XI. fejezet ~ Kalitkába zárt madár

303 30 2
                                    

Egy darabig értetlenül meredt rám, én meg úgy rá, mint aki megváltotta a világot. Tulajdonképpen ezt is tette. Elérte, hogy egy züllött, rossz körülmények között élő fiú szerelmes legyen belé. Ellenben én nem szerethetem őt. Nem szerethetem angyal arcát, nem szerethetem hosszú, lányos szempilláit, gyönyörű szemeit, puha és dús hajkoronáját. Nem szerethetem egyetlen porcikáját sem. Nem foghatom kicsinyke kezét, nem ölelhetem törékeny testét. Nem csókolhatom telt, rózsaszín ajkait, amit oly nagy előszeretettel rágcsál. Mindezt nekem nem lehet. Mert ő jó tanuló, mert ő érzékeny. Mert neki család kell és jólét. A szülei úgysem engednék és én sem hagynám, hogy velem legyen. Nem tudnám megadni neki azt, amire vágyik vagy szüksége van.
-Marcus?- hallatta csiripelő kis ijedt hangját.- Baj van?- lépett közelebb, mire fejrázást kapott válaszul.
-Csak elfelejtettem megírni a matek házit. Kölcsön adod?- intettem fejemmel az ajtó irányába, aztán egy pozitív megerősítés után bementünk.
Meg kell védenem attól a megrázkódtatástól, hogy egy veszett kutya életét áldozná érte. Érte, akit kalitkába akar zárni, hogy csak az övé legyen. Ő az én kismadaram.

Nyomorult érettségi 😢

SashaTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang