Nem lehetek a tied - Mark x Wonho

Hófehérke

-Mark, gyere már, lassan annyian lesznek, hogy nem marad nekünk is hely elöl! - Aggodalmaskodott Jinhwan, miközben próbált előre tőrni a tömegben kezemet szorítva. Írtó nagy a zaj, alig hallani mint mond, és nagyon de nagyon nagy a tolakodás. Őszíntén szólva nem is igazán tudom, hol vagyunk. Valami elhagyatott raktárféleségnek lehetne ezt a helyet nevezni, de talán még az is túlzás. Mindenki ordítozik, még csak zene sincs, de még így is rosszabb, mintha egy klubban lennénk.
-Jövök már, nyugalom, ne rángass annyira! - Feleltem neki próbálva túlordítani a tömeget, ami többé-kevésbé sikerült valahogy, látva, hogy egy picit enyhített kezem szorításából, és nyugodtabban lépkedett. Nagy dolog hogy hallani lehet engem ebben a nagy zűrzavarban eggyáltalán, mivel nem az erős hangomról vagyok híres. A másik pillanatban megállt, majd picit felém fordúlva rámnézett.
-Bocsánat, csak oda szeretnék érni mihamarabb Jungkook mellé. - Közölte, mire én csak bólintottam, ő pedig mosolyogva átölelte a nyakam. - El sem tudod képzelni mennyire örülök, hogy velem jöttél! - Hajolt közel fülemhez, hogy halljam amit mond. Annyira aranyos, hogy ilyen kis alacsony, és lábújjhegyre állva kell ezt megtegye.
-Legalább te boldog vagy, ha már én nem annyira. - Kezdtem el kínosan nevetni, mire elhúzódott tőlem, és rámnézett egy komoly fejjel. Ez az ő tipikus "most komolyan?" feje. -Najó, nyugodj meg, csak viccelek. Inkább keressük meg Jungkookot. - Kuncogtam, és biccentettem egyet a fejemmel, hogy menjen tovább.
-Én is így gondoltam. - Vigyorgott, majd újra megszorítva a kezem, tovább tolakodtunk előre. Annyira idegesítő, hogy minden ember belémjön, jobbra-balra lökdösve, félig ittasan. Már most tudom, hogy életem legrosszabb döntése volt, hogy beleeggyeztem ebbe az egészbe. Most akár ott ülhetnék az intriben, az ágyamon, forrócsokit iszogatva, és ehelyett én mit csinálok? Raktárokban mászkálok mint egy patkány, ahol alig van levegőd, a helyről nem is beszélve.
-Jinhwan! - Hallottunk meg egy hangot nem messzebb tőlünk. Azonnal mindketten arra kaptuk a fejünk, és látni lehetett, ahogy Jungkook áttörve a tömegen odajön hozzánk. Ahh ezaz! Legalább nem kell többet erre-arra járkálnunk ebbe az Isten hátamögötti helyen. - Gyertek utánam! - Adta ki a parancsot, majd megragadva barátja kezét újra elindúltunk. Hát igen. Mint mindig, most is túl hamar szóltam el magam. Esküszöm többet soha nem fogok ilyen helyre jönni, ez maga a rémálom, és még büdös is van. Pár lépést tettünk még, majd a fal mellett haladva nagy nehezen elérkeztünk az úgynevezett "kör"-höz, amiről Jinhwan annyit beszélt. Mielőtt elrángatott volna ide, elmondta, hogy nagyjából annyiból áll ez az egész dolog, hogy: Egy csomó fiatal összegyűl egy megadott helyre, ahol valami verekedés megy végbe, amit ugye körbevesznek a nézők, és így lett kör a neve ennek az egész cuccnak. Utálom az erőszakot, a verekedést, mindent, ami ehez fűzödik, és mégis itt kötöttem ki. Sajnos én az a fajta ember vagyok, aki képtelen nemet mondani az olyan személyeknek, akik olyan közel állnak hozzám mint például Jinhwan. Ő is csak amiatt szeretett volna jönni, hogy lássa Jungkook testvérét verekedni, mert a fiú másról sem beszél neki, csak arról, hogy milyen képességei vannak ebben, annak ellenére, hogy sosem járt szpeciel ilyen edzésekre. Jinhwan pedig az a fajta ember, hogy ha én nem megyek, nélkülem ő aztán nem megy sehova. Én pedig látván mennyire el akar jönni, és mennyire látni szeretné ezt a verekedést, jóbarát módjára persze, hogy beleeggyeztem. Persze azt is tudatomra adta, hogy ez az egész törvény ellenes, mert fogadások mennek végbe a két versenyző között, és mindez illegális módon van megrendezve.
Egyik pillanatban megjelent a kör közepén egy srác, egy óriási diktafonnal a kezében, amibe konkrétan ordítani kezdett.
-És most hölgyeim és uraim, Lee Wonho, és Park Jihoon! - A neveket hallva, a tömeg szétvált, mint Mózesnek a tenger, közöttük hagyva egy kis ösvényt, ahol az említettek a körbe szaladtak sorjában. Bezzeg amikor mi jöttünk az Istenért sem tudtak volna egy kis helyet szorítani nekünk, hogy legalább közlekedni lehessen... Az egész közönség kiáltani, fütyörészni, ugrálni kezdett, illetve a két összecsapó nevét ordították. Mindenki olyan volt mint valami veszett állat, elképzelésem sincs hogy tud valaki nyugton maradni ezen a helyen.
