Nem lehetek a tied - Mark x Wonho

Patkány

Miután valahogy kiléptünk a vendéglőből, elég későre járt az idő, így már inkább vissza sem mentünk a fiúk lakásához, hanem beültünk Jinhwannal a kocsijába amit a vendéglőhöz parkolt mikor jöttek erre, és haza is indúltunk.
-Milyen volt Wonhoval a vacsora? - pillantott rám szemem sarkából vezetés közben, és elkezdte a szemöldökeit vonogatni. Ahh, hihetetlen ez a gyerek. Alig töltöttem el vele kettesben max fél órát, és máris elkalandozik a fantáziája.
-Hát... Tök kedves meg minden. Picit jobban megismerkedtünk. Vagyis igazából csak én beszéltem neki magamról, mert aztán jöttetek ti, és na... - Mosolyogtam rá. Szivesen meghallgattam volna az ő történetét is, mert így még mindig csak alig tudok pár dolgot róla, de majd biztos lesz máskor is alkalmam rá, hogy jobban megismerjem.
-Ezek szerint már össze is haverkodtatok. - Vigyorgott rám, teljesen felém fordúlva, levéve szemeit az útról. Utálom ha ezt csinálja. Bármelyik pillanatban nekimehetünk akárminek, ez meg inkább engem néz, ahelyett, hogy az utat figyelné.
-Igen, de inkább azt nézd, amit kell, ne pedig engem. - Löktem meg fejét a kezemmel vissza az ablak irányába, hogy oda figyeljen.
-Jójó, nyugi Mark. - Pillantott egy utolsót rám, majd nemsokára vissza is értünk az intribe. Elég későre járt már az idő, Taehyun biztos alszik már, így próbáltam minél halkabban belépni a szobába, hogy fel ne ébresszem. Gyorsan tusoltam egyet, majd felvettem a pizsim, és az ágyban kötöttem ki, abban a pillanatban álomba merülve, hisz holnap is tanítás van.

Reggel ugyan úgyan úgy az idegsítő csergőórám hangjára ébredtem meg. Túl lusta voltam utána nyúlni, ezért hagytam, hogy tovább szóljon, és inkább teljesen magamra húztam a paplant. Utálom a reggeleket... Lépteket hallottam az ágyam mellett, majd elhallgatott az óra, és hirtelen lerepűlt rólam a takaró. Nyafogva a párnám alá dugtam a fejem, és elkezdtem hisztizni.
-Taehyun hagyj még legalább 5 percet pihenni, kérlek!
-Kelj már fel te idióta, mert híreim vannak! - Hallottam meg Jinhwan hangját. Hát ez meg hogy kerül ide ilyen korán?
Kidugtam a fejem a párna alól, majd kómásan ránéztem.
-Mibajod...? - Ásítottam egy nagyot, és álmosan az ágy szélére ültem  belekezdve a nyújtózkodásba. Megéreztem kezét a vállamon, közel hajolva hozzám elkezdett kuncogni.
-Megrémítesz baszki. - Húzódtam arrébb, és összehúzva a szemöldökeim néztem rá.
-Direkt leszek. Patkányokkal találkozott egy csomó diák az intriből, ami arra utal, hogy valami patkánycsalád ide lekölyközött, és elszaporodtak. Szóóóval mindenkinek haza kell mennie, amíg kiirtják őket, mert gondolom nem szeretnél te se patkányok között aludni. - Fejezte be a mondanivalóját vigyorogva. Ezen mi olyan vicces? Nekünk eggyáltalán nincs is hova mennünk, hotelt meg túl drága lenne fizetni. És baszki! Lehet pont a szobámba van egy rágcsáló!
Gyorsan felhúztam a lábaim az ágyra, és pánikolva néztem rá.
-Miért az Istenért nevetsz ezen Jinhwan? Mégis hova fogunk menni, amíg be van zárva az intri?
-Jungkookékhoz. - Vigyorgott a képembe. Na ne, nem akarok senki terhére lenni. Biztos Wonhonak sem tetszene az ötlet, meg Jungkooknak sem, inkább maradok az utcákon.
