. Ismét. Azthittem, hogy Ő más. Olyan különlegesnek tűnt. Nem bírtam felfogni, hogy, hogy lehet ilyen tapintatlan és meggondolatlan. A düh amit iránta éreztem lávaként forgyogott, de nem a szívemben. A fejemet teljesen elborította mondata, amit talán soha nem felejtek el. Utállattal fogadtam meg édesapámnak, hogy soha, de soha nem fogok mégcsak rá nézni sem, arra a személyre, aki ilyet gondolt róla. Pedig már nem is létezett...
Erőtlenül rogytam ágyamra, és talán a bűntudat gyötörte annyira a szívemet nem is a fájdalom, amit Ő okozott nekem. Megmagyarázatlanul kezdtem üvölteni vele, és még most is kételyek között van.
Bátortalanul néztem ki az ablakon, reménykedve abba, hogy még mindig az utcába van, de már nem volt sehol.. Csalódottan feküdtem az ágyra, abban a tudatban, soha nem látom már Őt többé.
Az ablakon beszűrődő napfény finoman cirógatta orcámat. A melegség elöntötte az egész testem, és észre sem vettem a szemem alá száradt könnycseppeket.
A földszintről halk zörgés szűrődött, majd a hang felé vettem az irányt. Anya üldögélt a bárpultnál, várva, hogy a tegnap este rendelt pizza megmelegedjen a mikróba.
-Jó reggelt-köszöntöttem rá se pillantva.
-Neked is Kincsem.. Valami baj van?-nézett végig rajtam.
-Nem.. Én csak fáradt vagyok egy kicsit-magyaráztam, és leültem mellé.
-Tegnap hallottam, hogy kimentél a házból este. Miután megjöttél nemsokkal..-simogatta meg a kezem ami a pulton pihent-Ugye nem cigizni mentél?
-Nem. Csak..-húztam el tőle kezem-Friss levegőre vágytam.
-De azelőtt egész végig kint voltál. Vagy honnét tudjam, hogy ol. Sose mondasz el nekem semmit Juls!!-emelte fel a hangját.
-Mert semmi közöd nincs hozzá!-vágtam oda neki, és a hálószobámba trappoltam.
Idegesen húztam magamra egy melegítő nadrágot és egy hozzá illő pulcsit. El akartam menni otthonról, de lehet nem is anya miatt, hanem, hogy ismét láthassam Louis-t. Bocsánatot akartam kérni tőle.
Táskámba vágtam a telefonom, a cigarettám és egy kis üveg vodkát, üdítősüvegbe töltve.
-Elmentem-vágtam be magam után az ajtót.
