a fekete vár

" Szülői portré "

Sziasztok!

Megint hoztam nektek egy kis részletet a kéziratból. Folyamatosan dolgozok rajta, remélem jó egészégben talál titeket! :) Ha esetleg még nem csatlakoztatok a csoporthoz bátran merem nektek ajánlani, hogy tegyétek meg, oda érkezik a leghamarabb infó a készülő könyvről. :) A fekete vár néven megtaláljátok facebookon, de külső hivatkozásban itt is elérhetővé teszem a linket. :*

" Szívem egyre hevesebben dobogott a nappali ajtajára pillantva. Lábam már mozdult volna előre, hogy az étkezőn át a konyhába siessek, mégsem tudtam levenni a tekintetem arról az ajtóról. Sosem voltam azaz ijedős típus, de a férjemmel való találkozás azt hiszem túl nagy hatással volt rám. Elültette bennem a bizonytalanságot, a félelem magvát, hiszen sosem tudhattam, hogy mire számíthatok tőle. Most rettegéssel pillantottam arra a hatalmas tölgyfaajtóra is, ami csak egy szobát rejtett, mégis a legrosszabb emlékeket hozta bennem a felszínre. Bizonytalanul nyúltam a megkopott kilincs után, úgy toltam be magam előtt. Meg kellett tennem ezt a lépést, hogy ezt a félelmet legyűrjem magamban. A tágas nappali valóban nem tartogathatott már meglepetéseket, bár itt feltűnően sok kitömött állatfej, családi portré volt felhalmozva. Alig talált a szemem olyan üres falfelületet, amit ne díszített volna valamilyen kép vagy egy szőrös, ijesztő fenevad. Csak könyvekből és apám elbeszéléseiből ismertem meg az állatokat, eddig sosem volt alkalmam ennyire közelről látni őket, bár már nem éltek. Elszomorított annak a gondolata is, hogy a Cronsfeldt család nem csak a király által hozott törvényeket szegi meg, de csekély tiszteletet sem mutat az állatok iránt. Remegve pillantottam azokra a hatalmas vaddisznó és szarvas fejekre, majd úgy hátráltam máris el tőlük. Mintha engem néztek volna mind, mintha megtámadhattak volna. Gyomorforgató érzés volt a nappali közepén állni mozdulatlanul, mégis a lábaim mintha gyökeret eresztettek volna a talajba, úgy bámultam végig a nappali összes pontját. Nem sok kellett hozzá, hogy a terem egyik kiemelt részén észrevegyem a portrét is, ami két alakot ábrázolt egymás mellett. Hiába próbáltam felidézni magamban az eddig látott festményeket, egyik sem hasonlított ehhez. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a megérzésem most nem hagyott cserben, és az a két ember a festményen Lord Caleb és felesége lehet. Devon édesanyjának nevét és kilétét még mindig jótékony homály fedte. A szívem felgyorsult ütemre kapcsolt a mellkasomban, levegőt sem mertem venni, ahogy a festményre pillantottam, mégsem tudtam megállni, hogy közelebb ne lépjek hozzá. Áhítattal vegyes borzongással mértem fel Devon szüleinek arcvonásait. "

  ( A képen Devon édesanyja szerepel, legalábbis egy ilyen kedves, ártatlan arcú nőt képzeltem el, na meg akkor még nagyon fiatalon házasodtak és ő sajnos nagyon fiatalon is hunyt el, 31 éves lett volna.  )

Sok puszi és nagy ölelés nektek, Virgin.