🇭🇺Dance And Love🇬🇧//BEFEJEZETT//

10.rész

-Lili jól vagy?-kérdezte Tom aggódó tekintettel.
-Aham.-hazudtam.
- Látom,hogy nem. Gergő miatt vagy ki?-kérdezte az utat kémlelve.
- Nem miatta.-mondtam magam elé bámulva.
-Akkor?-kérdezte.

-Tegnap egy kicsit megrándult a lábam a hip hop órán. És még fáj egy kicsit de semmi komoly.- néztem rá eröltetve egy halvány mosolyt az arcomra.
-Jaaj. Biztos,hogy nincs komoly baj? El kéne menni orvoshoz. -mondta miközbe tértünk be a Meki parkolójába.

-Nem kell. Még volt ilyen. Holnapra helyre jön.-mondtam bizakodóan.
- Rendben.-csatoltuk ki az öveinket és száltunk ki a kocsiból,elbicegtem az étteremig.

A Mekibe beérve jó illatok csapták meg az orromat. Leültünk az egyik kétszemélyes asztalhoz és már jött is a pincér lekérni a rendelést. Mind ketten egy Big Mac-et rendeltünk. Jól elbeszélgettünk Tommal. Kedvelem Tomot,kedves,megértő és nagyon helyes srác.

Miután elfogyaztottuk a finom ennivalónkat viszzamentünk a kocsihoz. Az én esetemben bicegtem. Jól éreztem magam. Tom visszavitt a bentlakásba. Felkisért az ajtómig mert látta,hogy már alig tudtam menni.

-Lili. Nézesd meg egy orvossal. Táncos vagy. Nehogy tánc közbe valami nagyobb baja legyen. Kérlek.-mondta komolyan.
-Na jó. Ha holnap is fáj akkor elmegyek.- eröltettem egy mosolyt az arcomra.

-Nagyon jól éreztem ma magam-mondta az arcomat simogatva.
-Én is.-mondtam mosolyogva. Az arcunk kezdett közeledni egymáshoz míg az ajka az ajkamra tapadt. Átkaroltam a nyakát míg ő a derekamat. Levegő hiány miatt elváltunk egymástól.
-Holnap találkozunk Hercegnő-mondta aranyos mosolyal az arcán mire én elpirultam amit ő is észre vett és megpuszilta az arcomat.

-Szia Tom.-mondtam piros arcal és a kulcsom a zárba tettem és bebicegtam a szobámba. Kidöltem az ágyon. Az zavarta meg a gondolatmenetemet,hogy kopogtak az ajtómon. Odabicegek az ajtómhoz majd kinyitom.

-Szia Lili. Tudom,hogy azt mondtad hadjalak békén de nem bírtam ki. Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
-Geri. Kérlek. Még adj nekem egy kis időt gondolkozni. Nagyon megbántottál. Most inkább menj el. Kérlek.-mondtam már megsajnálva mert épp legördült egy könnycsep az arcán.

-Rendben. Sajnálom. Remélem majd megbocsájtassz. Én nagyon szeretlek és hiányzól. Vigyázz azzal a Tommal. Szerintem csak ki akar használni téged. Vigyazz magadra kérlek.

-Az én dolgom nem a tied. Most menj.-mondtam neki becsukva a szobám ajtaját. Hallottam,hogy nekidölt az ajtómnak és lecsúszott a földre. Hallottam ahogy sír. Annyira fáj. De nem bocsájthatok meg neki csak így. Sírő görcsöm lett nekem is és belőlem is kitört a sírás. Én is lecsúztam a földre és sirtam.

Aztán nagynehezen felkeltem és ledőltem az ágyra és álomba sírtam magam.

Reggel

Reggel 8-kor az ébresztőm költött fel.  Nagynehezen felkeltem és kibicegtem a fürdőszobába. Már alig alig tudok menni. Megmostam a könnytől átázott dagatt szemeimet majd elvettem a gyulladás csökkentő kenőcsömet mit a lábamra szoktam kenni majd visszabicegtem.

Bekentem a lábam ami meg volt nagyon dagadva. Az órarendemre néztem és az első órám jazz balett volt 10-től. Nagynehezen felöltöztem ,összepakoltam a balettes cuccaimat ,kifésültem a hajam, raktam magamra egy minimális sminket és lementem enni.

Magammal vittem a táskám a balettes cuccaimmal,hogy ne kelljen megint felmennem értük. Miután megreggeliztem mentem is az öltözőbe. Átöltöztem és feltettem a térdszorítómat majd bebicegtem a terembe. Próbáltam rendesen menni,hogy ne vegyék észre a többiek,hogy fáj a lábam de sajnos nem tudtam.

Jess jött oda hozzám először.
-Szia Lili.Mi történt a lábaddal?-kérdezte aggódva.
-Hali Jess. Egy kicsit fáj még a tegnapi hip hop óra után. De nincs baj. Kibírom.-mondtam egy mosolyt eröltetve az arcomra.
-De ha nagyon fáj menj el miatta orvoshoz. Ne kockáztass.-mondta aggódóan.
-Rendben. Köszi,hogy aggódsz értem. -mosolyogtam rá.

Miss.Moris jött be a terembe és kezdődött az óra. A forgásokat és az ugrásokat gyakoroltuk. Épp ugrottam és amikor megérkeztem a bal lábamra ami egyet reccsent és kifordult megint a térdem.

Megint. Én a földre estem és a fájdalomtól levegőt sem kaptam. Azt hittem ott helyben meghalok. A fájdalom leírhatatlan volt.
Mindenki odajött hozzám és kérdezte, hogy jól vagyok e. Én csak annyira emlékszem ,hogy kezdtem elgyengülni majd elájultam.

A korházba ébrettem fel egy gipszel a bal lábamon. És kitört belőlem a sírás.
-Neee. Nee.  Ez nem lehet. Ezt nem akarom megint. -órdítottam sírva.

Sziasztok. Itt az új rész. Remélem tetszik. Ez egy kicsit megtörtént eseményen is alapul. Ha tetszik Hadjatok nyomot!
Boldog új évet babák. Puszii❤️🎉😘