Sasha

VIII. fejezet ~ Nem?!

Délután természetesen hazakísértem a kismadarat, majd elmentem a húgomért az oviba. Kivételes esetek egyike: anyát otthon találtam. Felvázoltam neki a programom, természetesen csak nagy vonalakba, aztán indultam is öltözködni.

Eddig hülyének neveztem a lányokat, hogy képesek órákat tölteni azzal, hogy kiválasszák egyáltalán mibe akarnak menni a randira. Nem hazudok, mostmár megértem őket.

Az egyik farmer nem volt jó az egyik felsőhöz. Egy másik felső nem volt jó ahoz a farmerhoz. Találtam egy felsőt, ami tökéletes lett volna ehhez az alkalomhoz, de ahhoz nem volt cipőm. Nehéz szülés volt, és majdnem el is késtem, de lófuttában sikerült odaérnem egy fekete ingben amit feltűrtem könyékig, így nem volt olyan hivatalos, de mégis elegáns és egy tök átlagos sötétkék farmerban.

Tétován, de bekopogtam,  következő pillanatban pedig elállt a lélegzetem. Padtársam nyitott ajtót szintén egy farmerben, haja frissen mosva, kuszán állt szana szét és egy egyszerű sötétzöld, szinte a szemszinemmel egyező kötött pulcsit viselt, alatta pedig semmit. A kötése nem volt szoros így engedte láttatni mi rejlik a ruha alatt, ez esetben márványos bőre és halványrózsaszín mellbimbói. Melle. Nincs melle. Kedves kis hóvirágunk fiú.

Zavarban volt, egy ideje már szugeráltam testét. Árkarolta magát védekezően, aztán felreállt az ajtóból, majd beljebb invitált. Az ajtóban levettem a cipőmet, aztán követtem a nappaliba.

Azt hiszem valami olyat mondott, hogy az anyja még nem készült el, de addig beszélgessünk, de őszintén nem tudtam figyelni. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy ki az aki a szavaira figyelne és nem az előttem ringatózó fenekére. Elgonsolkoztam rajta, miért bámulom, ha egy anyától szoptunk, mégis valahogyan megbabonázott, hiszen kicsit sem volt férfias. A kanapén ültünk és őt figyeltem. Kicsi szája be sem állt, szabályosan csicsergett a madárka.

Szívesen elhalgattattam volna az enyémmel.