A két versenyző felvette a helyét, Wonho, Jungkook testvére, akire Jinhwan fogadott a jobb oldalon foglalta el a helyét, Jihoon pedig a bal oldalon. A tömeg csak örjöngött, hogy kezdődjön már a meccs, a körben álló fiúk pedig feszülten néztek egymásra. Legalábbis csak Jihoon volt az. Úgy nézett Wonhora, mint aki szét akarná tépni őt, dühét látni lehetett arcán, és azt, hogy készen áll minden ütésre. Még csak el sem kezdődött a meccs, de homlokán már izzadságcseppeket lehetett észrevenni, illetve azt, hogy nyugtalan. Sokkal nagyobb darab, mint Wonho, mégis annyira más az említettel szemben. Ő csak az alapállást felvéve nézte Jihoont, szinte lyukat fúrva arcába, és egy széles vigyorral pillantott ritkán a tömeg felé. Mintha élvezné azt, hogy ellenfelén látszik a nyugtalanság. Direkt kihasználja azt, hogy mégjobban megrémítse, és összezavarja őt, hogy aztán lecsaphasson rá, mint vad a prédára, ezzel megnyerve a meccset. Ismerem ezt a taktikát sajnos. Tetszik, hogy ennyire magabiztos, és hogy kihasználja ellenfelét, ugyanakkor mégis csak rosszérzetet kelt bennem. A következő pillanatban egy hangos sípszóhoz hasonló hangot hallottunk, amire a tömeg elkezdett mégjobban kiabálni, beleértve Jinhwant, meg Jungkookot is, és ide-oda lökdöstek újra az emberek. Mintha valami gumilabda lennék, de komolyan. Jihoon abban a pillanatban, ahogy meghallotta a kezdőhangot, neki is esett ellenfelének, aki könnyedén elugrott előle, ezzel szerezve egy ütéslehetőséget, amit ki is használt. Beismerem, megvannak a képességei, vagy talán csak az ellenfél túl gyenge. Mindent elhamarkodottan csinál, nem gondolkozik azelőtt, mielőtt megmozdítaná öklét, ezzel ellentétben Wonho viszont nem csak erejét, hanem az eszét is használja.
-Háhá! Már megint bezsebelünk egy csomó pénzt! - Újjongott Jungkook, és tényleg igaza lett. Az utolsó pár percben szegény Jihoon már rengetegszer ütközött neki a tömegnek, akik visszalökték őt a kör közepére, ezzel lehetőséget adva Wonhonak arra, hogy péppé verje őt. Hiába tartottunk -legalábbis Jungkook meg Jinhwan- Wonhoval, mégis hihetetlenűl sajnáltam szegény sráct. A meccs végére a földön kötött ki, és az a fiú, aki indította a meccset -gondolom a bíró lehet- odalépett mellé, majd egy fehér anyagot véres arcára dobott, a kis szerencsés nyertesünk pedig még csak egy karcolást sem szerzett az egész meccs alatt.
-A nyertesünk pedig WONHO! - Kiáltotta el magát diktafonjába, mire mindenki sörösdobozokat, meg minden hülyeséget kezdett dobálni a levegőbe, azok pedig akik Jihoonra fogadtak odamentek hozzá, és még adtak neki pár ütést teljesítménye miatt. A meccs végére már énis annyira rosszúl éreztem magam a mellettem lévő személy miatt, akinek annyira izzadtság szaga volt, hogy hiába húztam fel a maszkom is az arcomra, így is megmérgezett. Mintha valami toxikus anyagot szívtam volna magamba, annyira rosszúl lettem.
-Remélem tetszett a műsor. - Vigyorgott Jungkook, mire Jinhwan izgatottan felelt neki, a fiú pedig közölte velünk, hogy várjuk meg, amíg mindenki kimegy, és maradjunk itt, hogy majd négyesben távozzunk. Gondolom a negyedik személy alatt pedig Wonhora gondolt, addig pedig ő eltűnt valahol a tömegben.
Mindenki elkezdett a kijárat fele tartani, én és Jinhwan pedig próbáltunk a falhoz tapadva nem belekeveredni a tömegbe, de úgyis össze-vissza nyomkodtak mint valami gyúrmát, és mivel én alapból rósszúl éreztem magam, ez még rátett egy lapáttal.
-Jinhwan én nem bírok tovább maradni, kint találkozunk. - Húztam le a maszkom, hogy közöljem vele, majd azt gyorsan visszarakva azt belekeveredtem a tömegbe, és olyan erővel kezdtem a kijárat felé törni, mintha élet-halál harcot vívnék, mivel már szédülni is kezdtem.
-Nanana, csak óvatosan Hófehérke!- Szólt rám az előttem álló fiú, akibe véletlenűl belementem. Óvatosan megemeltem a fejem, és hát vajon ki állhatott előttem ha nem Wonho. Mi ez a Hófehérke megnevezés, és mért nem áll odébb, hisz látja, hogy eléggé sietek.
-Már megbocsáss... - Kezdtem bele, de megint érezni kedztem a hányingert a torkomban, ezért csak arrébb lökve őt törtem tovább a szabadúlás fele, majd kiérve abból a pöcegödörből leültem a fűre picit arrébb a kijárati ajtóktól, és ledobva maszkom a földre nagyokat szippantottam a frisslevegőbe. Mintha évekig lettem volna oda bezárva, és olyan hosszú idő után szívhatnék újra friss levegőt, annyira kapkodtam, pedig nem lehetett több maximum egy óránál. Az éjszaka kicsit hűvös volt, így a hideg, frissítő levegő átjárta tüdőmet, és teljes szervezetem, lassan véget vetve hányingeremnek. Esküszöm ha még ott bent maradok akár egyetlen percet is, mindenki előtt ott okádok...
Felpillantottam az égre, ahol tisztán látszodtak a csillagok, a hold is fényesen világított, nekem pedig egy szó kattogott a fejembe: Hófehérke.