-Én nem mehetek... - Néztem rá aggódva. - Biztos nem...-
-Már megbeszéltem mindkettőjükkel telefonon, és azt mondták minden rendben, nyugodtan lakhatunk náluk pár napig. Szóval csomagolj be, mert suli után egyenesen odamegyünk. - Szakított félbe, majd megveregette a vállam, és elindúlt az ajtó felé. - Ja és, siess, mert várlak a lépcsőházban. - Kaccsintott rám mosolyogva, és otthagyott egyedűl a szobában. Taehyun sem volt sehol, mintha elnyelte volna a föld. Egymagamban ültem az ágy közepén, és féltem onnan lemászni. Egyedűl vagyok a szobába, patkányok vannak az épületbe, lehet egy épp valahol a szobában lapúl, és csak arra vár, hogy megtámadhasson.
Najó... Idióta fantáziájim vannak. Félek az egerektől, meg minden ilyen kis rágcsalótól, szóval már meg sem lepődök magamon, hogy ilyeneken gondolkozom. Beharapva az ajkam elővettem a táskám, majd a könyveim mellé beraktam pár ruhadarabot, ami 1-2 napra elég lesz, utána én is felöltöztem, elrendeztem magam, és magamra kapva hátitáskám elindúltam a lépcsőház fele, ahol Jinhwan várt, ezután a sulit vettük célpontba.
Első két órám a Latin volt, amit nem tartottunk meg, mert a tanárnak valami elintézni való dolgai akadtak. Jobb is, legalább nem kell halgassam a haszontalan történeteit a latin nyelvről. Mintha történelem órát tartana minden alkalommal.
Hamarosan elérkezett az ebédszünet ideje is, így boldogan léptem ki az osztályból az ebédlő fele tartva, az első ember pedig akivel összefutottam még a folyosón, az nem volt más, mint Wonho.
-Ugye te nem találkoztál patkányokkal a reggel? - Kérdezte picit mosolyogva, mintha gúnyolódna, de tudom, hogy csak hülyéskedik.
-Szerencsémre nem. Utálom a patkányokat, meg minden rágcsálót. - Sóhajtottam és elkedztem kínosan nevetni - Az ebédlő fele tartasz? - Kérdeztem, mire csak bólintott majd elindúltunk ketten.
A mai kaja viszonylag elviselhető volt. Valami rízs, meg zöldség volt összekavarva, de az a jó, hogy kaptunk egy-egy almát is mellé. Legalább ez ehető. Szétnéztünk az asztalok között, majd meglátva Jinhwanéket egyik asztalnál mellettük foglaltunk helyet.
-Na, milyenek voltak az óráitok? - Kérdezte Jungkook rám, meg testvérére nézve.
-Halál. - Vágta rá sóhajtva a mellettem ülő fiú, mire én csak elkuncogtam magam.
-Két órát meg sem tartottak, szóval eddig egész tűrhető. Na de ez a szünet után nekem is halál lesz. - Húztam el a szám, belekóstolva az ételbe. És tényleg nem olyan rossz. Biztos ma jó kedvük volt a szakács néniknek, és képesek voltak nem moslékkal előállni.
-Miért? - Pillantott rám Wonho, majd mielőtt válaszolhattam volna, megjelent Jiwon a barátaival eggyütt az asztalunk mellett.
-Na milyen volt a tegnap esti kajálás, Hoseok? - Nézett végig rajtam, meg Wonhon. Mégis ki az a Hoseok?
-Nem akarnád arrébb vonszolni a segged, Jiwon? Senki sem kiváncsi rád, ráadásúl eléggé bűzlesz. - Kezdtem el legyezni az orrom előtt. Annyira megcsapott az izzadtság szag, hogy egyből a verekedés éjaszakája jutott eszembe, mikor majdnem megfulladtam emiatt. Értem én, hogy focicsapat tagja meg minden, de nem ártana ruhákat cserélni meg tusolni előtte.
A fiú csak hátralt, majd megforgatva a szemeit undorodva végignézett rajtam, és tovább álltak mindannyian, egy asztallal arrébb, de még onnan is végig minket figyeltek. Biztos mi vagyunk a téma, fogadni merek rá.
-Esküszöm hogy behúzok neki egyet ha még így néz rád. - Szólalt meg Wonho mellölem, egy gyilkos tekintettel figyelve Jiwont. Kezem át tettem vállán, és ráereszkedtem, én is az ők asztaluk fele nézve.
-Nem lesz rá szükség. Magától pofára esik a nagy egója miatt. - Mosolyogtam vidáman. Nem fogja nekem egy szarházi elrontani a kedvem. - De amúgy... Mért mondott Hoseokot? - Pillantottam kérdően a többiekre, mire Jungkook és Jinhwan elkezdtek nevetni, és Wonho is elmosolyodott. -Most mivan? Valami rosszat mondtam?
