Players Gonna Play /YOONGI FF/ ✓

Hatodik rész

Yoongi pov.

Evés után segítettem Lisának elmosogatni, bár nehezemre esett, hiszen a közelsége még mindig érdekes dolgokat hoz elő belőlem. Taehyung fáradtságra hivatkozva elterült a kanapén és alvást színlelve figyelt minket. Igazából ez volt a másik oka, hogy nem kezdtem ki megint a lánnyal. Tökéletesen ráláttam a kanapén fekvő srácra és néha észrevettem, hogy hunyorítva minket néz, miközben száját éppenhogy mosolyra húzza. Komolyan, le tudtam volna csapni.
 
Miután végeztünk a tányérokkal, Lisa felajánlotta, hogy pihenjek le az anyukája szobájában, neki úgyis dolga van. Először tiltakoztam, mondván, nem akarok "betörni" az anyja magánszférájába, de addig győzködött, hogy végül beleegyeztem. Halk sóhaj mellett csuktam magamra az ajtót és érdeklődve néztem körül a szobában.
 
Halványsárga falak fogadtak, hasonló krémszínű bútorok társaságában. Jobbra egy hatalmas ruhásszekrény állt, balra a fal közepén egy helyes kis fésülködőasztal, ovális tükörrel. Vele szemben egy hatalmas franciaágy, amin napraforgós takaró volt. A szoba szemközti sarkában vajszínű, műbőr fotel ücsörgött jobbján egy asztalkával és egy olvasólámpával. A mögötte levő falat, padlótól mennyezetig üveg foglalta el, és ráláttam a kertre, ami kisebb virágboltra emlékeztetett.
 
Elmosolyodtam és odasétáltam a hatalmas ablakokhoz. Az anyukája nagyon aranyos nő, pont illik is hozzá ez a szoba, és ahogy észrevettem szeret olvasni is. Legalábbis a falakon  polcok sorakoztak, megpakolva könyvekkel, szóval gondolom szereti a könyveket. Végighúztam ujjaimat a könyvek gerincén és néhány címet el is olvastam.
 
Rómeó és Júlia, Hamlet, Othello és egy csomó Shakespeare. Biztos szereti a régi irodalmi cuccokat. Meglepetésemre találtam egy rakat Stephen King könyvet is, élükön az AZ-zal. Hüledezve vettem le a polcról a vaskos könyvet és igyekeztem nem szélhűdést kapni a magas oldalszámtól. Hogy tudja ezt bárki is elolvasni? Gyorsan visszacsúsztattam a helyére a könyvet, és inkább tovább olvastam a címeket. George Orwell, Robert Merle meg egy csomó másik pasi, akiket nem ismerek. Aztán feltűnt, hogy már csupa olyan könyvet nézegetek, amik a pszichológiához kapcsolódnak. Ennyire érdekelné a lélek? Mindenesetre elég széleskörű ízlése van könyvek terén, ami jót jelent, hiszen akkor elég nyitott személyiségű. Azt hiszem.
 
Úgy döntöttem elkezdem az egyiket, mert tőlem sem áll messze az olvasás, csak éppen sosem találok olyat, ami érdekelne. Kezembe vettem egyet, aminek szimpatikus volt a borítója, és letelepedtem a fotelba. Megnéztem a könyv címét is: Kathryn Croft A lány akinek nincs múltja c. könyvét sikerült lekapnom a polcról. Sokféle gondolattal a fejemben kezdtem neki, de tetszett, szóval egyre jobban belemerültem. Nem is figyeltem mennyi idő telt el. Csak faltam az oldalakat, beleéltem magam minden percébe, és végre úgy éreztem, hogy nincs minden veszve, ha sikerült találnom egy könyvet, ami tetszik.

Két oldal volt vissza, amikor hallottam, hogy csörögni kezd kinn egy vezetékes telefon. Kíváncsian néztem fel és átfutott a fejemen, hogy ki az a hülye, aki még a vezetékest hívja. Hacsak nem olyan az illető, hogy titokban akarja tartani a kilétét. Olyan hirtelen ugrottam fel, hogy a könyv leesett a földre. Sietve tettem meg a pár lépést az ajtóig és olyan hévvel nyitottam ki, hogy majdnem kiesett a helyéről. Jobbra kaptam a fejem, amikor Lisa kilépett a szobájából és ijedten nézett rám.

- Yoongi...a vezetékesen már évek óta nem hív senki - mondta halkan. Hangja bizonytalan volt, és hallottam benne a félelmet. Tudtam, hogy nem lesz egy leányálom, amikor az ő lakásában bujdosunk, de nem gondoltam volna, hogy már az első napon megtalálnak.

- Figyelj, nem biztos, hogy Ők azok - próbáltam nyugtatni. Mert hát mi van, ha valaki tényleg csak félrenyomta? - Vedd fel, mintha csak egy egyszerű telefonhívás lenne. Ha minket keresnek, mondd azt, hogy nem ismersz minket. A lehető legsemlegesebb hangon. Rendben? - nyúltam a kezéért.