Players Gonna Play /YOONGI FF/ ✓

Első fejezet

Lisa pov.

El sem hittem, hogy mindez megtörténhet velem. Álmaim férfija elhívott a karácsonyi bálba, én pedig repdeső szívvel igent mondtam. Lassan két éve, hogy Jeon Jeongguk elrabolta a szívem és most, amikor már egy hete randizgatunk, felkér, hogy a párja legyek az iskolai bálon.

Nem is lett volna ezzel semmi baj, de ezeken a puccos partikon illik szépen felöltözve megjelenni. És magamat ismerve, egy szem olyan ruhám sincs, amit fel tudnék venni erre az alkalomra.

Szóval nekivágtam a közeli plázának és végignéztem egy csomó üzletet, mire megtaláltam álmaim ruháját. Púderkék, apró rózsákkal díszített csoda, aminek ugyan volt ujja, de az is falatnyi és a hátamat teljesen csupaszon hagyta. Deréktól lefelé kicsit kibővült, de nem hercegnősen, hanem elegánsan. Az anyaga puha volt és selymes, csillogó szálakkal átszőve, ami kicsit hercegnősebbé tette, de nekem így is tetszett. A szoknya hátsó része picivel hosszabb volt, és falatnyi uszályként feküdt mögöttem.

Természetesen az ára is az egekben volt, és rá se néztem volna ilyen drága ruhára, de anya annyira örült, hogy végre valaki elhív valahová, ezért annyi pénzt nyomott a kezembe, hogy kezdtem azt hinni, kirabolt egy bankot.

Kifizettem a ruhát és mivel kicsit kifáradtam, beültem egy kávézóba. A kiszolgáló srác feltűnően bámult és vigyorogva hozta ki a karamellás lattémat. Mielőtt elment, az asztalra csúsztatott egy cetlit és magában somolyogva vette fel a másik asztal rendelését.

A papírfecnin egy telefonszám volt meg egy rövid üzenet:

"Hívj fel! Szeretnélek megismerni!"

Egy mozdulattal összegyűrtem és a kabátom zsebébe süllyesztettem.

A kávézó után siettem haza, mert anya azt ígérte, hogy segít összeállítani az öltözékem. Vagyis keres hozzá cipőt, nyakláncot, fülbevalót, karkötőt és kitalálja, hogy milyen hajam legyen.

Sosem voltam még ilyen bálban, pedig sok lehetőségem lett volna rá. De nem akartam egyedül elmenni, barátaim meg nincsenek, akikkel elmehettem volna.

Amint beléptem a lakásba, anya a nyakamba ugrott és csillogó szemmel kukucskált a szatyorba.

- Mutasd, milyet vettél! - húzott be a nappaliba. A kezébe nyomtam a csomagot és gyorsan kiszaladtam levenni a kabátomat, meg a csizmámat.

Mire visszamentem, anyu maga előtt tartva a ruhát, bőgött.

- Valami baj van? - szaladtam oda hozzá és aggódva néztem rá.

- Nem, dehogyis csak...ez a ruha gyönyörű. Vedd fel, hadd lássam, hogy áll.

Megkönnyebbülten nevettem fel és a nappaliból nyíló szobámba siettem a ruhával. Felvettem és gyorsan végigmértem magam a tükörben.

A ruha tökéletesen simult a testemre, megmutatva az alakomat, amire egyébként büszke vagyok. Ugyanis, a közhellyel ellentétben nem vagyok egy csontkollekció. Félre értés ne essék, kövér sem vagyok. Karcsú derekam van, de a csípőm szélesebb és a mellbőségem sem akkora, hogy ha nem lenne fejem, azt hinnék, hogy oszlop vagyok.

Kiléptem anyához, aki megilletődve ölelt magához.

- Gyönyörű vagy.

- Köszi - nevettem fel.

- Na, akkor kezdjünk valamit a kiegészítőkkel. Mikor is kezdődik a bál?

- Tízkor.

- Jesszusom. Akkor igyekeznünk kell.