Már az iskolában voltam, amikor a takarítók még csak ébredeztek. A portásbácsi, szokásához híven, köszönés helyett csak morgott nekem. Nem szeretne engem? Nem meglepő.
Miért ilyen fáradtak a felnőttek? Én is az vagyok, de én még suli után melózok. Ők meg... Vegyük a portásbácsit, ha már úgy se szeret. Egész nap csak ül, pasziánszozik. Néha megnyom egy gombot, hogy az ajtókon kinyíljon a központi zár, néha odaad egy szakterem kulcsot egy tanárnak vagy épp elsétál az 5 méterrel odébb lévő sulibüféhez -kizárólag csak szünetben- és minket félrelökve kér magának egy kávét. Természetesen ingyen.
Felfele menet csak pufogtam magamban, majd a terem előtt megvártam, hogy a takarítók végre kijöjjenek és bitorolhassam egyedül a helységet. Amint eleget tettek vágyaimnak, leültem a helyemre, bedugtam a fülembe fülhallgatómat és vártam az első órát.
6:32 Az osztályból még senki nincs bent.
6:52 Még mindig semmi és senki.
7:12 Bejött az első srác. Asszem Brandonnak hívják.
7:43 Elég sokan vannak már bent, a hóvirág viszont még nincs, hiába beszéltük meg, hogy itt találkozunk. Lehet lebetegedett. De lehet csak én kerítek nagy feneket annak, hogy még mindig nincs bent.
7:55 A tanár belép, padtársam sehol. Miért rontotta el ennyire a kedvemet ez?
9:13 Lihegve esett be az ajtón. Bocsánatot kért, de nem a mi nyelvünkön, így mindenki fura pillantással jutalmazta.
-Itt vagy, mi?- ismételtem gúnyosan a tegnapi szónoklatát.
CZYTASZ
Sasha
RomansTalán nem én voltam az, aki a tökéletes gyerek és nem az, akit a szülei neki szántak volna. Nem voltam egy minta diák. Most viszont itt állok mellette és én fogom a kezét. Legjobb helyezések: #2 - sulis #10 - szerelem #38 - bl
