Sasha

III.fejezet ~ Együtt jobb.

Értetlenül meredtem rá.
Hogy értette ezt? Itt van. Látom, hogy itt van, de mit akar?

- Aha...- motyogom őt méregetve, mire válaszul csak egy laza mosolyt kaptam. Próbáltam ezek után távolságot tartani tőle a nap végéig.

Óráim után kifele baktattam az iskolából az energiaitalom kortyolgatva. Végiggondoltam a mai napom.

Hazafele fel kell vegyem a húgomat az oviból, be kel mennünk a boltba vásárolni, aztán haza, kipakolni, enni adni neki, átvinni a szomszédhoz és irány a munka. Este anyáék átmennek érte a munka után, szóval nem lesz több dolgom, bezuhanhatok az ágyba.

Gondolataimból egy kisebb test zökkentett ki, ami megállt előttem.

-Mit akarsz?- sóhajtom, ő pedig vidáman figyel

-Menjünk haza együtt!- közli, mintha legalább ismernénk egymást. 

-Mi van? Nem érek rá- dörmögöm, majd kikerülöm, végül poliposat játszott, szóval a táskámba kapaszkodva próbált lassítani a lépteimen.Magasabb vagyok nála, nem csoda, én kettőt lépek, azalatt ö tizenkettőt. 

- Várj már!- nyüszögi megszaporázva kicsi tacskó lábait. Miután meguntam a nyöszörgését, megálltam  és megvártam. Szerintem mondanom sem kell, hogy ennek hogy megörült. A mosolyától kicsit talán megkönnyebbültem.

A húgom ovija felé vettük az irányt. Szótlanok voltunk egy darabig, de csak meg kellett szólalnia, amikor megálltam egy kapu előtt és beütöttem a kódot

-Szóval ez volt a dolgod?- mosolyodik el és visszalépdel mellém, aztán velem együtt bejött.

A sok anyuka boldogan és büszkén öltöztették körülöttünk a csemetéit

-Szia Marcus! Jöttél Nora-ért?- kérdi mosolyogva egy fiatal óvónő, válaszul csak bólintottam.

Oldalra pillantottam a kis potyautasomra, ő pedig csak mosolyogva figyelte az apró cipőket és kabátkákat. Amíg vártam megszólítottam. Muszáj voltam. Olyan, mintha vágyna egy saját gyerekre. Már most.