a fekete vár

(búcsú)

egy kis ízelítő a folytatásból. :D facebookon érdemes belépni a csoportba, ott sokkal több részletet megosztok ;) https://www.facebook.com/groups/afeketevar/  

" Devonnak igaza volt. A kellemes semmittevésünk, zavartalan együttléteink nem tartottak sokáig. Az egyik reggel futár érkezett hozzánk. Sürgöny jött magától a királytól, hogy a férjemet és a katonáit egy táborba vezényelje. Pedig úgy tűnt, a háború már véget ért és ezután ugyanúgy várnak ránk is a megszokott, szürke hétköznapok. Nem magyarázta meg, hogy miért hívatja őt. Miért is tette volna? Királyként az ő szava állt mindenek felett. Mivel elég messze éltünk az udvartól így már Devon sem vett részt a napi megbeszéléseken, a herceg és a barátai sem árulhattak el neki semmilyen belsős információt. A katonákat megint hadrendbe kellett állítani. Csak találgattam magamban, hogy vajon mi történhetett? Nem adtak túl sok időt a búcsúzkodásra. A futár ellovagolt, majd Devon szólt a személyzetnek, hogy nyergeltessék fel a lovát míg mi felsiettünk a szobájába, hogy a szükséges holmiját összepakoljuk. Ruhákat, csizmákat, fegyvereket. A szolgálók ebben segítségünkre voltak, Devonnak csak a fegyvereiről kellett gondoskodnia, magához vennie őket. Én meg egyszerűen nem tágíthattam mellőle. Ugyan nem akartam láb alatt lenni, se a sírásommal megnehezíteni az elválást, bár a gyomromban egyre felgyülemlő feszültséget sem tudtam hogyan tompítani. Erre volt pont ő. Hiányzott, hogy ezt is megbeszéljük egymással még akkor is, ha nem tehettünk ellene semmit és nem tőlünk származott ez a döntés. "