-Nem tudtad hogy ez az igazi nevem? - Nézett rám kiakadva Wonho. Miiiiii? És akkor ha Hoseok az igazi neve... - Wonho csak a verekedések miatt ragadt rám, ez ilyen becenév féleség, mindenki így szólít, csak ennek a baromnak maradtam Hoseok. - Magyarázkodott. Hááát ez elég kínos. Most jól leégtem. Jinhwan még mindig annyira röhögött, hogy a hasát fogta, és mivel neki elég hangos a szája, Jungkook próbálta lefogni azt, hogy ne figyeljen emiatt mindenki ránk.
-Biztos te sem tudod mi az én nevem. - Próbáltam valahogy kimenteni magam a helyzetből. Még sosem hallottam őt, hogy Marknak szólítson, szóval lehet egy cipőben járunk.
-Őőő... Hófehérke? - Erre pedig Jinhwan mégjobban elkezdett tapsolni, meg nevetni.
-Mark a neve! - Árulta el végűl a jól szórakozó fiú, aki lassan kezdett lecsillapodni. -Mark Tuan.
Én Wonhora, mármint Hoseokra néztem egy kihívó arckifelyezéssel, hogy ne csak én érezzem hülyén magam emiatt, hogy nem tudtam a nevét, hanem ő is.
Rápillantottam a falon lévő órára, amin láttam, hogy mingyárt csengetnek, ezért gyorsan folytatni kezdtem az evést.
-Naa, mi ez a nagy kapzsiság? - Nézett rám furán Jinhwan.
-Ismétlő tesztem lesz Bioszból, és semmit nem tanultam belőle, ezért egy picit hamarabb be szeretnék érni a terembe, hogy átolvassam egy picit a leckéket, mert azt sem tudom hol tartunk. - Kezdtem el kínosan nevetni. Igazából lett volna időm bőven átismételni a leckéket, de mind hiábavaló lett volna, úgy sem értek semmit, ha pedig nem értem, nem tartom észbe, és akkor nincs értelme ott kinlódni a tanulással, ha ahelyett lustalkodhatok is, mert ha ezt választom, ha azt, ugyan oda jutok: A legrosszabb teljesítményhez.
-Hófehérke, te most velem jössz Bioszt tanulni. - Ragadta meg a kezem Wonho, majd felállva az asztaltól engem is magával rángatott.
-Héé! Nem kell segítség. Jólvanezígy. - Mondtam morcosan, és próbáltam visszülni a székre, de nem eresztett.
-Még a leckéket sem tudod, biztos vagyok benne.
-Mindig mindenből jeles volt, garantálom, hogy tudja. - Szólt közbe Jungkook, a jelentet figyelve. Ő? Jeles mindenből? És még emlékszezne erre az anyagra, amit ő tavaly tanúlt?
-Lehetetlen. - Néztem rá komolyan.
-Akkor gyere és megmutatom. - Kezdett el újra rángatni. Hát katasztrófa, nem lehet ezt civilizáltan lerendezni?
-Jó na, csak várj hogy vegyem el az almám legalább, aztán mehetünk ahova készültél. - Húztam ki a kezem övéi közűl, majd elvéve az almám elindúltunk a Bioszterem fele. Útközben elővettem a füzetem, hogy azért átnézhesse a leckéket, majd mikor odaértünk, én felültem a katedrára, és elkezdtem rágcsálni az almám, ő pedig velem szembe nekidőlt a legelső padnak, és nekikezdett magyarázni. Annyira lelkesen mondta a magáét, hogy egész végig mosolyognom kellett. Ki nem néztem volna soha belőle, hogy jeles legyen mindenből, és így fújja a leckéket.
Amíg nagyba magyarázott, jobban megfigyelhettem alkatát. Szemeit, ajkait, bőrét, stílusát, mindenre figyeltem, csak a leckére nem.
Miután befejezte a magyarázkodást, én is befejeztem az almám felfalását, ezután pedig megszólalt a csengő.
-Na, megértetted? - Kérdezte komolyan véve a dolgokat, mire én csak mosolyogva bólintottam, majd elém lépett, és kezével megfogta az állam, megemelve azt, hogy csakis rá nézhessek.
-Nekem aztán ügyes legyél. - Villantott egy féloldalas mosolyt.
-Az leszek. - Mosolyogtam rá válaszúl.