Players Gonna Play /YOONGI FF/ ✓

Prológus

Lisa szemszög

Esik. Már egy hete, és ez rohadtul idegesít. Sosem szerettem az esőt. Vagyis nem az esőt nem szerettem, hanem azt, hogy ilyenkor mindenki morcos lesz és befordul. Ezért ilyenkor direkt feltűnő és színes ruhákba öltözöm.

Ma például egy piros pulcsit vettem fel, fekete nadrággal (igen, sajnos csak ilyenem van). És mivel úgy terveztem, hogy elugrok a műszaki boltba, felkaptam egy citromsárga esőkabátot meg a sárga pöttyös gumicsizmámat. Anyám szerint nem kéne így öltözködnöm, mert már nem vagyok ötéves. Igaza lehet, de én így érzem jól magam.

Általában nem szoktam a műszaki boltban járni, de most sürgős dolgom volt. Nem működik a telefonom, pont ilyenkor, amikor egy fontos hívást várok életem szerelmétől, aki hosszas kínlódások után végre észrevett. Erre bekrepál a telóm és nem hajlandó működni.

Magamban bosszankodva szálltam le a buszról. Már csak két sarok és ott vagyok. Fejembe húztam a kapucnimat és sietős léptekkel indultam el. Máskor mindig megbámulom a kirakatokat de most erre nem volt időm.

Néhányan megbámultak az utcán, amit már megszoktam. Nem mindennapi látvány egy lány, aki azon felül, hogy furán öltözködik még félig európai is. Na igen. Anya nem tudott ellenállni apámnak, aki annak idején ázsiai turistaként járta körbe Európát, néhány országban több hónapot elidőzve.

A megismerkedésük nem mesébe illő, de szép történet. Nem igazán emlékszem rá, de tudom, hogy szép sztori.

Hirtelen felbukkant előttem a bolt táblája. Hatalmas neonbetűk hirdették, hogy még nyitva van. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és lenyomtam a kilincset.

Bennt kicsit dohos szag volt és félhomály. Csak egy kis lámpa égett az egyik sarokban álló pult mellett. Kíváncsian körbenéztem. Régen jártam már itt. Azóta már biztosan felvettek egy másik fickót. Gondolataim közül egy hang szakított ki.

- Segíthetek?

Megfordultam és meglepődve néztem a nagyjából velem egyidős fiúra. Mély hangja volt, és szőke haja. Kedvesen rámosolyogtam.

- Igen. Nem tudom bekapcsolni a telefonom. Meg tudnád nézni?

Bólintott egyet és a kezét nyújtotta. Meglepetten néztem rá, amikor leesett, hogy a telefont kéri. Gyorsan előhalásztam a zsebemből a készüléket és tenyeréb ejtettem. Odasétát vele a pulthoz és szakértő szemmel nézegetni kezdte. Gyermeki kíváncsisággal hajoltam közelebb, hogy megnézzem mit csinál.

- Zavarsz - jelentette ki. Semmi érzelem nem volt a hangjában, és ettől kicsit meg is ijedtem. Észrevette, hogy hirtelen arrább lépek és felnézett.

- Oda le tudsz ülni és találsz könyveket is - mutatott a vele szemben elhelyezkedő fotelra. Vállamat vonogatva huppantam le és kezembe vettem egy könyvet az egyik kupacból.

Elkezdtem olvasni és meglepően izgalmasnak találtam.

Néhány izgalmas résznél halkan felsikoltottam, mire a srác morgott egyet. Bocsánatkérően mosolyogtam rá, majd folytattam az olvasást. Már az utolsó oldalnál jártam, ahol elcsattanat az a bizonyos örökkön örökké csók, és a könyvet magamhoz ölelve felsóhajtottam.

- Úristen, hogy ez mennyire gyönyörű volt - néztem magam elé. Halk kuncogást hallottam a srác irányából, ezért ránéztem. Magában mosolygott, miközben még mindig a telefonomat bütykölte. Nahát, tud mosolyogni? Ki gondolta volna.

Halkan odalépkedtem a pult másik oldalára, vele szembe és rákönyököltem.

- Nem tudtam, hogy tudsz mosolyogni - néztem rá. Felnézett és lenézően mért végig.